Így halnak meg a könnycseppek
Látogatók száma: 54
Soha nem gondoltam rá, hogy életem végéig valakit szeretni fogok...Csak annyiból más, egy perc az örökkévalóság...a fantázia, ami sok embernek egyenlő az emberrel...nekem egy élet, neked öröm, nekik való valóság
Nem gondolni arra akit szeretsz, nem bűn, csak bűnbeesés avval küszködni, amit nem fordíthat vissza idő, vagy requiem. Egy ilyen könnyű érzést, ha bevallana valaki magának, hogy csak az tesz szabaddá aki szeret mindig, és nem akar könnycseppeket visszafordítani. Nem láttam még azon keresztül, hogy ilyen gyönyörű is lehet. Mindig bujkál a Hold, hogy ne csorogjanak szomjas lelkemen végig. Egy kék ég alatt élünk mindannyian. Nem számít, hogy hol, nem számítana, ha a vér a véremből mástól származna. Nekem minden férfi egyet jelentett. Egészen addig, amíg fel nem nőttem. Mert minden életemben ott lesz. Ezért néztem végig egy életen azt amit be nem láttam, hogy milyen jó nekem. Mindig itt legyél. Soha nem akartam, hogy beletörődjek. Beletörődtem, és csak várom a végét. Azt hiszem, hogy azok, amiket emberek tudnak csak átélni, születés és halál...szerelem...és viszontlátás. Szóval annyira kellett, hogy elvesztettem. Két babát vesztettem novemberben. Persze senki nem talált normálisnak, hogy emiatt szenvedek. Egy anya látja, egy orvos tudja, a másik amelyik nem is sejti. "Ne kérd, hogy lassan a testtel"...
Csak a szenvedélyben hiszek, amit talán egy érzés bitorolhat, ha utolsó percben elmegyek. Mert amit eső nem mos el, azt elfújja a szél, amit szív nem törölhet ki és nem törhet meg soha. Elhiszem, hogy olyan mélyen fájdalmat átérezni talán férfi is tud, hogy egy könnyű álom volt, valóság és kis halál...Talán nem fontos, hogy a férfi szemében láttam, egy férfi szemében eddig. Ne bontogasd szárnyaid, azért hogy más miatt is el kellett hinnem a barátok a legféltettebb kincsek az életben. De titkolnom nem volt mit, igazán hiszek a percben, amikor lett volna olyan megbocsájtás, amit meg tudok szánni...így halnak meg, talán szerelem és barátok nem vehetőek meg!Viszont az, hogy titokban akartam tartani személyes rejtélyem és erőm, hogy nincs mit titkolnom. Van az emberben valami, amit nem lehet tőle soha sem elvenni...az pedig az az ébredő nap, amikor bánatában minden könnycsepp összeszalad!
A cikket írta: Zsüsztin
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szomorú, fájdalmasan írod le a történeted. El lehet venni az embertől mindent, de az emlékeket azt soha. A mindig felkelő nap kísérje utadat.
Puszi,
Éva
Nagyon sajnálom a történteket, azt hiszem, mást nem is kell mondanom...:(
Pussz,
Tündér