Ilyen áron nem kell a társ!... 1.
Látogatók száma: 78
A veszélyekkel mit sem törődve vetette bele magát a társkeresésbe. Ha előbb olvasta volna azt a cikket, ami minden netten való társkeresőt óva int a szélhámosoktól, talán bele sem kezd.
Tudta jól viszont, hogy meg kell próbálnia. Ezért aztán tartotta magát az eredeti szándékához, és beregisztrált egy társkeresőbe, de ezt a tervét nem osztotta meg szinte senkivel.
Eltelt egy kis idő, miután éppen feladni készült. Belátta, ez nem is olyan egyszerű, nem csak azért, mert a túlzottan bő kínálatból nehéz kiválasztani azt az egyet, hanem már kezdett belefáradni az ajánlásokba, akik kiválasztották a bemutatkozó sorai és a fotója alapján.
Milyen nagyot tévedett, amikor azt hitte, semmit sem veszíthet. Elegendő emberismerettel, tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy elkerülje az esetleges csapdákat.
Az első, egy-két levélváltás alkalmával miután tapasztalta, hogy az őt kiválasztó férfiak már szexuális igényeikkel bombázzák, amit ő még túl korainak tartott, remélte meg fogják érteni, nem kell ajtóstól rontani a házba, nem úgy kell kezdődnie egy kapcsolatnak, hogy körbeírják mi mindent szeretnének tenni, és tudnának, melyik testrészeivel, ha lenne hol. Volt köztük olyan vidéki, akinek a szándéka mellett kételkedni kezdett, hogy volt-e egyáltalán „mije” a puszta akaratán kívül. E rövid idő alatt azonban ez nem derülhetett ki, mert a nő sem könnyítette meg egyiküknek sem a dolgát. Pedig lett volna hol, de esze ágában sem volt elvinni a lakására olyan embert, akinek egyéb ötlet híján, csak ez volt minden vágya. Végül megelégelte az ilyen tartalmú leveleket és egy-egy személyes találkozás után félreérthetetlen elutasító válaszokat írt. A férfi fordításában ez annyit tett, hogy „alkalmatlannak” tekintetik őt. Mi tagadás, így is lehetett értelmezni.
Volt olyan „partnert”, kereső „fiatalos” macsó kinézetű, de már öregedő titán, - Lászlókkal volt tele a padlás - aki pechére még első próbálkozásait aprólékosan körülírva elmesélte, milyen a konkurencia, hányan akadtak addig az útjába. A kínálatot minden szépítés nélkül ecsetelte, és ez kijózanítóan hatott a nőre. Főleg, amikor egyenes szexuális igényének hangot adva, félreérthetetlenül utalt arra, milyen harisnyát tudna rajta elképzelni következő találkozásuk alkalmával. Na ennyi elég is volt, hogy tudja, mi van e mögött, és értésére adta, lehűtve kissé a partner keresőt kivel tegye azt, ajánlva a korábbiakban útjába került amazonokat. A férfi ugyan megpróbálta helyrehozni a hibát, de már későn.
Közben azt a szálat is futtatta, ami még akár hosszú távon be is jöhetett volna, azonban túl hosszú idő telt el az ígéret és annak teljesülése között melynek hangot is adott, miért is tart ilyen sokáig nem kellőképp türelméről biztosítva a férfitől, a várakozás, a távolság miatt is, az értelmetlenség határát súrolta, lassan az addig forró töltetű levelek kezdtek elmaradozni, már elvesztette a férfi iránt az érdeklődését, és amilyen hirtelen belekezdtek, olyan gyors hagyták abba a további levelezgetést.
A nőnek sok kijutott ez alatt a rövid két hónap alatt, de valami mégis arra biztatta, hogy még nem szabad feladnia.
Lassan a már-már nevetségesnek tűnő nettes társkeresési procedúra sem zökkentette ki, és folytatta tovább a párkeresést. Elkezdett egy lapon chetelni, a magát szex területén szerzett tapasztalatai alapján szakértőnek vallott férfivel. Ez a virtuális előjáték kezdetben talán még igen, de ahogy telt-múlt az idő kezdett egyre fárasztóbb lenni anélkül, hogy akár egyszer is élvezhette volna.
A többszöri kísérletek, gyenge próbálkozások nem voltak elegendőek ahhoz, hogy kellő komolysággal vegyék és még mielőtt realizálódhatott volna, feladták.
Egyszerre úgy érezte, hogy ezt a nettes társkeresést nem igazán neki találták ki.
Az elhatározásába, hogy abbahagyja a további keresgélést és visszatér oda, ahonnan elindult, hogy valami egészen másban, értelmesebb célban találja meg a továbbiakban boldogulását, valami megint megingatta. Tartogatott az élet még némi meglepetést a számára.
Ebbe az utolsó szalmaszálba kapaszkodott és nem hárította el magától, mint felmerült lehetőséget. Ki tudja? – gondolta, hátha éppen ez a férfi adja meg számára azt, amit mindig is keresett, és amire régóta vágyott... El otthonról!... Kiszabadulni!... Felszabadulni!... Élni!... Szeretni!... Szeretve lenni!...
Talán túl sokat képzelt ettől a kapcsolattól, melynek a fele sem valósulhatott meg, és a kijózanodásig eltelt csalódásokkal, gyötrelmekkel tele három hónap beláttatta végre vele, hogy ilyen áron nem kell a társ…
Ennek ellenére még mindig vonzza az ismeretlen. Egy újabb remény csillan fel előtte, és elfogadja annak a férfinek a közeledését, aki szintén óvatosan és talán ugyanolyan félelemmel telve, mint ő, a párkeresésnek ezt a nem túl vonzó módját választotta egyszer.
Folyt.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Igen a netes keresésnek nagyon sok buktatója, mellékvágánya akad, sőt a házunkban lakó hölgy példájából kiindulva terméke is. Megismerkedett egy netes portálon egy férfival, jól összejöttek, már megvan a gyermek és a férfi most kezd vadulni. A hölgy nem tűri, sok a vita, válás van készülőben. Ki tudja ki milyen, sokszor akivel régről ismerjük egymást azt is csak lakva tudjuk meg igazán milyen, vagy néha még ott is későn jövünk rá a rejtett "jó tulajdonságaikra. Üdv Éva.
Szia !
Igen a netes keresésnek nagyon sok buktatója, mellékvágánya akad, sőt a házunkban lakó hölgy példájából kiindulva terméke is. Megismerkedett egy netes portálon egy férfival, jól összejöttek, már megvan a gyermek és a férfi most kezd vadulni. A hölgy nem tűri, sok a vita, válás van készülőben. Ki tudja ki milyen, sokszor akivel régről ismerjük egymást azt is csak lakva tudjuk meg igazán milyen, vagy néha még ott is későn jövünk rá a rejtett "jó tulajdonságaikra. Üdv Éva.
Mindenben van rizikó. Sokszor nem is gondoljuk, hogy milyen ártatlan helyzetekből lehetnek komoly következmények. Az tény, hogy fiatalabb korban nagyobb a kockázat, ahol még gyerek is bejöhet. De az idősebb korosztálynál is van rizikó! Ha kicsit komolyabban vesszük, mint kéne. :-)
A realitás talaján maradva, mindezek a buktatók elkerülhetőek lennének.
És hogy ne felejtsük el a saját értékrendünkhöz tartani magunkat. Akkor legfeljebb csak meglepetésként érnek a negatív történések, de mi választunk. Nem kell elfogadni a rosszat.
Puszi,
Éva
Üdv,
Pinokkió