Közöny...
Látogatók száma: 113
Egészen addig képes vagy ezt fokozni, mígnem valaki, vagy valami felhívja erre a figyelmed, ha addig magadtól nem jöttél rá...
Az a kevés, ami megmaradt a régi hagyományokból, míg volt család, mára szinte teljesen eltűnt mint régi jó szokás.
Néha teszek azért kísérletet, de magam rúgom fel elsőnek a szabályokat, melyeket magamnak állítottam annak idején. Már a következetességem sem a régi.
Nem emlékszem mikor ültünk utoljára asztalhoz, egy közös reggelit, vagy ebédet együtt elfogyasztani?
A család, ha felbomlik egy rövid ideig még működik a trendi, a csakazértis megmutatom, az igényesség szikrája még bennünk van. Még egy rövid ideig a reflex, hogy elsőnek pattanjak ki az ágyból, hogy elkészítsem a reggelit... időben beszerezzem az ebédnek valót és feltegyem azt a levest, amit a legjobban szeretett... még hiányzik. Megadom a módját!
Ott vannak még, akkor is, ha üres a széke, a számban az ízek, zamatok.
És egyszer csak ennek vége. Valami megváltozott időközben... Észreveszed, már nem igényli ugyanúgy senki a törődést. Szép lassan eltűntek a hétköznapokból a korábbi szokásaid. És valami új, addig ismeretlen lép a helyébe, a "Közöny?". Már semmi sem olyan fontos, mint volt... Egyszer csak úgy érzed, minden, amit teszel egyik napról a másikra feleslegessé vált. Nincs kiért korán kipattannod többet az ágyból, a reggeli is akár kimaradhat az étkedből, hiszen nem tettél érte semmit,... már nem is vagy éhes. Majd akkor viszont, ha megéheztél mindent egyszerre akarsz bepótolni. Magad elé veszed a tányérod, tele előtte maradékokból, és már az sem számít, hol fogod elfogyasztani... nincs kontroll, már nem működik.
A látszatot még igyekszel fenntartani, legalább magaddal szemben. Eszedbe jutnak az elvárások, szabályok, ami mára érvényét vesztette. Tudod, hogy változtatnod kellene, mégsem teszed. A szabályokat, elvárásokat mostantól te magad határozod meg.
A legrosszabb úton haladsz. Tisztában vagy vele, mégsem változtatsz. Egészen addig képes vagy ezt fokozni, mígnem valaki, vagy valami felhívja erre a figyelmed, ha addig magadtól nem jöttél rá. Az mondja, mondod... Ébresztő! Nem jó úton haladsz!
A tenni akarást, az értéket, ami benned volt ha hagyod elveszni, helyébe lép a közöny, a lehető legrosszabb, ami veled történhet. Még annál is rosszabb, ha ezen időben nem tudsz változtatni...
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Ébresztőt fújtam magamnak és a szabadságot választottam. Müszéliának lett igaza. :-)
Én ketten lakom "egyedül", "és nincs az az ember, pénz, vagy bármi, akiért/amiért feladnám a szabadságomat."
Pussz,
Éva
a "régi jó szokások" nagy része csak béklyó és korlátozás. amit te itt közönynek nevezel, az egy lépés a szabadság felé. miért muszáj mindenkinek egyszerre enni? hátha nem egyszerre éhesek. miért jó az, ha mondjuk reggelit készíthetsz valaki másnak? nem vagy a rabszolgája.
én egyedül lakom, és nincs az az ember, pénz, vagy bármi, akiért/amiért feladnám a szabadságomat.
Azért vagyunk itt többen, hogy egy ilyen dilemmánál kimozdítsuk egymást... Vagy nem? Ébresztő!!!! :-)
A "régi jó szokások" arra tanítanak, hogy ha gondoskodsz, gondoskodást kapsz, ha együtt vagytok, együtt oldjátok meg a gondokat, egyfajta csapatépítés minden egyes közös perc. Lehet hogy kényelmes akkor enni, inni, amikor épp kedvünk tartja - közönyösen - , de az ember társas lény. Szüksége van arra, hogy szeressék és viszont szeressen. Köszönjük a gondolatot! Igenis ébresztő! Tenni kell! :))
Pussz, Tündér
én egyedül lakom, és nincs az az ember, pénz, vagy bármi, akiért/amiért feladnám a szabadságomat.