Lesznek-e akkor szavak?
Látogatók száma: 98
Nyomorult érzés, amikor hiányzik valaki.
Folyton keresed.
Mindenhova benézel, minden dolgot odébb raksz.
Tétova mozdulatokkal pakolod a tárgyakat ide-oda, aztán megint vissza. Észre sem veszed.
Felveszel egy könyvet, hogy aztán becsukd anélkül, hogy egy betűt is olvastál volna belőle. Minek? Úgysem jutnának el hozzád a szavak.
Főzöl egy teát, de meginni már elfelejted, mert a gondolataid messze járnak.
Benézel az ajtó mögé, a szoba valamennyi apró szegletébe. Minden a helyén van. Látszólag. Mégsem találod azt a valamit, amit keresel.
Ólomlábakon jár az idő.
Bolond módjára rohansz bele az éjszakába.
Futsz, sokkal gyorsabban, mint eddig valaha. Futsz, hogy a fizikai fájdalom enyhítse a hiányt, az űrt, amit érzel.
Rohannál, rohannál bele az éjszakába. Űzött vadként állnál vadász puskája elé. Bele a célkeresztbe. Megmutatni: ide lőj! Itt vagyok! Ha én nem talállak, akkor találj meg Te, csak legyen már valami!
Reménykedsz. Pedig tudod, hogy a reménykedés gyerekes dolog.
Már csak a véletlenben bízol. A világmegváltásban.
Aztán számba veszed azt a lehetőséget, hogy megtalálod.
Újabb bizonytalanság.
Mit mondj akkor neki?
Mit mondj, amikor ott áll veled szemben.
Lesznek-e akkor szavak?
A cikket írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
http://www.youtube.com/watch?v=eC8Sbhn858c
Nekem már elfogytak a szavaim, de Te leírod helyettem.
Köszönöm.
J.
Ez nem más mint saját magad gyötrése. Hát ha az a valaki ennyire nem lát, nem hall, akkor mi értelme van ennek. Emlékszel? Egyszer beszélgettünk. Hasonlóakat éreztem én is akkor. Te mondtad, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Én túlléptem rajta, és te? Miért gyötrődsz. Ezek után nekem már nem kellene ő, az biztos. Elment, kész. Ami egyszer fájt, te százszor fájdalmasabban éled át újra és újra. De hát nem vagyunk egyformák. Én nem szeretek ennyit szenvedni.
Tedd fel magadnak a kérdést, ennek van értelme?
Ezek csak szavak. Hol vannak a másikban az érzések? Nem nem.
Te nem a múltról beszélsz, te még most is várod.
Valaki egyszer azt mondta, mindig magamról, magunkról beszélünk, hát nem igaz. Most sem így van, mindig valaki másról.
Puszi,
Éva
De meggondoltam! Mert,aki nincs benne,nem tudhatja,s egy ilyen élményt nem egyformán él meg mindenki.
Most hülye hasonlattal élek:olyan ez,mint egy repedt gázcső.A szivárgó gáz ég,de kioltani nem lehet!Meg kell várni,amíg kiég.
Az ilyen fájdalmat nem lehet gyógyítani: ki kell élni.Lassan elkopik.
Legyen ez hamar!
Gyuri
Nagyon szépet írtál Nörszi! :)
Szép volt!
Üdv,
Pinokkió