Mondjátok! Miért van így?

Látogatók száma: 59

Nem tudta megállni, hogy fel ne hívja, legalább tőle hallja, egyenesben, amit tudni szeretne, de nem akarja tudomásul venni. Mert, amit mond, az a szemrehányás részéről jogos...

Egykedvűen kapcsolgatja a csatornákat, mígnem Indiana Jones (Dzsonsz)… egy már régen látott filmjénél, csak a színész kedvéért, mert egy karakter,… - megállapodik. Az a sok hihetetlen kalandja, melyből mindig győztesen kerül ki a főszereplő?... A legizgalmasabb részeknél a reklám idejére elnémítja a készüléket,… még mielőtt erre felhívnák külön a figyelmét…

Ha nem olvasott volna annyi irodalmat? - Ez is csak egy pótcselekvés… - gondolja, bár lehetne helyette valami egyéb, más, fontosabb, de nem jut el odáig. Nincs kedve a könnyű műfajhoz. Holmi zenéhez, kabaréhoz, szórakoztató műsorhoz. Még nincs. Halogatja…

Oly mindegy, hogy tesz vagy sem, valamit is? Egyedül saját magán kérhetné számon, miért marad mindig ülve?… Már semmi és senki nem mozgatja meg a fantáziáját, csak a szokásainak enged?…

Imitálja az alvást is…, mert jólesik a takaró még így hajnaltájt, a nyitott ablakon át beáramló hűvös, friss levegő tartja ott alatta…, bár az időérzéke most cserbenhagyja. Mióta van ebben az állapotban? Vajon hány óra lehet? Ideje lenne talán felkelni,… tenni is valamit?.. Ez olyan haszontalan. Tompult aggyal is felméri, itt nincs rendben semmi. Tegnap még tudta mit kellene tennie… Mára megint elbizonytalanodott.

Ha elhatározta már többször is, százszor, ezerszer, miért inog meg folyton?... Miért nem tudja az elhatározásához tartani magát, miért nem tud változtatni, lépni, cselekedni? Miért fontosabb a másik, mint ő?... Talán mert a rossz és a rossz között is van különbség? - Igen, ez lehet itt a baj. Addig, amíg a hozzá valamikor közel állók helyzetben voltak, akkor nem ilyen gondolatok uralták, akkor egészen más dolgok foglalkoztatták. Akkor erős tudott maradni. Most, amikor a gondolatai sebesen peregnek, akár az egyik, akár a másik, életére visszanézve, nem ragadhat le a sajátjánál, ami semmiben sem különbözik, de valamitől más. Valahol kell lennie összefüggésnek, hogy ennyire döntésképtelen. Hogy mindig visszaesik ugyan abba a hibába, a mélabúba, ami nem tesz jót se neki, se másnak… Tudja, mégsem tud változtatni ezen.

A tegnap még oly erős férfi jut eszébe, régi társa, akiben pontosan azt szerette mindig, hogy semmi sem tudja megakadályozni a cselekvésben, pusztán a nyers erő elegendő volt számára,… Ez volt egyedül a megnyugtató, ha az életük másként alakult is. Ma miért lett egyszeriben ilyen kiszolgáltatott ez az ember másoknak? Mi történt, mit tett az elmúlt évek alatt, hogy idáig jutott? Ki viseli most a gondját?... Vannak barátai? Segítői?... Mit tehetne ő érte?

Nem tudta megállni, hogy fel ne hívja, legalább tőle hallja, egyenesben, amit tudni szeretne, de nem akarja tudomásul venni. Mert, amit mond, az a szemrehányás részéről jogos:

- Három hétig sem látogattál meg!?…, de hogy mondja el, hogy a kórházba nem teszi be a lábát, azóta nem, hogy a lányát tönkre tette, az anyját elvesztette, a bátyjaira ma már csak emlékezni tud…

Mondjátok! Miért van így?

A cikket írta: zsoltne.eva

támogatóink