Nem tudok férfi nélkül élni (pályázat)
Látogatók száma: 93
Az írás a szenvedélyes férfi- és mobilfüggő Eszter történetét meséli el.
Nem tudok férfi nélkül élni /pályázat/
A szeretkezés után összegömbölyödött az ágyon, mint egy jóllakott macska. Bár együttléteik évek óta változatlan koreográfia szerint zajlottak, mégis elégedett volt, mert a megszokott mozdulatok, újra és újra megajándékozták az ismert gyönyörrel. Férje az aktus után hátat fordított, és azonnal elaludt. Este őrült nagyot veszekedtek. Már egy ideje tudta, hogy Gábornak van valakije, de hogy el akar költözni, az újdonság volt. Eszter saját eszközeivel, odaadó szenvedélyességével harcolt házasságáért. Kétségtelen, hogy a két gyerek mellett a szex, a jól működő kémia, volt a legerősebb kapocs köztük, és amíg így van, nagy baj nem lehet. Napközben elkeseredetten tépték egymást,veszekedtek, sokszor a két fiú füle hallatára, de éjjel Gábor a megszokott otthonossággal nyúlt a teste után.
Korán ébredt, fésülködés helyett ujjaival beletúrt göndör, szőke hajába, mely makacsul ellenállt minden trendi simaságnak. Nézte magát a tükörben, negyvenhárom éves, testén tíz kiló felesleggel, szerencsére arányosan elosztva. Ami pedig nyakon felül van, az nem akármi: britt diploma, három felsőfokú nyelvvizsga. Papucsban, köntösben motozott békésen a konyhapultnál. Elhatározta békítő reggelit csinál, de előbb kávéval ébreszti. Elégedetten figyelte, ahogy az erős fekete lassan, cseppenként csurran az üvegedénybe, aromás illatot árasztva. A háló ajtaja csendben kinyílt, Gábor teljesen felöltözve, bőrönddel a kezében lépett a nappaliba.
- Hová mész? – kapott enyhe sokkot az asszony.
- Mondtam, elköltözöm.- iszkolt az ajtó felé, ismerve Eszter lobbanékonyságát.
- Este még lefeküdtél velem....te disznó! – szálltak utána a repeszélességű szavak.
- Te is akartad. – jött a gyenge hárítás.
Eszter szeme megtelt könnyel a dühtől és tehetetlenségtől. Körülnézett, alkalmas fegyver után kutatva. Elkapta egy kerámia váza nyakát, és teljes erőből a menekülő után hajította. Gábornak szerencséje volt, a súlyos lövedék az éppen becsukodó ajtó hátán tört darabokra. Ott állt megkövülve, még a lendület lassan csillapodó mozdulatával, bearanyozva a reggeli naptól.
- Elment? – nagyobbik fia, akit a zaj ébresztett, mezitláb, pizsamában állt előtte, és a sokat megélt tizenévesek tekintetével nézett rá.
- El. Vigyázz bele ne lépj! – intett a törmelék felé. – Menj Peti, feküdj vissza, korán van! – eresztett meg egy halvány mosolyt.
- Jól vagy? – aggódott.
Csak bólintott, megvárta míg a gyerek eltünik, aztán a mobiljáért nyúlt. Eszter telefonja családi és ismeretségi körökben segélyvonalként működött. Bármi sérelem érte, azonnal tudatta mindenkivel. Kedves hangjának sebes sodrású panaszáradatával, öntötte nyakon egyre rezignáltabb környezetét. Nem tartották vissza sem a korai, sem a késői órák, bájos énközpontúsággal beszélt hosszú percekig, az egyre csüggedtebb fülekbe. Utoljára apját hívta, hogy szigorával parancsolja vissza renitens férjét a családi fészekbe. Mindenki vérmérséklete szerint reagált. Apja közölte, hogy nem avatkozik családi ügyeikbe, ezért jobb híján maga vette kézbe a dolgokat. Mikor először fogott gyanút, hogy férje tilosban jár, azonnal tüzetesen átvizsgálta Gábor mobilját, és meg is találta a lány nevét és telefonszámát. Most sürgősen aktivizálta az alvó információt. Eszter úrinő volt, kivéve ha a férjével veszekedett. Habozás nélkül felhívta vetélytársát, és visszafogottan figyelmeztette, Gábor csak kalandot keres, nem hagyja el a családját, előző este is szenvedélyesen szeretkeztek. Aztán mint aki jól végezte dolgát, megfőzte Gábor kedvenc ételét, és a fiúk kérdésére, hogy apjuk mikor jön haza, határozottan megnyugtatta őket, este.
Férje tíz óra felé jött meg rosszkedvűen, a vacsorára rá se nézett. Nem mondta, de a bőrönd nyilvánvalóan demonstrálta, hogy a lány szakított vele. Eszter egy illatos, áttetsző semmiben készülődött az éjszakára, de Gábor a kanapén ágyazott magának. Kemény napok következtek, férje ingerlékeny és boldogtalan volt. Többször az arcába vágta, hogy rá sem tud nézni, gyűlöli az árulkodó telefon miatt. Minden szabadidejét fiaival töltötte, az állandó sportközvetítések a nappalit idegesítően zajossá tették. Eszter a franciaágy magányában összenőtt mobiljával. Az áldatlan helyzetnek egy sebtében lefirkantott üzenet vetett véget: kibékültünk, elköltöztem, megindítom a válópert, a fiukat majd hívom.
Eszternek szembe kellett nézni a ténnyel, hogy a házasságának vége. Tizennyolc év után elvált asszony lesz. Barátnői vigasztalták, apja volt az egyetlen, aki úgy kommentálta – Csoda, hogy eddig kibírta veled. – Lesujtó véleménye volt lánya természetéről. Hiába okos, talpraesett, ösztönössége, meggondolatlansága, ami az életvitelét illeti, mindent felülír.
Eszter helyzetét súlyosbította, hogy a követségen, ahol dolgozott, leépítésekről szóló hírek keringtek. Célkeresztben érezte magát, munkáját hiába végezte gyorsan és kifogástalanul, főnökével feszült volt a viszonya. Az ötven körüli nőt irritálta az Eszterből áradó, lehengerlő energia, és a látványos nőiesség, mely még a szolid kosztűmön is átütött. Csípte szemét a parttalan mobilozás és fecsegés is, amit ha szóvátett, a szürke szempár olyan pimaszul nézett vissza, mintha azt mondaná, mit ugrálsz, a te munkádat is elvégezném félkézzel. Az utóbbi napokban Eszter szétszórt volt, hibázott, ez jó alkalmat adott, hogy megszabaduljon tőle. Az egyszeri botlás ellenére azonnal felmondott neki. Fű alatt megtudta, hogy az asszonyt most hagyta el a férje, egyedül maradt a két gyerekkel, és most az állását is elveszíti. Lelkiismeretét azzal nyugtatta, hogy olyan papírjai vannak, amikkel nem lesz gond az elhelyezkedés.
Eszter most valóban pánikba esett. Érzelmileg és anyagilag is padlóra került. Apja kérés nélkül kezdte támogatni a gyerekek miatt. Volt főnöke jó jósnak bizonyult, mert hamarosan elhelyezkedett egy minisztériumban, a munka szerződéses volt, jóval kevesebb pénzért. Az életük hármasban úgy ahogy rendeződött, a gyerekek tanultak, sportoltak, csak arra kellett ügyelnie, hogy a hűtő mindig dugig legyen.
A mobil újra sírni kezdett. Magányos volt, hiányzott Gábor, és egyáltalán hiányzott az életéből a férfi. Azt számolgatta, hány éjszaka múlt el szex nélkül. Ideges volt, ingerlékeny, teste egyre erőteljesebben követelte jussát. A nagy, kényelmes, féligbelakott franciaágy, az álmatlan éjszakák, a felfokozott fantáziálások, mind egy másik test hiányáról árulkodtak. Barátnői azt tanácsolták, kattintson egy párkereső oldalra, és válogasson. Egy röpke hét után, a mobil boldogságtól zümmögött. Megismerkedett egy hasonló korú férfival, művészember, iró, ráadásul jóképű. Nem kellett sokáig várni arra a hírre sem, hogy az ágyban is minden rendben. Ádám magas, mackós, pont az a típus, aki bejön neki. A szexben határozott, de gyengéd, és ami a fő, fáradhatatlan. A találkák Eszter lakásában zajlottak, mikor a gyerekek nem voltak otthon. A férfinek imponált az asszony okossága, kapcsolatai, amit írói munkája szempontjából gyümölcsözőnek remélt. Az meg csak hab a tortán, hogy piszok jó szerető. A mobil szilenciumban volt, egészen addig, míg Eszter fel nem tette a régóta esedékes kérdést – Mikor megyünk hozzád? - Ádám csöpp tétovázás után bevallotta, nincs lakása, régi barátnőjénél lakik, de a kapcsolat már kiüresedett. Mikor Eszter felocsúdott az első döbbenetből, elkeseredve vette tudomásul, hogy édes kettősük váratlanul hármassá bővült. Féltékenység kínozta, önmagából indult ki, mikor elképzelhetetlennek tartotta, hogy akik egy fedél alatt élnek, ne legyen közük egymáshoz. Egyéb dolgok is elgondolkoztatták, a férfi nyilvánvaló pénztelensége miatt, egyre gyakrabban ő fizetett moziban, kávéházban. Ádám eleinte zavartan ígérgette, ha végre kiadják a könyvét, a helyzet megváltozik, de a helyzet csak annyiban változott, hogy már nem is mentegetődzött, a tendencia természetessé vált. A szerelmes, ám gyanakvó Eszter a férfi minden lépéséről tudni akart. Néhányszor kísértésbe esett, hogy felhívja a lányt, jelezve képben van, de tanult a múltból, nem mert kockáztatni. A faggatódzás és bizalmatlanság nem tett jót kapcsolatuknak. Ádám barátságtalanul reagált, a randevúk megritkultak, sokszor egyáltalán nem érte el telefonon. A lamentációra Ádám nyersen közölte, nincs pénze telefonkártyára, ha el akarja érni, tegyen érte. Nyílt beszéd volt.
A mobil újra panaszkodni kezdett. Ez alkalommal a széleskörű baráti kórus egy szólamban válaszolt – Azonnal rúgd ki! - Eszter kis szégyenkezéssel magyarázkodott – Nem akarok egyedül maradni. Megvárom míg megjelenik a könyve.
Egyik nap érdekes telefonhívást kapott. Ismeretlen, határozott női hang kereste, és kérte találkozzanak. A randevú okául Ádámot jelölte meg. Eszter balsejtelemtől gyötörve ment a találkozóra. A presszóban egy elegáns, sminkelt, dúsan ékszerezett, harmincon túli nő várta.
- Üdv a klubban! – köszöntötte, közben pillantása kiváncsian végigsuhant az asszony telt alakján. – Az átvert nők klubjában – tette hozzá, mivel Eszter nem kérdezett rá . Az első pillanattól kezdve ellenszenves volt. Eldöntötte, nem könnyíti meg a dolgát, tudta, kérdés nélkül is kiböki mit akar. Szemmel láthatóan majd szétrepedt kikívánkozó mondanivalójától.
- Balázs Szilvia – nyújtotta felé gyűrűktől csillogó kezét.
- Kemenes Eszter – a kézfogás után is szótlanul ült, hűvösen és visszafogottan, pedig belül majd szétrobbant.
Szilviának a jó anyagi háttér mindig magabiztos fellépést adott, ami most meginogni látszott a másik kiismerhetetlen viselkedése miatt. Zavartan kotorászott méregdrága táskájában, majd az asztalra szórt néhány fotót.
- Tessék, Balogh Ádám háreme. – szeme gúnyosan és izgatottan csillogott, várta a hatást. Eszter pillantása a képeken pásztázott, de nem nyúlt értük, hogy milyen erőfeszítésébe került, arról drámát lehetett volna írni. – Nem erre számítottál igaz kisanyám – esett ki a jól nevelt nő szerepéből a lány, és készségesen tolta orra elé az egyik fényképet. – Kormos Anna, huszonkét éves egyetemista, vele él három éve. Nekünk persze azt mondta, hogy a szüleinél lakik.
- Én tudtam róla. Kényszerhelyzet, már nincs köztük semmi. – eredt meg Eszter nyelve. Elégedett volt, majdnem boldog, hogy Ádám neki nem hazudott. – Ha megjelenik a könyve elköltözik.
- Milyen könyve? Két éve ezzel kábít engem is. Szerintem nincs is semmilyen könyv. Havonta százötvenezret adok neki másfél éve, hogy ne kopjon fel az álla. Tőled mennyit kap? – Esztert váratlanul érte a megalázó feltételezés.
- Én nem adok neki pénzt. – ragaszkodott sarokba szorítva, a szavak valóságos értelméhez, közben próbált megfeledkezni a közvetett kiadásokról.
- Annához viszi a pénzt, közben őt is átveri a szemét. – vont mérleget Szilvia.
Eszter közben felfedezte magát is az egyik képen, Ádámmal összebújva ültek egy cukrászdában.
- Utánam is kémkedsz? – gurult méregbe.
- Megbíztam egy nyomozót, tudni akartam hányadán állok. Az utóbbi időben mindig talált kifogásokat, alig találkoztunk,fizettem a semmiért, de most vége az édes életnek. Hívjuk fel Annát is, tuti, hogy nem tud rólunk!
- Én ebből kimaradok. – állt fel Eszter, nem törődve Szilvia megvető pillantásával.
Hazament, jól kisírta magát. Honnan sejthette volna, hogy ilyen tetű ez az ürge. Összeadja magát pénzért egy ilyennel. Eszébe sem jutott, hogy hasonló úton indult el, mint a leminősített Szilvia. Mobilja a jogos felháborodástól, és elkeseredéstől végigszáguldott minden ismerős frekvencián. Megértés helyett azonban – Úgye megmondtuk – kezdetű, dühös mondatok záporoztak kímélet nélkül. Minden szempontból maga alatt volt, mikor Ádám telefonált, hogy sürgősen beszélni akar vele. Első indulatában, keresetlen szavakkal zúdította a férfi fejére csalódottságát, aljassága miatt. Ha az eszére hallgat, a rögtönzött vádbeszéd után, azonnal leteszi a telefont, de titokban örült, hogy mégegyszer látni fogja. A presszóban egy eléggé megviselt, kétségbeesett férfi várta.
- Féltem, hogy nem jössz. – indított. – Szilviával szakítottam – közölte nemes egyszerűséggel - Annától meg elköltöztem.
- Igazi írói bravúr, ahogy a dolgokat láttatod. – ironizált Eszter.
- Rendben, Anna kidobott, Szilvia visszafogad, ha veled szakítok.
- Ügyes, de ehhez miért kellett találkoznunk?
- Mert téged választottalak. – duruzsolt a legbársonyosabb bariton, közben olyan tekintettel simogatta az asszonyt, hogy az teljesen elgyengült. – Te vagy az a nő, aki nemcsak az érzékeimet varázsolod el, hanem intellektuálisan is a társam vagy.
Eszternek hirtelen az agya is zsibbadt állapotba került a férfi szavaitól. A barátikör észérvei legyengítve kussoltak, a vallomás árnyékában. Elégedett volt, hogy az álszent Szilvia trükkje nem jött be, ő, a nevető harmadik, aki az ujját sem mozdította, maradt győztesként a páston.
- Sajnos ritkábban fogunk találkozni, mert visszaköltözöm a szüleimhez vidékre. A kiadómmal is nehezebb lesz tartani a kapcsolatot, de ez átmeneti állapot, amíg a könyv megjelenik. – sorolta Ádám a nehézségeket.
- Költözz hozzám! – bukott ki Eszter száján az ajánlat, mielőtt végiggondolta volna.
- Nem fogadhatom el. – tiltakozott azonnal – Mit szólnának a gyerekeid?
- Őket bízd rám!
- Nem lehet, nem varrhatom magam a nyakadba. – szabódott tovább, amivel az energikus asszonyt végleg elkötelezte ötlete mellett.
Eszter este, megkérdezte a fiait, hogy Ádám hozzájuk költözhet-e? Olyan váratlan ellenállásba ütközött, amire nem számított. Andris és Peti egyhangúan kijelentették, ha a férfi jön, akkor ők az apjukhoz mennek.
- Ha apátok barátnőjét elfogadtátok, akkor az én barátomat miért nem? – a kérdés jogos volt. .
- Erikát elviseljük havonta párszor, de együtt élni nem akarunk egy idegennel. - indokolta nagyobbik fia, és a kicsi bólogatott.
- Én még fiatal vagyok ahhoz, hogy pár nélkül éljek. – érvelt elkeseredetten. - Ezt nem kívánhatjátok tőlem. Nagyon szeretlek titeket, de nekem is szűkségem van egy felnőtt társaságára. Ha nagyobbak lesztek majd megértitek, addig fogadjátok el. Apátoknál is egy idegennel élnétek együtt.- Anyjuk logikája hibátlan volt, a fiúk mégis konokul hallgattak. – Nem hagyom magam zsarolni. – keményített be Eszter. – Ádám holnap beköltözik a vendégszobába. – zárta le a vitát. Mikor Andris és Peti szótlanul csomagolni kezdett, bebújt a hálóba, mobilja könnyekől nedvesen kesergett az őt ért igazságtalanság miatt, de ugyanakkor lelke mélyén szívtelen, önző anyának érezte magát.
Másnap Ádám megjelent egy bőrönddel és egy sporttáskával. Nem volt sok holmija, hamar berendezkedett, és a fiúk után kérdezett.
- Az apjukhoz költöztek.
- Miattam? –
Eszter bólintott, de hozzátette – Ne foglalkozz vele, majd megbékülnek. –
Este Gábor hazahozta a két fiút, a lány kis garzonjában nem férnek el, indokolta. Közben kioktatta Esztert, azért hagyta neki ezt a nagy polgári lakást, mert a gyerekek, a megegyezés szerint, nála maradtak.Úgy lépett fel, mint egy gondos, szigorú családfő, aki rendet teremt. Eszter összeismertette őket Ádámmal. A fiúk leverten, felmálházva álldogáltak, míg a két férfi beszélgetni kezdett. Az asszony ámulva figyelt. Ádám a legjobb formáját hozta, amit Eszter lassan kezdett elfelejteni. Barátságosan, meggyőzően, empatikusan beszélt, méltányolta a fiúk félelmét és Gábor aggályait. Megígérte, hogy minden tőle telhetőt megtesz, hogy Andris és Peti elfogadja, ha mégsem sikerül, elköltözik. A fiúk kipakoltak, Gábor barátságosan búcsúzott Ádámtól, és megnyugodva távozott. Eszter boldog volt, az első vacsora csendben, de békésen telt.
Közös életük az asszony számára mégis különös fordulatot vett. A két fiú aránylag rövid idő alatt megkedvelte Ádámot, sose szólt bele a vitákba, akár anyjukkal, akár egymással vívták, értett a sporthoz, segített a leckében ha elakadtak, és jó humora volt. Eszter esténként egy összeszokott, vidám, éhes társaságot talált, és egy rendetlen lakást. A közös élet, a közös ágy, elvesztette a korábbi együttlétek esetlegességét, izgalmát, romantikáját. Úgy éltek mint a házasok, de a terhek csak Eszter vállát nyomták. Apja mikor megtudta, hogy összeköltöztek, beszüntette az apanázst.
- Ha egy herét választottál magadnak tartsd is el! – üzente kérlelhetetlen szigorral. Ádám könyve még mindig kiadás előtt állt, hogy megnyugtassa Esztert, új regénybe kezdett. Vámpír témájú könyvvet írt, hogy meglovagolva a keresletet, pénzt keressen. Közben Eszter munkaszerződése lejárt, nem hosszabbították meg. Pénz nélkül maradtak. A pénzteleség még a kiegyensúlyozott családokat is megviseli, nemhogy egy labilis kapcsolatot. Eszter heves természete, hogy azonnal kimond, sőt közhírré tesz mindent amit gondol, sok surlódáshoz vezetett. A meggondolatlan szavakat hamar megbánta, és bevált eszközeivel békített, de a férfi tudta, hogy egy valamit komolyan gondolt, keressen munkát. Ádám a tunyaságára tett célzás ellenére úgy érezte, bármibe fogna, elterelné arról az útról, ami neki a legfontosabb, és az az írás. Fejét homokba dugta az élet praktikus dolgai elől, élvezte a teljes kiszolgálást minden téren. Stressz csak Eszter apjának ritka látogatásai során érte, amikor a fiúk születésnapja volt. Ilyenkor holmiját előre összecsomagolta, hogy egy pillanat alatt tudjon távozni. A férfi azonban levegőnek nézte.
Szerencséjük volt, Eszter váratlanul megcsípett egy aránylag jól fizető állást. Mindenki megkönnyebbült, szerelmi életük is felpezsdült. De az élet márcsak olyan mint a libikóka, egyszer fent, egyszer lent. Az asszonyt reggelenként rosszullét kínozta, érzékenyen feszült a melle, gyanút fogott, hogy terhes. Két tesztje is pozitív lett. Kétségbeesett, halogatta a beszélgetést Ádámmal, mert először sajátmagával akart tisztába jönni. Egyik nap kizártnak tartotta, hogy újra szüljön, máskor pedig arról ábrándozott, milyen jó lenne a két fiú mellé egy kislány. A gyerekkel magához köthetné végleg a férfit is. Mikor a fiúk Gábornál voltak, ők pedig otthon kettesben, és Ádám részleteket olvasott fel készülő regényéből, elég rossz időzítéssel, az egyik mondat közepén hozta szóba, minden körítés nélkül.
- Terhes vagyok.
- Nem védekeztél? - nézett rá futólag a kizökkentett férfi.
- Talán elfelejtettem bevenni, mikor fáradt voltam. – az asszony szeme tele volt szorongással, várakozással, egész testbeszéde arról árulkodott, hogy törődésre, bíztatásra, gyöngédségre vágyik. A két életet, a sajátját és a születendő gyermekét, képletesen Ádám kezébe helyezte, biztonságot remélve.
- Te mit szeretnél? - az eldöntendő kérdés úgy hangzott a férfi szájából, mintha egy gombóc csokis és vaniliás fagyi között kellene választania.
- Negyvennégy éves vagy, nem vágyódsz saját gyerek után? – az egyébként gyors beszédű Eszter hangja álmodozó volt.
- Viccelsz, az én helyzetemben? – mikor meglátta megbántott arcát, gyorsan hozzátette – Egyébként rád bízom, te vagy a családfő. - nevetett fel kesernyésen, és szemével már a monitort pásztázta.
Eszter szokásához híven, körbetelefonált mindenkit, hogy adjanak tanácsot. A válaszok gondosan kerülték a terhesség megszakítására vonatkozó válaszokat, mert ennek ódiumát senki nem merte magára vállalni. Az a kérdés viszont sűrűn elhangzott – Ha gyesre mész, miből fogtok élni?
Eszter csak egy napot töltött a kórházban, és egy hétvégét pihent. A gyermekről többet nem beszéltek. Hogy Ádám mit gondolt, nem tudta, őt lelkileg sokkal jobban megviselte mint testileg. Életük visszazökkent a régi kerékvágásba, látszatra úgy éltek mint egy igazi család, ahol a férfi munkanélküli. A sűrű veszekedések dacára kapcsolatuk működött, lecsupaszítva ugyan a szerelem, az igazi összetartozás, a megszépítő romantika kellékeitől. Eszter tudta, hogy férfit a kényszer, a pénztelenség köti gúzsba, a szerelmeskedés közben elhangzott forró szavak reggelre kihülnek. Sokszor úgy érezte ő maga is, hogy Ádám púp a hátán. Szakítást követelő barátaitól és családjától, újabb és újabb haladékot kért, havonta tűzte ki a dátumokat, mikor útilaput köt a talpára. De ha arra gondolt, hogy esténként nem lenne mellette egy meleg férfitest, akihez odabújhat, ha a napi robot után nem oldódhatna fel egy jó szexben, ami először feszesen a csúcsra röpíti, majd ellazítja, és megágyaz az éjszakának, egyszerűen megőrülne. Mikor már minden megígért határidőt megszegett, mobilja felmentésért, megértésért rimánkodott – Értsétek meg, a körülmények ellenére nekem ő a nagybetűs Férfi, és én nem tudok férfi nélkül élni!
-
Litera
Hozzászólások
időrendi sorrend
Te tudsz írni, csak még nem tudsz bánni vele.
Bianka:)
Nekem ez most nem állt össze. Ami nagyobb baj: 1.) nincs romantika vagy erotika az írásban 2.) a neved felfedted:-(((
Szerintem picit rövidítenél az íráson jó lehetne. Az írás pszichológiája nekem tetszett, át tudtam érezni a főszereplődet.., persze nem akarom magam a helyébe...
Üdv,
Pinokkió
No igen, létezik ilyen is. Bár a romantikát nélkülözi a cikk, nem lett rossz.
Ha véletlenül azonosítanám az írót az irományával, akkor azt írnám neki, hogy te hülye vagy. De persze nem teszem.
Nem Tom
Tamás
Romantika az is ha kedveskedsz egy jó reggelivel, kávéval, ha este megteremted a hangulatot stb. Nem kedvelem a csöpögős írásokat
Egyébként jól teszed ha nem azonosítasz vele, mert sem Eszter, sem hülye nem vagyok.
Litera
Életből vett történet. Sok hasonló eset van.
Szinte láttam az eseményeket, némelyik érzéssel azonosultam is.
Tetszett, ahogyan felépítetted, a zárás is jó. Bemutatja a lényeget, amitől asszony élete így alakult.
Kedves pályázó!
Végigolvasva a cikkedet gondolkodóba estem.
Ugye ez az írás az erotika, romantika pályázatra készült? Kíváncsi lennék, hogy te melyikbe sorolnád nem?
A történet nálam hiteltelennek tűnik. Ennyire hülye nővel, még nem találkoztam.
Hacsak nem a pasinak aranyból van a szerszáma.
Tamás
Nem voltam mostanában itthon, ezért késve reagálok.
Ami a kérdést illeti, hogy hová sorolnám az írást, a válaszom határeset. Kétségtelen egyik sem uralja az írást, de mindkettő megcsillan benne a maga helyén. Eszter egyáltalán nem hülye, csak a normális ritmusban élők, lassúbb tempójú emberekhez képest fiatal lány kora óta túlpörög. Az meg hogy kit mi fog meg a másik nemben az szubjektív.
Köszönöm az észrevételt Litera
Ebben a történetben szinte minden megtalálható, ami egy kapcsolatot átszőhet, behálózhat, tönkretehet. A házasságban a félrelépés, majd a szakítás, az érzelmi csalódások, a tanácstalanság, a reménytelenség egy másik férfi karjába sodorja a nőt, ami újabb bonyodalmakat indít el. A másik férfi és a nő sehogy sem egyező életvitele újabb ütközésekhez vezet. A nő belesodorja magát ebbe a második, reménytelennek tűnő kapcsolatba, mert hajtja a vére...
Szinte minden ami előfordulhat még egy látszólag jól működő kapcsolatban itt lejátszódik.
Hazugságok, féltékenység, megbocsátás..., a vágyakozás valaki után, praktikák. Kész paródia.
Valahogy én mégsem paródiaként éltem át a történetet, inkább egy felpörgött, olyan főszereplőt látok, aki képtelen egyedül, férfi nélkül élni és ezért mindent ennek próbál alárendelni.
Köszönöm a hozzászólást Litera
Prsze, azért nem lehetetlen, mert annyi minden előfordul.
Sajna' vannak ilyen nők akiknek nagyon fontos, hogy éjjel-nappal mellettük legyen egy férfi. Bármilyen férfi, bármi áron.
Sajnálom őket....
:-(
Sajnálom őket....
:-(
Ha véletlenül azonosítanám az írót az irományával, akkor azt írnám neki, hogy te hülye vagy. De persze nem teszem.
Nem Tom
Tamás
Szinte láttam az eseményeket, némelyik érzéssel azonosultam is.
Tetszett, ahogyan felépítetted, a zárás is jó. Bemutatja a lényeget, amitől asszony élete így alakult.
Végigolvasva a cikkedet gondolkodóba estem.
Ugye ez az írás az erotika, romantika pályázatra készült? Kíváncsi lennék, hogy te melyikbe sorolnád nem?
A történet nálam hiteltelennek tűnik. Ennyire hülye nővel, még nem találkoztam.
Hacsak nem a pasinak aranyból van a szerszáma.
Tamás
Szinte minden ami előfordulhat még egy látszólag jól működő kapcsolatban itt lejátszódik.
Hazugságok, féltékenység, megbocsátás..., a vágyakozás valaki után, praktikák. Kész paródia.
Valahogy én mégsem paródiaként éltem át a történetet, inkább egy felpörgött, olyan főszereplőt látok, aki képtelen egyedül, férfi nélkül élni és ezért mindent ennek próbál alárendelni.