Steril szobában
Látogatók száma: 137
Hideg van. Vacogok. Vagy csak én érzem így?
Fekszem egy keskeny, sima, de kőkemény ágyon, meztelenül, ahogy megszülettem. Be vagyok takarva egy zöld lepedővel, és nagy erőfeszítésembe kerül, hogy úgy össze tudjam szorítani a fogaimat, hogy ne koccanjanak össze hangosan.
Szégyen, de a könnyeimnek nem tudok parancsolni, némán folynak megállás nélkül a fülem mellett, a vállgödrömbe.
Emberek zöld köpenyben, szájmaszkban, tesznek- vesznek körülöttem. Beszélgetnek. Mintha a hangok valahonnan az éterből szűrődnének hozzám: „ már megint rossz jegyet hozott….” „Nem ette meg a paprikás krumplit…..” „Tegnap az Operában….”
Istenem! Hogy kerültem ide? Vagy talán ez valami rossz álom? Ez a rettegő test az enyém?
A legrosszabb mégsem ez, kezdek ráeszmélni, hogy ezek csak külső formaságok, enélkül nincs műtét, nincs gyógyulás. Nagyobb a baj. A lelkem fázik, mert elképzelhetetlenül magányos. Felrémlik, hogy „egyedül születünk, egyedül halunk meg”, de most ez a közhely sem tud vigaszt nyújtani.
Hol vagy, hová tűntél? Te, aki mindig fogtad a kezem, amikor bajban voltam, most cserben hagytál. Mióta elmentél, áradnak felém a megmagyarázhatatlan fájdalmak, és te nem ülsz az ágyam mellett ügyesen leplezve, hogy belül mennyire rettegsz, és fáj a lelked miattam.
Bemutatkozik az altató orvos egy nagyon kedves, i d e g e n ember. Kedves szavakat suttog a távolból…. Azt még hallom, hogy „a vérnyomás emelkedik….” Aztán snitt.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Látszik, hogy nem kezdő vagy az írást illetően. Precíz, megfontolt sorok, mondatok amelyek rendben simán kapcsolódnak egymáshoz. Van benne rendszer, ha érted mit akarok mondani. A történet mondhatni mindennapi, sokszor sokakkal előfordul, ám csak kevesek képesek arra, hogy így, ilyen módon osszák meg velünk, olvasókkal.
Egy helyen szerintem máskép kellett volna fogalmazni. Mutatom: „Fekszem egy keskeny, sima, de kőkemény ágyon, meztelenül, ahogy megszülettem” ( mint ahogy megszülettem ) így lenne helyes.
Gratulálok.
Látom, hogy értő szemmel olvastad, és örülök a bírálatnak is.
Van egy kedvencem, szintén kisebb lélegzetű írás, szeretném, ha elolvasnád, és értékelnéd.
Címe: Boldog pillanatok az életemből.
Remélem, nem zavarlak vele, de érdekel a véleményed!
Egy helyen szerintem máskép kellett volna fogalmazni. Mutatom: „Fekszem egy keskeny, sima, de kőkemény ágyon, meztelenül, ahogy megszülettem” ( mint ahogy megszülettem ) így lenne helyes.
Gratulálok.
Köszönöm Gyuszkó!
Talán azért lett valósághű, mert úgy, ahogyan átéltem, úgy írtam le.
Eddig is tetszett a cikk, de így, hogy tudom, hogy ezt Neked át kellett élni...
Drága Tündér! Elkényeztetsz!
Kedves Mamóka!
Félelmetesen valóságos, azaz nagyon jó cikk!
Köszönjük! Beleborzongtam!
Pussz, Tündér
Kedves Mamóka!
Csatlakozom Tündérhez, szerintem is nagyon jó lett a cikk! Ment a szavazat (5 csillag) és a valóságpont is.
Talán azért lett valósághű, mert úgy, ahogyan átéltem, úgy írtam le.
Csatlakozom Tündérhez, szerintem is nagyon jó lett a cikk! Ment a szavazat (5 csillag) és a valóságpont is.
Félelmetesen valóságos, azaz nagyon jó cikk!
Köszönjük! Beleborzongtam!
Pussz, Tündér