újabb események régebbi események további események
13:17
kalozlány új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:15
kalozlány új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Valamit elvitt

2011. november 26. - Látogatók száma: 117

Mi a titok nyitja? Hogyan tovább?

Néhány év. Együtt. Miért van, hogy én mindig csak a hátát nézem a férfiaknak? Miért nem vagyok elég jó? Miért hagynak el? Mit nem adok? Mit nem kapok? Csak szeretnék néha valakihez odabújni én is. Szeretném én is biztonságban érezni magam. Nem érdekel, hogy küzdeni kell, vagy tenni, csak legyen értelme! Akkor is, ha most a könyvemre potyognak a könnyeim. A papír beszívja a fájdalmat és a betűk táncba kezdenek. Úgy érzem, kinevetnek. Miközben ők ott vidáman ropják, én eltemetem a bizalmat. Újra és újra.
Mint amikor egy buszon ülök és elsuhan a táj, úgy pörögnek a képek a fejemben. A napok, az órák és percek. Igen, kevés volt. Kiszakadni egy pillanatra a jelenből, átgondolni, mit is teszek, milyen furcsa. Innen nézve kicsit más. Utólag egészen érthető. Ahogy a lámpák fényei egybefolynak, ezek a képek is filmmé állnak össze. Én igazán hittem és igazán bíztam mindegyikben. Az első szerelmem meg sem látott. Az első csókomra csak én emlékszem. Az első szex, csak nekem volt fontos. Az első hosszú kapcsolatom egy tévedés volt és a szakításokkal mindegyik elvitt valamit. Mi lehet az? Mindet csendben és zajos veszekedés nélkül vettem tudomásul. Magamban tartottam. Mostanáig. Évek óta gyűlik bennem valami. Valami mély. Nem látom a végét, nem tudom felbecsülni, mi történik, ha szabadjára engedem. Bizonytalan vagyok. Talán ez az ösztön?
Annyi vágy van bennem, amit képtelen vagyok kezelni. Hisz szeretnék én kilépni önmagamból, lázadni, farkas módjára vonítani, tépni, szaggatni, magamhoz ölelni mindenkit s egyben világgá szaladni. Csókolni, harapni, szorítani, lebegni a szenvedélyben, festeni, expresszív vad mozdulatokkal, letépni magamról a „ruhát”, amit viselek és belemerülni egy nagy kád forró szerelembe, birtokolni és uralni, alázatosan tűrni és dorombolni, mint egy macska, vadászni, mint egy sas, dögös bőrcuccban flangálni és csábítani… valahogy mégsem megy. Kimondani és bevallani is nehéz, de megtenni még nehezebb. Talán még senki sem tépte le a lelkemről azt a bizonyos kötelet, amit a galamb is viselt a parkban… megérintett egyáltalán valaki? Úgy igazán?
Persze hogy igen. Most is itt sírok a könyv felett. Minden csalódás megérintett, de csak elvett. Mit is kaptam cserébe? Tapasztalatot. Hm… igen, csak bátorságot nem. Az kellene nekem! Kilépni a sorból! Kilépni magamból és kinyitni a kapukat! Talán egyszer eljön az az ember, aki megszabadít a kötelékektől. Vagy magamat kellene szabaddá tennem?

Ez volt az utolsó tévesztés! Ez volt az utolsó félelem! Ma lesz a napja, hogy másképp csinálom! Mától én, én vagyok! Nincs okom sírni, ez egy igazán jó könyv. A fátyol sikolya. Lám csak, egy lány, akit egy kulturális különbség taszít halálos veszélybe. Ő bátor. Én miért ne legyek az? Csak egy szakítás. Nem világvége.

kép: internet

A cikket írta: Xaide

9 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. november 29. 12:59

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. november 28. 21:29

Szia Xaide!
Ez nekem nagyon bejött:-)
Üdv,
Pinokkió

Köszönöm.
Xaide
2011. november 29. 12:58

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. november 28. 17:37

Kedves Xaide!

Úgy gondolom, hogy rendkívüli ajándékot adtál nekünk ezzel a cikkel!
Köszönöm!

Pussz, Tündér

Kedves Tündér!

Nekem ajándék, hogy kiadhatom magamból, úgymond "büntetlenül".

Köszönöm
Xaide
2011. november 29. 12:57

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. november 28. 10:08

Csak hogy tudd, nem vagy egyedül ezekkel a kérdésekkel. Miért van az, hogy annyi év után is képes leírni az ember az első szerelem negatív élményét? Vagy azt, hogy kinek nem voltunk, vagyunk fontosak? Ezeket nem lehet elfelejteni. Magunkban őrizzük nem csak a jót, a rosszat is. De ezen túllépve már tudunk róla beszélni, írni. Először csak magunknak tesszük, most már nyíltan is képesek vagyunk vállalni.
Csak vigyázz, mert a túlzott őszinteség visszafelé is elsülhet. Félremagyarázzák. Egy újabb kérdést vet fel ezután, hogy miért és kik teszik ezt?

Értelek Éva és köszönöm a kedvességedet. Azt is köszönöm, hogy sok fontos gondolattal ajándékoztál meg.

Köszönet:
Xaide
2011. november 28. 21:29
Szia Xaide!
Ez nekem nagyon bejött:-)
Üdv,
Pinokkió
2011. november 28. 17:37
Kedves Xaide!

Úgy gondolom, hogy rendkívüli ajándékot adtál nekünk ezzel a cikkel!
Köszönöm!

Pussz, Tündér
2011. november 28. 10:08

megtekintés Válasz erre:   - 2011. november 28. 09:37

Kedves V!

Tovább is lesz, ha lesz még mit éreznem. Értelek. Őszinte volt. Tényleg.

Köszönöm
X

Csak hogy tudd, nem vagy egyedül ezekkel a kérdésekkel. Miért van az, hogy annyi év után is képes leírni az ember az első szerelem negatív élményét? Vagy azt, hogy kinek nem voltunk, vagyunk fontosak? Ezeket nem lehet elfelejteni. Magunkban őrizzük nem csak a jót, a rosszat is. De ezen túllépve már tudunk róla beszélni, írni. Először csak magunknak tesszük, most már nyíltan is képesek vagyunk vállalni.
Csak vigyázz, mert a túlzott őszinteség visszafelé is elsülhet. Félremagyarázzák. Egy újabb kérdést vet fel ezután, hogy miért és kik teszik ezt?
2011. november 28. 09:37

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. november 27. 22:18

Kedves X!

Megmutattad a női lélek legbensőbb érzéseit és fájdalmait. Sokan még önmaguknak se merik bevallani. Rendkívül érzelemdús írás! Nem felületes és rendkívül őszinte! Tovább!

Pussz, V

Kedves V!

Tovább is lesz, ha lesz még mit éreznem. Értelek. Őszinte volt. Tényleg.

Köszönöm
X
2011. november 28. 09:35

megtekintés Válasz erre:   - 2011. november 27. 17:03

Remek munka! Ezt komolyan mondom.
Úgy szálltak fel belőled a sóhajok, hogy üvöltöttél, sírva, reszketve. Egy sarokba bújva, csak magadnak., s nem hallották ...

Tökéletesen értelek, bíztalak írj. Írj ki magadból mindent. Kiabáld világgá. Nem ok nélkül mondom. Tudom, miről beszélek!

Azért vagyok itt, hogy kiírjam magamból. Akkor talán megkönnyebbülök. Kinek mondhatnám le, ha nem mindenkinek?

Köszönöm
Xaide
2011. november 27. 22:18
Kedves X!

Megmutattad a női lélek legbensőbb érzéseit és fájdalmait. Sokan még önmaguknak se merik bevallani. Rendkívül érzelemdús írás! Nem felületes és rendkívül őszinte! Tovább!

Pussz, V
 
2011. november 27. 17:03
Remek munka! Ezt komolyan mondom.
Úgy szálltak fel belőled a sóhajok, hogy üvöltöttél, sírva, reszketve. Egy sarokba bújva, csak magadnak., s nem hallották ...

Tökéletesen értelek, bíztalak írj. Írj ki magadból mindent. Kiabáld világgá. Nem ok nélkül mondom. Tudom, miről beszélek!
2011. november 27. 10:08

megtekintés Válasz erre: bokorur - 2011. november 26. 22:07

Tisztelt Xaide!
A betűk táncba kezdenek vagy táncra kelnek... és még volt pár elütés, ellenőrizze le!!! Ez engem felháborít. Aki így tud, az legyen alázattal az írása iránt!
Ez egy kis remekmű, és így elcsúnyítani... Most nagyon dühös vagyok. Mert ebben az írásban düh van. Nagyon nagy düh. Olvastam ma korrekt, jó írásokat, de ez viszi a pálmát. Akkor mára abba is hagyom, és lefekszem elgondolkodni, hogy szabad-e még nekem kritizálni?!
Bokor

Tisztelt Bokor Úr!

Jogos a helyreigazítás. Igyekeztem javítani. Ha ilyet lát, egészen nyugodtan kritizáljon csak, próbálok körültekintőbb és alázatosabb lenni az írással.

Köszönöm
Xaide
2011. november 27. 09:55

megtekintés Válasz erre:   - 2011. november 26. 16:50

Nagyon fájdalmas ez a írás!Szinte kiáltasz,hogy valaki nagyon szeressen igazából, és értsen meg. Át tudlak érezni nagyon.Nekem a magány, ami nagyon fáj...De fel fogsz kelni, és talpra állsz.Lesz olyan valaki, aki csak téged fog szeretni.Ne add fel.
joboszi

A magány néha jó, mert ráébreszt bizonyos dolgokra. Mint most is. Azt hiszem, most, hogy kiadtam magamból, kicsit jobb. Mondják, ha megfogalmazod a problémát, már egy lépéssel közelebb vagy a megoldáshoz. Remélem így lesz.

Köszönöm
Xaide
2011. november 27. 09:51

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2011. november 26. 16:33

Kedves Xaide!
Idézek az egyik írásomból:

"A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Életünk egy része a párkeresésről szól, s ebben a szakítás is benne van." - írja egy pszichológus.
Igen, ez így van. De minden egyes szakítás kihasít egy darabot a szívünkből, megsemmisülünk és egy kicsit belehalunk. Tudom, hogy az élet minden rúgása és csapása megtanít minket valamire, álruhában jelentkező áldások ezek, tanulnunk kell belőlük, de amikor még frissek a sebek, és iszonyú kínokat élünk át, akkor gyötrelem az élet.

Fel a fejjel!

Üdv,
L.

Kedves Lizelotte!

Talán most már túl vagyok rajta, elengedtem, csak valahogy mérleget kellett készítettem.

Köszönöm
Xaide
2011. november 26. 22:07
Tisztelt Xaide!
A betűk táncba kezdenek vagy táncra kelnek... és még volt pár elütés, ellenőrizze le!!! Ez engem felháborít. Aki így tud, az legyen alázattal az írása iránt!
Ez egy kis remekmű, és így elcsúnyítani... Most nagyon dühös vagyok. Mert ebben az írásban düh van. Nagyon nagy düh. Olvastam ma korrekt, jó írásokat, de ez viszi a pálmát. Akkor mára abba is hagyom, és lefekszem elgondolkodni, hogy szabad-e még nekem kritizálni?!
Bokor
2011. november 26. 17:29
Fel a fejjel Xaide! Ahogy az utolsó bekezdésedben írod. Ezt kell tenni! Nem belemerülni a fájdalomba. Attól elgyengülünk. Én tudom. Én ismerem, és ugyanolyan lázadó vagyok mint, ahogy te írod, de én tettem is érte. Az nem lehet, hogy ... Sokszor voltam magam alatt, de kiütöttem. Nem nekem találták ki az egyedüllétet. És neked sem kell, hogy ez így legyen.
Olyan fiatal vagy még hogy elmerülj! :-)

Puszi,
Éva
 
2011. november 26. 16:50
Nagyon fájdalmas ez a írás!Szinte kiáltasz,hogy valaki nagyon szeressen igazából, és értsen meg. Át tudlak érezni nagyon.Nekem a magány, ami nagyon fáj...De fel fogsz kelni, és talpra állsz.Lesz olyan valaki, aki csak téged fog szeretni.Ne add fel.
joboszi
2011. november 26. 16:33
Kedves Xaide!
Idézek az egyik írásomból:

"A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak. Életünk egy része a párkeresésről szól, s ebben a szakítás is benne van." - írja egy pszichológus.
Igen, ez így van. De minden egyes szakítás kihasít egy darabot a szívünkből, megsemmisülünk és egy kicsit belehalunk. Tudom, hogy az élet minden rúgása és csapása megtanít minket valamire, álruhában jelentkező áldások ezek, tanulnunk kell belőlük, de amikor még frissek a sebek, és iszonyú kínokat élünk át, akkor gyötrelem az élet.

Fel a fejjel!

Üdv,
L.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: