Válaszút előtt
Látogatók száma: 84
Ezt kell tennie, hogy rendet tegyen a fejében, a gondolatai kuszaságában, hogy biztos legyen a döntésben, amit meghozni készül.
Hosszú és egyenes az út. Ismeri már minden kavicsát, gödrét, kátyúit. Magasan jár már a nap. Forró a levegő. Sikerült megint elvacakolnia az időt, megpróbálja behozni a lemaradást, a perceket. Lépteit szaporázza kissé. A szellő bele-bele kap lenge szoknyájába, arcát a nap felé fordítva bátran, becsukott szemmel is bizton lépdel, nem tud letérni a széles, egyenes útról, melyet jobbról, balról fák és bokrok, rendezett porták szegélyeznek. Semmi akadály nem gördül a lába elé. Forgalomtól sem kell tartania ebben az időszakban. Az emberek már javában kint teszik a dolgukat.
Eleget látta már ezt az utat, most próbálkozik, játszik, vajon meddig tud eljutni becsukott szemmel? Senki se látja. Élvezi a csendet, amely körülveszi. Arcát a nap felé fordítja és nem csökkenti a tempót, csak óvatosabban emelgeti a lábait. Eltelik pár pillanat, amikor kinyitja ismét a szemét, és nem érti hogy került az út másik oldalára, hiszen egyenesen ment végig rajta.
Ki, vagy mi készteti újra meg újra, hogy megtegye ezt a hosszú utat évtizedek óta? -legtöbbször egyedül. A biztonság, ami kint várja? Direkt keresi a helyet, ahol csak maga lehet? Ahol a kérdéseire a választ mindig megtalálja? Ott ahol a csend, a béke, a nyugalom veszi körül, ott van az a hely, ami csak az övé? Ahol azt teheti, amit szeret senki által befolyásoltan, mindent hátrahagyva, ami nyomasztó, ami eltérítheti a szándékától. Ahol a gondolataiba mélyedhet, ha ahhoz van éppen kedve? Igen. Ezt kell tennie, hogy rendet tegyen a fejében, a gondolatai kuszaságában, hogy biztos legyen a döntésben, amit meghozni készül.
Most újabb kérdésekre keresi a választ magába visszavonultan, mint már annyiszor tette, amikor a hullámok összecsapni készültek a feje felett. Az utóbbi hetek, az elmúlt hónap történései igencsak megviselték. Amiről azt hitte biztosan tudja, hogy csak és egyedül az a járható út, amire rátalált, amit keresett, egy pillanat alatt összeomlott. Vége lett. Összekuszálódott gondolatai között kereste a választ és eközben a súlya alatt egyre mélyebbre sodródott. Hol keresse a választ? Az előzmények tudatában, a végén történtekben, a szívében, amibe éppen mélyen készül belenézni?
Fel kell tennie a kérdést magának, mit jelent számára az a férfi, aki felbolygatta lelkét, majd eltaszította magától olyan durván, kegyetlenül. Mit tett ő, ami arra a lépésre késztette, hogy elküldje magától. Mi az, ami nem hagyja az óta sem nyugodni, amitől forr az indulat benne. Tisztába kell jönnie az érzéseivel. Feltenni ismét a kérdéseket és megtalálni rá a helyes választ.
Tudta, ehhez legalább annyi időre van szüksége, mint amikor elhatározta, nem akarja egyedül élni tovább az életét. Volt barátja jutott az eszébe, aki mindig azt mondta: Évi te nem tudsz egyedül élni. Be kell lássa, hogy igaza volt. Nem tud, de már nem is akar. Azóta nem, amióta megismerte, hogy másként is lehet. Számára az a férfi, aki valamikor a szeretője volt, majd a társa, később a legjobb barátja, az egyetlen biztos menedék volt vívódásai mentén, aki segítette és támogatta, nincs többé. Meg kellett tanulnia nélküle, egyedül boldogulni.
Most megint felteszi a kérdést magának, igaza volt, amikor azt mondta nem tud egyedül élni? Vagy csak nem akar?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
ha megismerjük magunkat, sosem vagyunk egyedül
épp az a baj, hogy sokan azt sulykolják, milyen rossz annak, aki egyedül van
a társas magány a lehető legrosszabb
az írásod ezeket a gondolatokat hozták ki belőlem, tetszett
:)
Legyen szép estéd! Orsolya
A kérdésre, amit feltettél magadnak, egyedül csak Te tudod a választ! Neked kell döntened és mérlegelned, hogy hogyan tovább? Ha úgy érzed, hogy képes vagy a kompromisszumra, akkor vágj bele, de ha képtelen vagy rá, akkor minden próbálkozásod kudarcba fog fulladni!
Puszillak
heleenke
Szia Évi!
A kérdésre, amit feltettél magadnak, egyedül csak Te tudod a választ! Neked kell döntened és mérlegelned, hogy hogyan tovább? Ha úgy érzed, hogy képes vagy a kompromisszumra, akkor vágj bele, de ha képtelen vagy rá, akkor minden próbálkozásod kudarcba fog fulladni!
Puszillak
heleenke
Azt hiszem neked van igazad. Nem vagyok képes kompromisszumra. És tudom, a kérdéseket magamnak teszem fel, de mindig egyedül válaszolom meg.
Puszillak
Éva
miért félnek sokan, hogy egyedül vannak?
ha megismerjük magunkat, sosem vagyunk egyedül
épp az a baj, hogy sokan azt sulykolják, milyen rossz annak, aki egyedül van
a társas magány a lehető legrosszabb
az írásod ezeket a gondolatokat hozták ki belőlem, tetszett
:)
Az a baj, hogy nagyon is tudom milyen vagyok és mint Heleenkének is írtam, nem vagyok képes kompromisszumokat kötni, vagy legalábbis nem minden kérdésben.
Éppen ezért már nem félek az egyedülléttől. :-)
Puszillak
Éva
Úgy gondolom, hogy nem csak csinos vagy, hanem eszed is van! De néha nem ártana, ha tunikán billentenélek! A múlt emlékei nosztalgiázásra valók. De neked nem arra van szükséged!
Felnéztem az egyik ingyenes társkeresőre, ahol a lakókörnyezetedben 90, korban az igényeidnek megfelelő pasi várja, hogy az idejét tölthesse veled.
Jó lenne, ha a net lehetőségeit kihasználnád!
Sok sikert kívánok! Puszillak!
Kedves Zsévi!
Úgy gondolom, hogy nem csak csinos vagy, hanem eszed is van! De néha nem ártana, ha tunikán billentenélek! A múlt emlékei nosztalgiázásra valók. De neked nem arra van szükséged!
Felnéztem az egyik ingyenes társkeresőre, ahol a lakókörnyezetedben 90, korban az igényeidnek megfelelő pasi várja, hogy az idejét tölthesse veled.
Jó lenne, ha a net lehetőségeit kihasználnád!
Sok sikert kívánok! Puszillak!
Te nagyon rendes pasi vagy! Néha nem ártana ha valóban megtenné valaki és felrázna kissé. Azt hiszem neked hagynám magam tunikán is billenteni. :-)
De hiszen azt teszem! Kihasználom a lehetőséget. :-)
Puszillak,
Éva
Ez egy remek írás, (itt) kevesen írnak ilyen jól magukról így, mint most ebben az írásodban te!
Komolyan gratulálok (nem nyalás!)!
Üdv,
Pinokkió
Szia Éva!
Ez egy remek írás, (itt) kevesen írnak ilyen jól magukról így, mint most ebben az írásodban te!
Komolyan gratulálok (nem nyalás!)!
Üdv,
Pinokkió
Pussz,
Éva
Itt nem arról van szó, hogy félek az egyedülléttől, hiszen annak számtalan előnye is van. Csak a mérleg mozdult el más irányba....