újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Válaszút...

Látogatók száma: 77

"Nem kell félni kitárulkozni a másik előtt, jelmez, maszk és szerepjáték nélkül. Nem kell mindig az "eladható " formánkat hozni! Sokkal szerethetőbbek vagyunk esendőn, emberi törékenységünkben."...

Magunknak tesszük fel a kérdéseket. Helyesen döntöttünk-e? Nem mindig tudjuk megadni a választ magunknak. Jól jön néha a segítség, a megerősítés, vagy éppen az útbaigazítás, hogy az út megtalálása ne csak folytonos keresésben, bolyongásban nyilvánuljon meg. Találjuk meg végre hol van a helyünk ebben a körforgásban!

A döntés helyességét - más vélemények szerint is - felesleges bizonygatni, mert akkor, amikor meghoztuk, a lehető legfigyelmesebben, őszintén magunk előtt vizsgáltuk meg a lehetőségeinket. Ha meggyőződésből dönt az ember, akkor nincs min rágódni tovább. Úgy helyes. Ha mégsem alakulnak jól a dolgok, meglehet, magunkhoz sem voltunk elég őszinték. A vívódásaink egy rég meghozott döntés miatt felesleges. A jelenhez kell alkalmazkodnunk, előre nézni és tanulni a hibáinkból.

*

Mi az erősebb kapocs két ember között? A vérségi? Az érzelmi?
Rosszul mondom. Az egyik nem egy kapocs, hanem kötelék. Olyan szoros anya és gyermeke közötti eltéphetetlen szál, ami közé semmi és senki nem állhat. Olyan belső folyamat, melyet a legerősebb érzés, a szeretet szála fon körül, amely megbéklyóz, néha fojtogat, de nem lehet megállítani. Pillanatra sem feledteti el, hogy van, létezik, összeköt két embert, mindennél erősebben. Önös érdekek közepette is.

Ez az érzelmi kötődés, kötelék bármennyire is szeretetből fakad mégis képes rombolni és beszűkíteni egy életteret, lehetőségeket, önös érdekeket.

Lehettem volna önző, csak a magam érdekét nézhettem volna többször és akkor talán nem tettem volna fel a kérdést. Megérte?

Éltem az életemet mint mindenki más, kapcsolatokon keresztül kerestem az utat, de mindig döntenem kellett a gyermekem és céljaim megvalósítása közepette. Nem azért, mert erre bárki is kényszerített volna, de ott volt, jelen volt ez a magamnak feltett, elkövetkező időszakra kiható kérdés, amikor magamra maradtam. Hogyan tovább? Vele, vagy nélküle folytathattam volna e az életemet?

Boldog lehet-e az ember azzal a tudattal, hogy nem tudhatja a közelében a gyermekét? Hogy idegen emberek vennék körül, távol a szülő óvó, vigyázó, gondoskodó szeretetétől? Soha sem tudom megadni erre a választ, mert meg sem próbáltam e szerint cselekedni.

Mindez már csak elmélkedés. Az élet bebizonyította, hogy nem volt elég erős egyik kapcsolatom sem ahhoz, hogy másként alakulhatott volna az életünk. Nem csak az enyém, hanem a gyerekemé is. Egyik sem állta volna ki a próbát.

Nehéz egyedülálló anyának lenni. De minden nehézség ellenére, nem tudom mi, talán a büszkeségem tartotta bennem mindvégig a lelket gyengébb pillanataimban, amikor nem többre, de valami másra vágytam. Mindeközben sehol sem tudtam igazán önmagam lenni. Hogy igazán megtudjam hol a helyem talán el kellett telnie ennyi időnek, hogy vívódásaim közepette végül visszatérjek arra az útra, ahonnan egyszer elindultam.

Már csak egy kérdés maradt a fontos számomra a jelenen kívül. A kettőnk biztos jövője. Mert az életemet soha nem tudtam elképzelni a lányom nélkül. Újra bizakodással nézek a jövő elé. Érzek már magamban annyi erőt, hogy újrakezdjem, és folytassam ott, ahol egyszer abbahagytam. De már csak vele. Többször túljutottam már a nehézségeken, sikeresen vettem a kanyarokat. Úgy érzem tanultam a hibáimból és nem térek le többet arról az útról, amit már - úgy érzem - ismerek.

A cikket írta: zsoltne.eva

8 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre:

Éva!
Ismerem a sorsodat a lányoddal kapcsolatban,Mély tisztelettem , hajtom le a fejem előtted,
joboszi

Ezt nagyon köszönöm neked Joboszi,....

Soha jobbkor nem mondhattad volna ezt nekem! :-)

Pussz,

Éva
 
Éva!
Ismerem a sorsodat a lányoddal kapcsolatban,Mély tisztelettem , hajtom le a fejem előtted,
joboszi

megtekintés Válasz erre:

Egy munkatársnőmnek a második férje hozott egy fiút a házasságba, igaz, az anyja neveli. De az új asszony be lett állítva minden ribancnak, pedig nem miatta váltak el. Nem is felhőtlen a kapcsolatuk. Na, ő a másik véglet.

Nem kell messzire mennem a gondolataimban. Én is annak lettem kikiáltva anno a volt férjem második felesége részéről, mégpedig élesben, pedig tőle van két lánya. Az a harmadik (az első) piszkálta a csőrét. Persze ebben ludas lehetett a volt férjem, mert előtte le lett tagadva a gyereke, kvázi, mintha nem is az övé lenne? Mégis elváltak. Vajon miért? Most már az a jó az egészben, hogy soha nem kell látnom őket...
De valahol, ha ilyen körülmények között nő fel egy gyerek, mert elváltak a szülők, ha nem is azonnal, de megmutatkozik a lelki sérülés valamilyen formában... Nem a gyerek tehet erről!
 
Egy munkatársnőmnek a második férje hozott egy fiút a házasságba, igaz, az anyja neveli. De az új asszony be lett állítva minden ribancnak, pedig nem miatta váltak el. Nem is felhőtlen a kapcsolatuk. Na, ő a másik véglet.
 
Én örülök, hogy a páromnak vannak gyerekei, de tudom, hogy sok helyen ez gondot okoz. Nem kéne így legyen.

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Tündér!

Nem kell messzire menni. Csak a saját példámon keresztül nézni, látni. Egy első házasságból hozott gyermek még egy házasságon kívüli kapcsolatban is akadályként merül fel a harmadik személyben. (Tisztelet a kivételnek!) Annál, akinek semmi ilyen irányú kötelezettségei fel sem merülhetnek, legfeljebb alkalmanként, az elviselés szintjéig, de még ez sem kötelező rá nézve. Bármikor ledobbanthat ugyanis. Számára nyitott a lehetőség. Válogathat ezerrel.

Az anyában ez egészen másként csapódik le. Ő nem "szabadúszó". Százszor meggondolja, hogy még egyszer meglépjen egy olyan kapcsolatot, ahol a gyerek a mellőzött szerepet kell átélje. Ebből menekült egy másikba, ami pech, de ugyancsak kudarcba fulladt.

Itt lép be egy tündér, aki a varázspálcájával odasuhint, és minden megoldódik! :-)

Pussz,
Éva

Kedves Éva!

Sajnos kevesen vannak, akik felvállalják, s tovább megyek elfogadják - örülnek a másik gyerekének. Kevesen vannak, akár férfiról, akár nőről legyen szó. Tisztelet a kivételnek.

Jogos, hogy a szülő ez alapján is dönt, hogy kit választ új párjául. Az a szomorú, amikor néha nem így van.

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

Ismerőseimmel a minap beszéltük, hogy gyermekeink osztályaiban 3-4 gyermek van osztályonként, akiknek nem váltak még el a szülei, vagyis ún. "normális" családban élnek. Ez az én gyerekkoromban még teljesen elképzelhetetlen volt. 34-en voltunk az osztályban és mindenkinek együtt voltak a szülei, rendesen összeházasodva. Pedig én is még "fiatal" vagyok.

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!

Nem kell messzire menni. Csak a saját példámon keresztül nézni, látni. Egy első házasságból hozott gyermek még egy házasságon kívüli kapcsolatban is akadályként merül fel a harmadik személyben. (Tisztelet a kivételnek!) Annál, akinek semmi ilyen irányú kötelezettségei fel sem merülhetnek, legfeljebb alkalmanként, az elviselés szintjéig, de még ez sem kötelező rá nézve. Bármikor ledobbanthat ugyanis. Számára nyitott a lehetőség. Válogathat ezerrel.

Az anyában ez egészen másként csapódik le. Ő nem "szabadúszó". Százszor meggondolja, hogy még egyszer meglépjen egy olyan kapcsolatot, ahol a gyerek a mellőzött szerepet kell átélje. Ebből menekült egy másikba, ami pech, de ugyancsak kudarcba fulladt.

Itt lép be egy tündér, aki a varázspálcájával odasuhint, és minden megoldódik! :-)

Pussz,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Tündér!

Nem azért nehéz egy egyedülálló anyának, hiszen ketten vannak, hanem az, hogy a gyerekét látja egyedül. Ezért nehéz. Ezzel nem azt mondom, hogy ennek így kell lennie és mindenütt ez a sors vár mindenkire, nem...
Körülöttem számtalan hasonló anya-lánya vígan élnek. Sokáig egyedül voltak, de már kinek-kinek látom a partnerét. Így is lehet. Lehetett volna!

Pussz,
Éva

Kedves Éva!

Ismerőseimmel a minap beszéltük, hogy gyermekeink osztályaiban 3-4 gyermek van osztályonként, akiknek nem váltak még el a szülei, vagyis ún. "normális" családban élnek. Ez az én gyerekkoromban még teljesen elképzelhetetlen volt. 34-en voltunk az osztályban és mindenkinek együtt voltak a szülei, rendesen összeházasodva. Pedig én is még "fiatal" vagyok.

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Éva!
Soha ne mondd, hogy soha! Az élet forgandó, hoz örömöt és ürömöt egyaránt, de optimizmusunk soha ne hagyjon el, és legyenek terveink, vágyaink, mert azokba vetett hitünk ad erőt ahhoz, hogy tovább rójuk az utunkat.
Pussz: Yolla

Kedves Yolla!

Hát igen. Kettőn biztonságát szeretném megteremteni. Ez is egy cél a jövőben, vagy terv! Mi ez, ha nem optimizmus? A vágyaimat nem adtam fel, csak átmenetileg szüneteltettem. Az pedig, hogy "soha", amire vonatkoztattam egy elhatározás.

Pussz,
Éva

megtekintés Válasz erre: Tündér

Kedves Éva!

Nehéz egyedülálló anyának lenni, de mégis jó, hogy van ő neked.

Nagyon jó cikk!

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!

Nem azért nehéz egy egyedülálló anyának, hiszen ketten vannak, hanem az, hogy a gyerekét látja egyedül. Ezért nehéz. Ezzel nem azt mondom, hogy ennek így kell lennie és mindenütt ez a sors vár mindenkire, nem...
Körülöttem számtalan hasonló anya-lánya vígan élnek. Sokáig egyedül voltak, de már kinek-kinek látom a partnerét. Így is lehet. Lehetett volna!

Pussz,
Éva
Kedves Éva!
Soha ne mondd, hogy soha! Az élet forgandó, hoz örömöt és ürömöt egyaránt, de optimizmusunk soha ne hagyjon el, és legyenek terveink, vágyaink, mert azokba vetett hitünk ad erőt ahhoz, hogy tovább rójuk az utunkat.
Pussz: Yolla
Kedves Éva!

Nehéz egyedülálló anyának lenni, de mégis jó, hogy van ő neked.

Nagyon jó cikk!

Pussz,

Tündér
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: