Hiába várjuk a gólyát...
Egy baráti házaspár, akikkel jó kapcsolatba voltam éveken keresztül próbálkoztak, nem akart összejönni nekik a baba. Hosszú kálváriajárás révén aztán mégis minden jóra fordult -szerencsére-. De van akik még benne vannak, adjunk neki tanácsokat, mondjuk el példánkat.
Ezúton közlöm mindenkivel, hogy majd akkor érkezem meg, - ha akarok! Elvégre nem a Japán államvasutaknál vagyunk! Az csak náluk dívik, hogy egy év alatt mindössze hét másodpercet késtek összesen! Az is igaz, hogy náluk a távolsági vonatok elérhetik a háromszáz kilométeres sebességet is! Mégsem késnek, mert ha késnének, - mondjuk két percet, akkor a japán közlekedési miniszternek le kéne mondania, és harakirit kellene elkövetnie magán! Nem vagyok én japán!
Én fele részben magyar, - fele ...
Magasra repül a hinta, ahogy a másfél éves Ankát lököm rajta. Csillogó szemekkel kacag a lenszőke kislány. Kislány, nem kislányom, mert nem az enyém. A meddőség mintha egy megkülönböztető pecsét lenne, ami feltűnő jelet hagy rajtam. Persze lehet, hogy csak én érzem ezt... egyszerűen nem tartozom ide. Kakukktojás vagyok.
Sorba ülnek az anyák a hinták melletti padokon, mint a fecskék ősszel a telefonvezetéken indulás előtt. Fél szemük a gyerekeiken nyugszik, miközben belemélyednek a helyi ...
