újabb események régebbi események további események
18:38
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
16:45
Új kérdést került be a Kérdezd a férfit menüpontba
16:06
Új cikk került a "Titkaink egymás között" rovatba
11:04
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
11:02
Ilpaki új cikket töltött fel
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

A kaki és a társas magány

2011. szeptember 6. - Látogatók száma: 100

Lássuk csak, mi a mai nap tanulsága számomra. Na nem mintha már vége lenne, de azért levonnám a konklúziót, hogy el ne felejtsem.

Túl könnyen kiadom magam!

Alapvetően ez nem jellemző rám, ellenben az utóbbi időben mégis ezt teszem.
Mi lehet az oka? Rájöttem.
A társas magány!
Az ember alapvetően társas lény. A lelkünk/az életünk, ha megtelik szarral, akkor azt úgy hívják, hogy bűzölgő pöcegödör, ami szippantós kocsi után kiált, míg el nem önt mindent a szar a környezetében.
Amíg még csak kaki van a dologban, addig a természetes támaszokat hívjuk segítségül, azt a szűk réteget, talán egy-két embert, akikben igazán megbízunk, és teljes nyugalomban eltakaríthatjuk együtt a kakit a jobb napok reményében.
Ha valamilyen úton-módon ezek a természetes támaszok ideiglenesen kikerülnek az életünkből, vagy épp saját magunk szeparáljuk el önmagunkat a külvilágtól, akkor kezd gyűlni a kaki és szar lesz belőle. Ami gyűlik-gyűlik-gyűlik, mígnem a szintjelző Danger feliratát elérve segélykiáltásokba menekülünk (Cry for help)! Ki így, ki úgy.
Ekkor úton-útfélen mindenkire dobunk egy kis szart, hogy szabaduljunk egy kevéstől, de mélyen tudjuk, hogy -stilszerűen- ez szart sem ér.

És igen, ki vagyok éhezve az őszinte, nyílt, bensőséges kommunikációra, ezért a felismerésnek hála, kicsit visszafogom a virtuális világot és elmenekülök a nagyvárosi dzsungelbe, hogy újra meglelhessem természetes támaszaim, vagy támaszom, és rázúdítom az egész szarkupacot, majd várom a verbális pofont. Mert erre valók a barátok/a társ. Én is ezt teszem, fordított esetben.
A lényeg, hogy mindenkit szeretek -tényleg-, de nem a dobozban van az élet, hanem a dobozon túl! Ez amolyan kiegészítő kell, hogy legyen.

Ha karba tett kézzel ülök a sarokban, nem várhatom el, hogy valaki segítő kezet nyújtson. Az magányos, aki magányos akar lenni. Jó emberek tömege vesz körül mindenkit csak fel kell ismerni.
Nézzük a gyermekeket, akik még tiszták, őszinték és önfeledtek. Egyszerű elvek alapján gondolkoznak, cselekednek és ez a kulcsszó. Ők mernek! Ha baj van, hangot adnak neki, ha segítség kell, kezüket nyújtják, de képesek arra is, hogy egyedül felálljanak és menjenek tovább és tovább.
Nem tanulnunk kell tőlük, hisz elvileg már magasabb fejlődési szinten állunk, csak nem szabad elfelejtenünk, hogy bennünk is ott volt, és ott is van az a szabadság, az a tisztaság és őszinteség.
Tisztaság-őszinteség=sebezhetőség?! Talán, de csak az sebezhető, aki érez, s csak annak tartalmas igazán az élet.
Mindig lesz olyan, ami nem lehet az enyém, amit nem kaphatok meg. Legyen ez egy méregdrága cipő, kiváló zenei tehetség, vagy épp egy eltékozolt barátság. Ezt vagy elfogadom, és értékelem azt ami volt és ami van, no meg ami lehet!, vagy felőröl.

Mit is tanultunk anno? A jó segítő elérhető, apró célokat tűz ki a klienssel közösen, ami sikerélményhez juttat, önbizalmat erősít, kiegyensúlyozott élethez vezet.
Ez a cikk nem arról szól, hogy bajban vagyok, ellenkezőleg. Tettem egy felismerést, beláttam valamit, ami nagyon jó érzés. Mindemellett természetesen ehhez egy bizonyos szintű kiborulásnak kellett végbemennie, ugyanis anélkül a szart nem lehet elpucolni.
Tudom nem attól leszek boldog, hogy egy megálmodott helyen élek, egy megálmodott emberrel egy megálmodott életet. Persze fontos, és jó, hogy teljesüljenek álmaink, de a boldogságom vagy belőlem fakad és megosztom valakivel, vagy függök valamitől/valakitől, egy álomképtől, és várom a sült galambot. Számomra óriási a különbség a kettő között. Amikor éveken át hajtasz egy megálmodott életért, majd leülsz egy nap és rájössz, hogy semmid nincs az ég világon, be kell látni, hogy változásra szükség van.
Egyszer azt olvastam, hogy a kínai írásban a változás két szóból tevődik össze. A krízisből és a lehetőségből. Ezt kell elfogadni. Gyermekként is naponta néztük a mérőszalagot, "Mikor leszek akkora, mint Te Anya?" Kitartás, idővel és fájdalommal, mert a változáshoz csupán ennyi kell. És idővel valóban megnőttem, de fájt a lábam, ennek ellenére jó volt és vártam.

Tabula rasa/Tiszta lappal. A bilit is ki kell üríteni :)
Jól leszek! Megint, és újra és újra bele kell vernem a fejembe azt az egy szót! Dare! Merj! Eddig még csak egyet ismertem talán: Dream! Ez nem elég! Fel kell nőnöm végre! De csak annyira, hogy még a copfos kislány is jól érezze magát :)

A cikket írta: Zsizsik

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. szeptember 24. 22:20

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. szeptember 24. 21:47

:D ez jó, akkor én is öregszem :D
De ne aggódj, ez inkább fáradtság/kimerültség kérdése. Vagy csupán ezzel nyugtatom magam :P

Ez megnyugtató... :)))))))
2011. szeptember 24. 21:47

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 24. 20:10

Mostanában hetente járok könyvtárba, de legritkábban is háromhetente. :)

Viszont, azt képzeld el, hogy rájöttem, hogy öregszem!
Ugyanis mindig az idősek mondják, hogy nem szoktak olvasni, mert elolvasnak egy oldalt és belealszanak. Én ezt régen elképzelhetetlennek tartottam. Inkább úgy szokott lenni, hogy ha kinyitok egy könyvet, akkor gyakran hajnali kettő és négy közt fekszem le aludni, mert akkorra olvasom ki. Még most is gyakran van így, de újabban egyre többször fordul elő, hogy az első oldalak után lecsukódik a szemem. :) Öregszem. :)

:D ez jó, akkor én is öregszem :D
De ne aggódj, ez inkább fáradtság/kimerültség kérdése. Vagy csupán ezzel nyugtatom magam :P
2011. szeptember 24. 20:10

megtekintés Válasz erre: Zsizsik - 2011. szeptember 24. 11:48

Szia Virág!
Persze, érthető, kompenzálsz, de örülök, hogy -mégha szándékosan is, de- beiktatsz egy kis könyvtárat is :)

Köszönöm, Puszi, Zsizsik

Mostanában hetente járok könyvtárba, de legritkábban is háromhetente. :)

Viszont, azt képzeld el, hogy rájöttem, hogy öregszem!
Ugyanis mindig az idősek mondják, hogy nem szoktak olvasni, mert elolvasnak egy oldalt és belealszanak. Én ezt régen elképzelhetetlennek tartottam. Inkább úgy szokott lenni, hogy ha kinyitok egy könyvet, akkor gyakran hajnali kettő és négy közt fekszem le aludni, mert akkorra olvasom ki. Még most is gyakran van így, de újabban egyre többször fordul elő, hogy az első oldalak után lecsukódik a szemem. :) Öregszem. :)
2011. szeptember 24. 11:48

megtekintés Válasz erre: Virág - 2011. szeptember 23. 18:50

Nagyon jó a cikked! Csodálom, hogy nincsenek hsz-ok. Vagy mindannyian sárosak vagyunk, akik itt lógunk? :))))

Igazad van, időnként el kell innen szakadni. Nekem most nehezebb, mert távol vannak a szeretteim a térben, a viszont a virtuális világban elérhetőek.
De amikor nyáron itt voltak nálam, hát én sem voltam a gépen egész nap. Inkább velük lógtam.
Viszont most megint túlzásba vittem a netezést, úgyhogy hetente járok a könyvtárba, hogy legalább mást is olvassak, mint a csetet. :)

Puszi!
V.

Szia Virág!
Persze, érthető, kompenzálsz, de örülök, hogy -mégha szándékosan is, de- beiktatsz egy kis könyvtárat is :)

Köszönöm, Puszi, Zsizsik
2011. szeptember 23. 18:50
Nagyon jó a cikked! Csodálom, hogy nincsenek hsz-ok. Vagy mindannyian sárosak vagyunk, akik itt lógunk? :))))

Igazad van, időnként el kell innen szakadni. Nekem most nehezebb, mert távol vannak a szeretteim a térben, a viszont a virtuális világban elérhetőek.
De amikor nyáron itt voltak nálam, hát én sem voltam a gépen egész nap. Inkább velük lógtam.
Viszont most megint túlzásba vittem a netezést, úgyhogy hetente járok a könyvtárba, hogy legalább mást is olvassak, mint a csetet. :)

Puszi!
V.
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: