A kapcsolatok és az elvárások
Látogatók száma: 86
Pál Feritől egy idézetet szeretnék kicsit boncolgatni, azt hiszem érdemes lenne mindenkinek végiggondolnia.
"A párkapcsolatban előbb-utóbb kijövünk az egység óriási élményéből, és egyszer csak azt érezzük, hogy távolodunk, nem kapjuk meg azt, ami a tudattalan vágyainkban volt. Az esetek többségében az ember nem is tudja megfogalmazni, hogy mit nem kap meg, hanem felszínes dolgokon veszekszik, például hogy a másikkal nem lehet élni, mert rendetlen. Amikor ugyanis hazamegy, akkor neki arra van szüksége, hogy le tudjon ülni a fotelbe, és azt mondhassa: végre hazaértem, itt rend van – és ha rend van, akkor biztonság van! A mély, tudattalan vágya pedig az volt, hogy a társa mellett biztonságban lehessen, hogy ne érezze magát egyedül, és tudhassa, hogy van valaki, aki figyel a szükségleteire. Valójában nem abban szoktunk csalódni, hogy a másik egy kicsit rendetlen, hogy szokott néha késni, hogy levágatta a haját, miközben nekünk a hosszú az esetünk – hanem, hogy a magunk számára sem tudatos elvárásaink, amelyek egy darabig beteljesedni látszottak, kezdenek fényévnyi távolságra tűnni, és ezt elviselhetetlennek érezzük. Rettenetes csalódásunkban pedig agyonszekírozzuk egymást, de nem azért, mert rosszak vagyunk, vagy nem szeretjük a másikat, hanem mert a mély, tudattalan elvárásaink nem teljesedtek be, és ezért elkezdtünk félni. Holott – és ezt volna érdemes tudnunk – pontosan ott van az életünknek a kulcsa, ott kellene valamit az életünkkel kezdeni, ahol ezek a nagyon mély vágyak meghúzódnak."
Tehát mit is mond? Az egység élménye ami egy kapcsolat elején lenni szokott valahogy, valamiért elmúlik. Na de miért? Mert a legbelső, legféltettebb elvárásaink nem teljesülnek. Ám nem azért nem teljesülnek, mert a másik, vagy én rossz vagyok, hanem mert nagyon gyakran nem is tudom mik is azok az elvárások. Felületes dolgokkal vagdalkozunk, (pl.: takarítás, a zoknik párosítása, a wc ülőke, fogkefe, stb.... ezer apróság) de a mélyében a saját fájdalmaink, a saját meg nem felelésünk, a saját ki nem mondott és eltaposott vágyaink lapulnak. Meg kell fogalmazni őket és nem a felületes "rágalmakat", hanem a valódi problémát, először magunknak. Pl itt Pál Feri a biztonságérzetet hozza, amit sok családban a férjek kevernek össze a tisztaság, gondoskodás mániákus elvárásával. Nem a főzés, mosás, takarítás a valódi gond, hanem maga a bizonytalanság. Ez pedig belső konfliktus, nem a másik fél bűne. Amikor az ember megszerzi a belső lelki békéjét és belátja valódi problémáját, kimondja, vagy legalább megfogalmazza, akkor szerintem ez egy öngerjesztő folyamat, tehát ha éveken át a háztartási munkák miatt hisztériázok, akkor éveken át, mély bizonytalanságok, mély hiányokat élek át a biztonságérzet terén. No, akkor mi is a teendő? Biztonságot teremtek, akkor meg szerintem már mindegy, hogy a párom (férfi szemszögből), vagy egy takarítónő, vagy a szomszéd végzi el ezeket a munkálatokat, mert nem fontos. Nincs feszültség bennem emiatt. Ahol meg nincs feszültség, ott nincs vita. Egy felületes ütközési pont kipipálva, persze ehhez következetesen illik hozzáállni, nem csak váll rándítva. Ma beláttam, akkor holnap sem lesz másként. Holnap és azután is éppen ez lesz a viták gyökere, mert minden probléma az én saját félelmeimből, (be nem teljesedett) vágyaimból indul ki. Azaz tőlem indul és hozzám érkezik vissza.
kép: http://ezolemi.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1154317
A cikket írta: Ailet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Elgondolkodtató ez a cikked is. Olyasmiért bosszankodunk, és vetítjük ki a másikra (társunkra, gyerekünkre), mert nem veszi észre azt, amit én. Ami viszont bennem perceken belül az ellenkezőjét fogja jelenteni és már el is felejtettem volna az előző mérgemet, ha nem tettem volna szóvá. Hiszen látják, tudják, ha nekilátok, ők is megtehették volna szó nélkül. Nem tették, hát istenem, megteszem én. Ronda egy mosatlan edény, de csak addig, míg nem mossuk el, mert akkor már szép.
Ezért kár lenne a békét felrúgni, mert a nyugalom helyreállítása sokkal tovább tartana, több időt venne igénybe, mint egy mosogatás. :-)
Jobb az ilyen és hasonló dolgokat előbb, mint utóbb belátni, mert lehet hogy már késő lesz.
Saját példámból tudom mennyi értelmetlen, felesleges vita vezetett odáig, hogy ma már ezt be tudom látni... Előbb kellett volna. :-)
Puszillak,
Éva
Szia Ailet!
Elgondolkodtató ez a cikked is. Olyasmiért bosszankodunk, és vetítjük ki a másikra (társunkra, gyerekünkre), mert nem veszi észre azt, amit én. Ami viszont bennem perceken belül az ellenkezőjét fogja jelenteni és már el is felejtettem volna az előző mérgemet, ha nem tettem volna szóvá. Hiszen látják, tudják, ha nekilátok, ők is megtehették volna szó nélkül. Nem tették, hát istenem, megteszem én. Ronda egy mosatlan edény, de csak addig, míg nem mossuk el, mert akkor már szép.
Ezért kár lenne a békét felrúgni, mert a nyugalom helyreállítása sokkal tovább tartana, több időt venne igénybe, mint egy mosogatás. :-)
Jobb az ilyen és hasonló dolgokat előbb, mint utóbb belátni, mert lehet hogy már késő lesz.
Saját példámból tudom mennyi értelmetlen, felesleges vita vezetett odáig, hogy ma már ezt be tudom látni... Előbb kellett volna. :-)
Puszillak,
Éva
Látod nem is olyan nehéz... csak a fontossági sorrendet kell szem előtt tartani. Mi a fontosabb? Az egóm, vagy valami más. Idő kérdése és eljön ez az állapot is. Gondolom. Jobb későn, mint soha. :))
Köszi hogy itt jártál!
Pusz:A
Szia Éva!
Látod nem is olyan nehéz... csak a fontossági sorrendet kell szem előtt tartani. Mi a fontosabb? Az egóm, vagy valami más. Idő kérdése és eljön ez az állapot is. Gondolom. Jobb későn, mint soha. :))
Köszi hogy itt jártál!
Pusz:A
Előbb kellett volna megszületned!... Akkor most boldog párkapcsolatban élnék. :-)
Én már csak árkon túli vízmester vagyok. Te meg egy tűzoltó.
Belátni sosem késő, de már oly felesleges, részemről. Úgyis egyedül csinálok mindent. Akkor meg mi értelme volt annyit pörölni?
Látod? Ezen kellene sokaknak elgondolkodnia. Mert ami elmúlt, vissza sose jő. Mert, már nincs kivel balhézni. :-)
Miért mondom ezt? Mert amíg csak én "ütöttem" ezért valakit, hogy segítsen a házimunkába, de nem tette, ő tudja miért, úgy ahogy vele még elboldogultam, de amikor a társam, "barátom" közbelépett és elkezdte szajkózni azt, amit én már amúgy is untam, és nem láttam értelmét, na akkor telt be az a bizonyos pohár.
Mindentől függetlenül abban megegyezhetünk, hogy a mosogatás a legutálatosabb dolog a világon! Milyen hamar elfelejtjük, hogy kajakölteményeket tartalmazott előtte. :-)
Pussz,
Éva
Kedves Ailet!
Előbb kellett volna megszületned!... Akkor most boldog párkapcsolatban élnék. :-)
Én már csak árkon túli vízmester vagyok. Te meg egy tűzoltó.
Belátni sosem késő, de már oly felesleges, részemről. Úgyis egyedül csinálok mindent. Akkor meg mi értelme volt annyit pörölni?
Látod? Ezen kellene sokaknak elgondolkodnia. Mert ami elmúlt, vissza sose jő. Mert, már nincs kivel balhézni. :-)
Miért mondom ezt? Mert amíg csak én "ütöttem" ezért valakit, hogy segítsen a házimunkába, de nem tette, ő tudja miért, úgy ahogy vele még elboldogultam, de amikor a társam, "barátom" közbelépett és elkezdte szajkózni azt, amit én már amúgy is untam, és nem láttam értelmét, na akkor telt be az a bizonyos pohár.
Mindentől függetlenül abban megegyezhetünk, hogy a mosogatás a legutálatosabb dolog a világon! Milyen hamar elfelejtjük, hogy kajakölteményeket tartalmazott előtte. :-)
Pussz,
Éva
Előbb is voltam már, később is leszek (hitem szerint) és te is.... majd máskor, máshol, máshogyan lesz... :D Addig megtanulunk ezt azt. Ja és mindent csak akkor, mikor megérett rá az ember, sosem előbb.
Egyébként meg.... "Előbb kellett volna megszületned!... Akkor most boldog párkapcsolatban élnék. :-)" ez így kissé félreérthető, ez most egy ajánlat nekem? :)) vagy mi? :D
Pusz:A
Nagyon jókat írsz. A kapcsolatainkat - szerintem is - legtöbbször mi magunk mérgezzük meg, a saját elvárásinkon keresztül. Azok meg lassan ölő méregként, gyilkolják meg a másik iránti szeretetünket. Ha ezzel szembesítjük magunkat, akkor ez könnyen visszafordulhat. Már csak a kellő Önismeretet kell megszerezni!
Puszi,
Pí.
Ezt Te is olvastad :)
Szerintem, ez is kell még.
Az önismereten túl.
"Annyi kompromisszumot hoz az ember élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy azt mondja: otthon már nem akar - viszont enélkül meg nem lehet együtt élni. Így aztán gyorsan fel is borulnak a kapcsolatok." Popper Péter
Puszi!
Szi A!
Nagyon jókat írsz. A kapcsolatainkat - szerintem is - legtöbbször mi magunk mérgezzük meg, a saját elvárásinkon keresztül. Azok meg lassan ölő méregként, gyilkolják meg a másik iránti szeretetünket. Ha ezzel szembesítjük magunkat, akkor ez könnyen visszafordulhat. Már csak a kellő Önismeretet kell megszerezni!
Puszi,
Pí.
Az élet már csak ilyen szövevényes.... nehéz magunkban látni a gerendát, amikor ott a másikban annyi szálka van....
Pusz:A
Kedves Ailet!
Ezt Te is olvastad :)
Szerintem, ez is kell még.
Az önismereten túl.
"Annyi kompromisszumot hoz az ember élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy azt mondja: otthon már nem akar - viszont enélkül meg nem lehet együtt élni. Így aztán gyorsan fel is borulnak a kapcsolatok." Popper Péter
Puszi!
A kompromisszumok olyan megegyezések, amit jóváhagyunk. Amit jóvá hagytunk, azzal elégedettek kellene hogy legyünk.... Azt hiszem itt újra és újra előjön az a kérdése, hogy ha a világ nem változik, akkor mi az, amit változhat annak érdekében, hogy könnyebb legyen? Akár otthon, akár máshol...
Pusz:A
Kedves Éva!
Előbb is voltam már, később is leszek (hitem szerint) és te is.... majd máskor, máshol, máshogyan lesz... :D Addig megtanulunk ezt azt. Ja és mindent csak akkor, mikor megérett rá az ember, sosem előbb.
Egyébként meg.... "Előbb kellett volna megszületned!... Akkor most boldog párkapcsolatban élnék. :-)" ez így kissé félreérthető, ez most egy ajánlat nekem? :)) vagy mi? :D
Pusz:A
Nincs ezen mit félreérteni, se megmagyarázni. Hát, ha csak a korodat nézem is, enyhe túlzással, fele annyi idős vagy mint én. Honnan kaptuk mi az intelmeket, ha kaptunk egyáltalán a múltban, hogy mire figyeljünk, vigyázzunk?... ezért mondom, előbb kellett volna megszületned... akkor talán hallgattam volna rád... és most boldog párkapcsolatban élnék. :-) stb. stb.
Remélem most már érted...
Puszillak,
Éva
Kedves Ailet!
Nincs ezen mit félreérteni, se megmagyarázni. Hát, ha csak a korodat nézem is, enyhe túlzással, fele annyi idős vagy mint én. Honnan kaptuk mi az intelmeket, ha kaptunk egyáltalán a múltban, hogy mire figyeljünk, vigyázzunk?... ezért mondom, előbb kellett volna megszületned... akkor talán hallgattam volna rád... és most boldog párkapcsolatban élnék. :-) stb. stb.
Remélem most már érted...
Puszillak,
Éva
Csak vicceltem, persze hogy értettem... :D
Pusz:A