A szerető ember állandóan tudatában van az élet örömeinek és csodáinak.
Látogatók száma: 36
Szeretet óra 6.
Az embereknek valójában boldognak kellene lenniük,hiszen annyi gyönyörűség van a világon. Kirándulásaim során hihetetlen szép tájakkal ismerkedem meg, a természet különleges formáit csak ámulom és sokszor alig tudok betelni a látvánnyal. A fák,a madarak,a virágok sokszínűsége folyamatos örömforrás. Ha még különleges emberekkel,más kultúrával is találkozom,az már csak hab a tortán.
Nincs köztük két egyforma és ráadásul azok is folyton változnak. Aki ezeket a csudaságokat képes meglátni,örömét lelni benne,az képtelenség,hogy unatkozzon. Még sosem láttam két egyforma naplementét, két egyforma virágot. A természetben még a fűszálak sem azonosak.
S ami a legjobb az egészben,hogy mindezt a most pillanatában élem meg. Mindig most van, a valóság hálója szövi át a lelkemet és boldog vagyok. Az idő mechanizmusa,hogy a múlt már nem a valóság része,szerepe annyi,hogy azzá tett,ami most vagyok. A jövő pedig az a hely,ahol minden megmarad az álmodozás szintjén, így ha folyton csak képzelődöm, nem válik valósággá így megmarad álomnak.
Nos, nincs más dolgom,mint a mának élni,mert csak így lehetek képes a maga teljességében megélni,megtapasztalni, fejlődni,változni mindabból,amit látok,hallok, érzékelek.
A csoda bennünk él,most!
Bíztatok mindenkit,hogy ragadja meg a pillanatok csodáját! Ha éhes egyen, ha szerelmes szeressen, ha beszélgetni akar beszélgessen, ha egy tájat néz lásson!
A szerető embernek nem kell tökéletesnek lennie. Ilyen nem is létezik,sőt a rá való törekvés is hiábavaló és borzasztóan fáradtságos,haszontalan időpocsékolás!
De fontos lenne,hogy minden mozdulatában emberi maradjon!
Bármihez nyúlunk az életünkben, bármit csinálunk akár rajzolunk,kertészkedünk, főzünk,varrunk,barkácsolunk,azt szívvel,lélekkel a magunk örömére tegyük,ne azért,hogy másnak megfeleljünk. Sosem fogjuk élvezni és a kényszer alatt semmi nem lesz egyébként sem olyan,mint amit egyébként tudnánk alkotni,szimplán örömből,szeretetből.
Az ember mindig képes a fejlődésre,a változásra. Aki ebben nem hisz,az nem is él igazán. A világot mindenkinek a saját szemüvegén keresztül kell megtapasztalnia és felismernie. Semmi nem olyan a következő pillanatban. A kertünkben ágaskodó diófa is más lesz holnap,mint ma.
Sőt, az emberek is percről percre változnak. Csak ha a gyermekedre figyelsz, napról napra nagyobb lesz,okosabb. S hát mi is változunk,sokszor észrevétlenül.
Élni annyit jelent,hogy elkötelezzük magunkat a szüntelen változás mellett. Egészen halálunk pillanatáig.
A szüntelen változás nem éppen egy nyugalmi állapot, hiszen folyamatos alkalmazkodást igényel, amivel mi is folyton,minden pillanatban változunk.
Egy csodálatos utazás részesei vagyunk non stop!
Minden nap hoz valami újat,új tapasztalatokat,ismeretségeket.
Izgalmas tudni,hogy a legapróbb dologban is ott rejlik a csoda,hogy milyen szerencsések vagyunk,hogy élünk!
Herbert Ottó szerint:
Az ember akkor változik és fejlődik,amikor mer kockáztatni, amikor nekilát kísérletezni a saját életével.
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
"Higgy nekem, Kedves, a csalogány volt...." /Shakespeare: Rómeó és Júlia/
Júlia
"Hidd el, szívem, hogy csalogány dalol!"
Hát nem egészen úgy hangzott :D
"Higgy nekem, Kedves, a csalogány volt...." /Shakespeare: Rómeó és Júlia/
...mert, ha csattog, akkor mi is van?
:)
...mert, ha csattog, akkor mi is van?
:)
Ezt is tanulni kell és ahogy írod nyomatékosítani!Ahogy az ember idősebb lesz jobban megérti ezeket a dolgokat.
Puszi
:)
... és még az eső is esik, de még hogy? Szeretem! :-)
Jók ezek az írásaid. Csak nyomatékosítsd bennünk a jót, hidd el nem süket fülekre talál. Szerencsére abban a korban vagyok, amikor számomra megállt az idő, semmi sem olyan sürgős, hogy valami szép mellett csak úgy egyszerűen elmenjek. A rácsodálkozás képessége szerencsére meg van bennem és már nem ragadok le a múltnál és nem görcsölök, hogy mi lesz holnap.
Mindenben van valami szép, és jó, még abban is, ha nincs kivel megosztani, de érzem, tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Mégis jobb, ha mondom: Hallod milyen szépen fütyörésznek a madarak? Látod mennyire szép ez a virág? Én már csak a pillanatoknak élek, de annál talán nincs is jobb? Én a világot az emberek rosszával együtt ismertem meg, most ismerjenek meg engem, mindennel együtt...
Puszi
Szívemből szólsz, Éva.
Bizony,bizony,ha merne élni sok ember a mában örülni minden apróságnak,nem lennénk panaszkodós nemzet.Nem tudom hogy a világon van-e még olyan nép rajtunk kívül aki mindig panaszkodik,mindig elégedetlenkedik?Két ismerős ha találkozik az utcán,egyből panaszkodni kezd.Pedig mennyi csodában van részünk!Nem vagyunk hálásak azért amink van,mindig másképp lenne jó.Pedig jó lenne észrevenni az apró örömöket,a mindennapok kis csodáit és élvezni az életet!Érdemes meghallgatni a gulágot megjárt papot,hogy hogyan is tudták túlélni.Összhangban van azzal,amit Andika itt leírtál.:)
https://www.youtube.com/watch?v=-7Xl18Y2WrI
Tudom,hogy Te tudod....:D
Puszi...
Jók ezek az írásaid. Csak nyomatékosítsd bennünk a jót, hidd el nem süket fülekre talál. Szerencsére abban a korban vagyok, amikor számomra megállt az idő, semmi sem olyan sürgős, hogy valami szép mellett csak úgy egyszerűen elmenjek. A rácsodálkozás képessége szerencsére meg van bennem és már nem ragadok le a múltnál és nem görcsölök, hogy mi lesz holnap.
Mindenben van valami szép, és jó, még abban is, ha nincs kivel megosztani, de érzem, tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Mégis jobb, ha mondom: Hallod milyen szépen fütyörésznek a madarak? Látod mennyire szép ez a virág? Én már csak a pillanatoknak élek, de annál talán nincs is jobb? Én a világot az emberek rosszával együtt ismertem meg, most ismerjenek meg engem, mindennel együtt...
Jók ezek az írásaid. Csak nyomatékosítsd bennünk a jót, hidd el nem süket fülekre talál. Szerencsére abban a korban vagyok, amikor számomra megállt az idő, semmi sem olyan sürgős, hogy valami szép mellett csak úgy egyszerűen elmenjek. A rácsodálkozás képessége szerencsére meg van bennem és már nem ragadok le a múltnál és nem görcsölök, hogy mi lesz holnap.
Mindenben van valami szép, és jó, még abban is, ha nincs kivel megosztani, de érzem, tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Mégis jobb, ha mondom: Hallod milyen szépen fütyörésznek a madarak? Látod mennyire szép ez a virág? Én már csak a pillanatoknak élek, de annál talán nincs is jobb? Én a világot az emberek rosszával együtt ismertem meg, most ismerjenek meg engem, mindennel együtt...
Mindenben van valami szép, és jó, még abban is, ha nincs kivel megosztani, de érzem, tudom, ezzel nem vagyok egyedül. Mégis jobb, ha mondom: Hallod milyen szépen fütyörésznek a madarak? Látod mennyire szép ez a virág? Én már csak a pillanatoknak élek, de annál talán nincs is jobb? Én a világot az emberek rosszával együtt ismertem meg, most ismerjenek meg engem, mindennel együtt...
https://www.youtube.com/watch?v=-7Xl18Y2WrI