A tanácsadó (3)

Látogatók száma: 44

Egy szám, egy jel... lehet akár a kezdet. Mesélj magadról, mondja a férfi a nőnek, keress és bátortalanul várja a választ...

A sors már annyiszor játszott vele, néha véresen komoly és csúnya játékokat. Három év, ennyivel pörgette vissza az időt. - Kerestem őt, de mint aki soha nem is létezett... Aztán kis időre hirtelen felbukkant a semmiből - szállingóztak vissza az egyre sűrűbb emlékmorzsák a fejében. De mint a villám, ahogy jött, ismét el is tűnt... És most megint itt van - kihúzta magát és mélyet sóhajtott, hogy lassítsa szívverését.
Ahogy így újra és újra lepörögtek az események a fejében, megpillantott egy üres lapot a pult mögötti asztalon. - Adjunk a sorsnak egy utolsó esélyt - gondolta. Pincér Prof. Dr. Kiss-János Róbert egy tollat vett elő a csikkzsebéből, és versenyre hívta teremtőjét. Mintha véletlen kerültek volna oda, a papír sarkára római számokat rajzolt, XXX CMXLV MMMCXIV.

Az arra sétáló pár közeledtére a madarak felröppentek a tóparti fák ágairól. Előbb az árnyékuk érkezett meg a késő délutáni napsütésben a tó menti pihenőhelyhez, majd a két fiatal is leült a magányos kis padra és beszélgetni kezdtek.
- Kérdezhetek? - szólalt meg és mosolyodott el a lány kedvesen. Hármat, ha lehet?
Összenéztek...
- A végén vissza is dobsz a tóba, mint egy aranyhalat? - nevetett a fiú.
- Ugyan már - pirult el a lány és kérdezett. Neked mi a kedvenc filmed?
A fiú gondolkodott.
- Egyet lehet mondani! - vágott közbe a kérdező.
- Igen? - kérdezett vissza a másik kétkedést színlelve.
- De nagyon jól fontold meg, mert visszadoblak... - félrecsapta a haját, megsimított egy homlokára visszahulló tincset, felemelte kissé az állát és vallató nézéssel várta a választ.
Róbert egy tettetett szúrós nézéssel csak ennyit mondott.
- Egy asszony illata, Al Pacinoval. Valami gyümölcsös citrus féle - gondolta, s közben magába szippantotta a lány kellemes parfüm illatát.
Luca nagyon meglepődött. - Ez nem ér - duzzogott kislányosan magában -, ezt én akartam mondani.
- Rendben, akkor ki a kedvenc íród? - kérdezte és erősen a fiú szemébe nézett. Az ismét gondolkodott, majd visszanézett és a lány barna szemeit fürkészve elmosolyodott.
- Bulgakov...
- A Mester és Margarita - folytatták egyszerre és nevetésben törtek ki.
- Kérdezz te! - szólította fel Luca Róbertet.
- Eddig csak kettő volt, visszadobtál? - nevetett Róbert, majd mégis kérdezett. Az ötödik Sally?
- Naná... és most melyik legyek? - kérdezte most már tényleg felszabadult kacajjal a lány.
- Ne Jinx, ha kérhetem...

Kérte és Istenétől meg is kapta, a legjobb Lucát, akit Róbert kérhetett magának. Egyet azonban elfelejtett kérni, hogy ez tartson örökkön-örökké, míg csak élnek. És nem tartott...
A temetésen gyermekeik és szeretteik mellett, még a felhők is megkönnyezték a nőt.
- Rövid, de annál boldogabb élete volt - szólt a gyászbeszédben.
- Az itt maradóknak lesz csak pokol - nézett elkeseredetten gyermekeikre vigasztalhatatlanul Róbert. Talán egy másik életben - hallatszottak a fejében fájdalmát enyhítően feleségének utolsó mondatai.
- Talán...

A két nő befejezte a megbeszélését. Erika fizetni szeretett volna. Intett az épp távolról rá figyelő Róbertnek és szájával egy "fizetnénk" szót formált felé. A pincért intett és egy "pillanat" szót küldött vissza a nőnek.
- A számlájuk hölgyeim. Róbert egy üresnek látszó lapot tett le az asztalra, az alján elrejtett jeleivel. Ahogy közelebb hajolt az asztalhoz, tévedhetetlenül Luca illatát érezte... - A citrus... - borzongott bele.
- De ez nem számla - szólalt meg meglepetten Erika -, mivel tartozunk kedves Róbert?
- Én tartozom Önnek kedvesem - válaszolta a pincér. Köszönöm...
Ahogy leszedte az asztalt, egy pillanatra még összenéztek. Erikán átfutott egy gondolat, de elhessegette. A papírlapot zavartan összehajtotta, majd a táskájába tette.
- Mi köszönjük! - vágott közbe Edit, látva kolléganője zavarát -, ha itt mindig ingyen van a kávé, akkor legközelebb is jövünk - mosolygott.
- Várom a hölgyeket...