újabb események régebbi események további események
20:59
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:11
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:08
wadbikaiy új cikket töltött fel
16:38
wadbikaiy módosította a naplóbejegyzését
16:38
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába

A "tökéletes" nő

2010. november 1. - Látogatók száma: 73

Ez a nap is jól kezdődött! Természetesen elaludtam.

Hiába kapcsoltam be az ébresztést, vagy nem csörgött a telefon, vagy félálomban lenyomtam, így húsz perc alatt kellett indulásra kész állapotba varázsolnom magam. Ez elég szép kis mutatvány! Ráadásul ma a város másik végére kell mennem munkaügyben. A főnököm a lelkemre kötötte, hogy pontos legyek, mert ez egy fontos megbeszélés, nagyon sok múlik rajt. Hogy tetézzem a bajt, sminkelés közben letörött a körmöm, kifogyott a müzli, a tej megsavanyodott, így aztán a reggeli is ugrott, kávét főzni már nincs idő, a harisnyámon felfutott a szem. Mindezekre csak rátett egy lapáttal, hogy az autóm sem indult. Naná, hogy pont most kellett elromlania a kicsikémnek, biztos azzal az indítónyavalyával, vagy mi a csudával lehet valami gond, mert bárhogy is próbálkoztam meg sem nyikkant. Szépen fogok kinézni, ha a megbeszélésre metróval kell mennem! Pedig, nincs más választás!
Próbáltál már magas sarkú cipőben, kiskosztümben leevickélni a metróba? Nem egy gyenge teljesítmény! A tűsarok folyton beszorult valahova, a dosszié, amit a megbeszélésre összekészítettem, önálló életet kezdett élni, a táska folyton lecsúszott a vállamról, a hajamat szétzilálta a huzat. Hogy én milyen szerencsétlen tudok lenni egy ilyen hajnali órán!
Amint leértem, úgy éreztem magam, mint egy csapdába szorult vad. Ezer ember, mind siet valahová, némelyek magukba roskadnak, a fiatalabbak, fülükben füldugóval átadják magukat a zenéjük élvezetének. Egészen addig, míg le nem érek. Akkor aztán élénk érdeklődéssel felém fordulnak. Nem láttak még fehér nőt a metróban? Atya világ! Milyen lehet a frizurám? A sminkem nem kenődött el? Kicsit kihúzom magam, próbálok nyugton maradni, de ez itt ebben az állapotban lehetetlen. Muszáj járkálnom egy kicsit, de a terem összes férfiszeme figyeli a mozdulataimat. Jöhetne már a metró!
Na végre! Még hely is van, bár ezek a műbőr ülések felettébb kényelmetlenek, de még mindig jobb, mint egy kapaszkodón lógva egyensúlyozni húszcentis tűsarkakon. Megpróbálok elvegyülni, bár ez elég nevetséges vállalkozás. Amint leültem, a nyakamba csúszott a fekete miniszoknya, láttatni engedve futástól izmos combjaimat. Hát, csak nézzétek, aranyoskáim! Murphy törvénye alapján, most még a blúzom felső gombjának is ki kell gombolódnia, hogy szemben az a szimpatikus fiatalember, ha már levette a szemét a combomról, a dekoltázsomból is kaphasson egy kis ízelítőt. Mindenesetre úgy teszek, mintha semmit nem vennék észre az egészből. Pedig olyan aranyos, ahogy igyekszik felhívni magára a figyelmet. Huhh, teljesen elgémberedtek a lábaim, muszáj megcserélnem.
Ebben a pillanatban találkozott a tekintetünk. Nem is olyan csúnya ez a fiú! Kár, hogy ilyen fiatalka, és pirulós. Látom rajt, hogy szeretne megszólítani, de nincs elég bátorsága, én meg nem segítek. Úgy teszek, mintha észre sem venném, csak a szemem sarkából figyelem. Levette a fülhallgatókat, a szemeiből láttam, azt kívánja, hogy üljek oda mellé, vagy szálljak le vele a következő állomáson, hogy tovább ne is menjek még gondolatban se!
Szegénykém arcán megjelentek az első izzadtságcseppek, amikor bemondták a következő megállót. Épp időben. Kényelmesen, és tökéletességem teljes tudatában álltam fel. Úgy igazítottam a lépésemet, hogy a lábam hozzáérjen az övéhez. Még utoljára enyhén rámosolyogtam, és kiléptem a kocsiból.
Tudtam, hogy utánam fordult, és még azután is nézett, hogy az alagút elnyelte a szerelvényt.
Sietnem kell, lassan elkezdődik a megbeszélés. Milyen konstrukciót is kell felvázolnom a partnernek?

A cikket írta: Nurse

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 11. 09:48
Ohh, részemről a szerencse, hogy elolvastad :).
Igen, igen...ezek kellenek. Muszáj érzékelnünk azt, hogy megvan a vonzerőnk és csábítóképességünk, még akkor is, amikor van partnerünk. Természetesen a legjobb ezt érzékelni saját partnerünktől, de azért mindenkinek jól esik az, amikor kap az ember egy pozitív mosolyt vmi idegentől, akit szimpatikusnak vél. Ez még jobban magabiztossá tesz minket és vissza tudjuk vetíteni kapcsolatunkra, méghozzá úgy, hogy hasznot varázsolunk belőle. Ezt sem értik meg sokan és egyből betegesen féltékenyek lesznek. Borzasztó dolog tud lenni a féltékenység. A legtöbb kapcsolat ebbe a fölösleges negatív érzésbe megy tönkre. Egy boldog kapcsolat alapja a BIZALOM.

Köszönöm szépen a támogatásodat, jól esik :)!

Minden jót és szépet kívánok!
2010. november 11. 06:56

megtekintés Válasz erre: Daviddd - 2010. november 10. 20:18

Most nézem, hogy ez nem Veled történt! Sorry a rossz címkézésért :).

Semmi gond Davidd!
Minden estre örülök, hogy vetted a fáradtságot és meséltél nekem a saját kalandodról. Értem a szavaidat. Azért én is nő vagyok ízig, vérig, még ha nem is tökéletes.
Én is kacérkodom, veszek és adok jelzéseket, (csak férjek gyöngye meg ne tudja! :-))
Azt hiszem, így van ez rendjén.
Örülök, hogy sikeres volt az utazás. Kis dolgokból születnek a legjobb dolgok. Drukkolok Nektek:-)

Üdv: Nurse
2010. november 10. 20:18
Most nézem, hogy ez nem Veled történt! Sorry a rossz címkézésért :).
2010. november 10. 14:51
Szia Nurse!

Hát ez valami eszméletlen :D. Eléggé érdekesen indult a napod. Amúgy szerintem ez a láncolat mind abból indult, hogy elaludtál és egyből elkezdtél izgulni, esetleg félni attól, hogy hogyan fog alakulni a napod hátralévő része. Akinek rosszul indul a napja...nem a legjobb dolog.

Mondjuk nem bánom, hogy így alakult ez a napod, mert ebből kifolyólag ezt meg tudtad osztani velünk :). Mindennek megvan az oka.
Azért remélem, hogy a megbeszéléseden minden sínen volt.

Ez a Metrós sztori, ahh :D. Nagyon jók tudnak lenni ezek a dolgok...és aranyos vagy, hogy adtál a férfinak jelzéseket arra, hogy Ő is szimpatikus számodra. Nagyon oda szoktam figyelni ezekre a jelekre manapság és minden Nőt megnézek, aki szimpatikus számomra - persze csak modorral.
Ezt azért is szeretem csinálni, mert hihetetlen, hogy mennyire különböző reakciók válthatóak ki a Nőkből egy "olyan" pillantással. A legtöbb csak félénk és nem mer visszanézni. Aztán, amikor leszállok a járműről, vagy Ő száll le, akkor mosolyog egyet. De ilyenkor már nem igazán van idő cselekvésre.
Igenis szükség van bátorságra, ha kapcsolatot szeretnénk létesíteni valakivel. ÉS NAGYON megéri! Nem tudhatjuk, hogy milyen úton, módon fogjuk megismerni az Igazi-t.

Nekem is eszembe jutott ezzel kapcsolatban egy sztori, gondoltam megosztom veletek, remélem nem gond :).

Melóba mentem reggel. Egyéb okok miatt bent kellett maradnom plusz egy órát. Ezt csak úgy megjegyzésként írtam.
Meló után felszálltam a HÉV-re, amivel szoktam járni hazafelé. Megláttam egy nőt, aki megtetszett, de valamiért nem mellé ültem le, hanem jó pár székkel arrébb. Nem értettem magamat, hogy miért cselekszek így. Nézelődtem kifelé a tőlem jobbra lévő ablakon. Aztán amikor a tőlem balra lévő ülésre néztem megpillantottam egy Nőt, aki addig nem is volt ott. Egyből a szemeibe néztem (szerintem is a "Szem a lélek tükre" - ha vkinek nem tetszik a szeme...akkor szerintem az már teljesen felejtős) és olyannyira megtetszett, hogy elfordítottam a fejemet, két kézzel megfogtam és azon gondolkoztam, hogy hogy lehet ennyire az esetem egy Nő. Nagyon jó érzés töltött el! Pedig még "csak" a szemét láttam, ami ragyogóan gyönyörű, életkedvvel teli, szép barna volt - pont az esetem... Vissza merészkedtem nézni rá, hogy szemügyre vegyem a többi fontos tényezőt is, ami nővé tesz egy nőt - legalábbis az Én szememben (mert ugye kinek mi tetszik) - és egyszerűen mindent tökéletesnek találtam rajta. Az édesen aranyos, de közben mégis "komoly" arca; a gyönyörű szép vöröses-barna haja; a nőies kezei; a szép, ápolt kézfeje, ill. körmei; az öltözködése; az ékszerviselete, a teste.....................
Nem igazán hittem a szememnek :).
Úton hazafelé sokszor egymás szemébe néztünk és figyeltem a non-verbális jeleket, amiket közvetített felém - láttam rajta, hogy szimpatikusnak talál Engem.
Ez jól esett és el is kezdtem azon gondolkozni, hogy vajon hol fog leszállni, és ha ott száll le, ahol Én, akkor leszállok utána és megszólítom.
Egyre jobban és jobban közeledtünk azon város felé, ahol lakom és még nem szállt le. Hát mondom, "Huh!"...elkezdtem izgulni :). Amikor már láttam, hogy Ő is arrafelé fog leszállni, amerre Én, elkezdtem bátorságot venni magamon, hogy leszállok utána. Egyel előbb szállt le, mint ahogy Én szoktam. Gondoltam magamban, hogy mit veszíthetek, leszállok Én is. Aki mer, az nyer. Itt semmilyen veszítenivaló nem merült fel bennem. Legfeljebb annyi, hogy kapok egy udvarias Nem-et.
Követtem őt egy pár másodpercig, a szívem az a torkomban dobogott. Mindenféle gondolkodás nélkül odamentem mellé és spontán megszólítottam:
-Szia! Ne haragudj. Van egy perced?
Erre ő elmosolyodott - itt kb. azt sem tudtam, hogy hova legyek, mert annyira elragadóan gyönyörű a mosolya...áhh... - és ezt felelte:
-Igen, van.
Valamiért ezt reagáltam erre:
-Amióta megláttam a gyönyörű barna szemeidet, azóta forrt bennem egy olyan kérdés, hogy ha majd esetleg úgy lenne valamikor időd és kedved, akkor találkozhatnánk és megismerhetnénk egymást.

Mondta, hogy lenne kedve hozzá, bemutatkoztunk egymásnak, felvettem Facebook-ra és azóta ismerkedünk.

Érdekesek tudnak lenni ezek a dolgok. Szép az élet :)!

D.
2010. november 2. 16:46

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. november 1. 15:30

Kedves Nurse! Ez nagyon jó sztori! Végül is a megbeszélésre odaértél nem? Igaz kalandosan...!Üdv Orsolya

Kedves Orsolya!
A sztori nem rólam szól, sajnos. Talán soha nem voltam ennyire tökéletes. :-)
Nurse
2010. november 2. 16:45

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. november 1. 15:55

Nagyon izgalmasan adtad elő. Üdv Magdi

Köszönöm, Magdi.
Tulajdonképpen ez egy válaszírás volt egy másik, ugyailyen című írásra. Természetesen azt férfi írta, a másik oldalról
A kettő egymás mellett érdekesebb, de nem tehettem fel a szerzői jogok miatt. :-)
Nurse
2010. november 2. 16:43

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2010. november 1. 18:17

Szia Nurse!
A végén azzal a mosollyal, tökéletes.
Éva

Köszönöm, Éva!
2010. november 1. 18:27
:)
2010. november 1. 18:17
Szia Nurse!
A végén azzal a mosollyal, tökéletes.
Éva
2010. november 1. 15:55
Nagyon izgalmasan adtad elő. Üdv Magdi
2010. november 1. 15:30
Kedves Nurse! Ez nagyon jó sztori! Végül is a megbeszélésre odaértél nem? Igaz kalandosan...!Üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: