A vágy és a kétség viaskodik ott legbelül
Látogatók száma: 53
A folytonos kételkedések miatt bizonytalanná válunk a célunk elérésében. Nem elég tudni, hogy mit nem akarunk, hanem azt is tudni kell, határozottan, hogy mi a következő lépés, miután nemet mondtunk a rosszra.
Miután eljutottam a Nem kimondásához, a megkönnyebbülés nem tartott sokáig. Hihetetlen felszabadító érzés a döntés, főleg, ha azt sokáig érlelted, de ez még korántsem a vége annak, amire kimondtad. Az első eufórikus pillanat után jön az ébredés, hogy tenni is kell azért, hogy a döntés testet öltsön és igazán megszabadítson minden rossztól, amit addig átéltél. Ugyan másról szól, de akár ide is beültethető, hogy ....."Nem elég akarni, de tenni, tenni kell."
Bizonyára sokan vagyunk, akik nemet mondtunk a rosszra, ami első lépésnek óriási dolog. Végre szembesültünk azzal, amit nem akarunk, ami nem jó nekünk. Nem akarunk langyos vízben csücsülni. Boldogok akarunk lenni. Nem tudom, ti hogy voltatok vele, de én egy picit megijedtem a fene nagy bátorságomtól. A szívem, az agyam sejtette, hogy valaminek vége, de fizikálisan még mindig nem változott körülöttem semmi. Az erőm kissé alábbhagyott, teljesen a nemnek szentelte magát. Erőt kellett gyűjtenem. Idő és idő. De mennyi? És addig?
A rossz házasság még mindig ott nehezedik a vállamon, a körülmények nem változtak, a mindennapok nehézségei nap mint nap az arcomba röhögtek....A vágy ,hogy boldogan éljek ott viaskodott a zsigereimben a kétségekkel, amelyek ráncigáltak visszafelé, hogy ne akarjak semmit, alkudjak meg és törődjek bele a sorsomba. Azt hiszem itt lett volna jó ,ha van valaki, aki támogat a harcban. Sokszor éreztem azt, hogy feladom, mert csak ellenségeket láttam magam körül.
A család nem avatkozott bele, mondván nem az ő dolguk, de inkább hagyták volna, hogy kétségek között éljek, mint hogy boldogabb legyek náluk. Nem minden család ilyen. Az enyém igen. A munkatársak meg mintha élvezték volna, mint akik jegyet váltottak egy mozielőadásra. Barátok ilyen helyzetben a fasorban sincsenek. Azt éreztem, hogy külső segítségre nem számíthatok, mert az embereknek van egy nagyon aljas tulajdonságuk, hogy aki bajban van, azon még egyet löknek, hogy még jobban bajban legyen és ők ettől fene különbnek érzik magukat. Számukra önigazolás, hogy jé, nekik jobb életük van. Pedig az övék is úgy rossz,ahogy van. Persze itt is vannak kivételek, csak én nem találkoztam velük.
Szóval, jobb, ha tudjuk, hogy a vágy a jobb, szebb életért és annak megvalósítása kizárólag magunkon múlik. Nekünk kell megtenni a lépéseket,mint ahogy a döntéseinket is mi hozzuk meg. Ha képesek voltunk, vagyunk a NEM kimondására, akkor tudjuk, hogy mi rossz nekünk, mit szeretnénk helyette. Ez az erő elegendő arra, hogy a további lépéseket megtervezzük. Ha végre eljutunk oda, hogy foglalkozunk a magunk boldogulásával, akkor sokkal könnyebben sikerül eljutni a célhoz, mert akaratlanul is elindulnak a pozitív energiák, amelyek a környezet felé is pozitívan fognak hatni és így megnyilnak olyan csatornák, amelyek segítséget nyújthatnak az úton. Ha a Nem kimondása után belesüppedünk az önsajnálatba, nem fogjuk meglátni a helyes irányt és a kétségek fognak győzni. Hinnünk kell, hogy jók vagyunk, eredendően az ember jó, megérdemeljük, hogy az életünk, ha vakvágányra került is, onnan kikerülve pozitív irányba forduljon és úgy éljünk, ahogy elképzeltük. A meccs gyózelemre is állhat a vágy javára. Kezdj el gondolkodni magadon! Ne add fel mindjárt az elején! Erősödj, légy büszke magadra, mert amiben benne vagy az felemel és értéket teremt, egy szebb jövőt. Szeretettel ölellek:Andi
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
En is eppen erre akartam ravilagitani, a sajat donteseiket csak mi magunk hozhatjuk meg. Senki nem vallalhatja a felelosseget azert, hogy kesobb kideruljon, nem jo dontest hoztunk. Nem konnyu,
Vannak az életben döntések, melyeket mindenkinek magának kell meghoznia, nem testálhatja át másra a döntés jogát. Természetesen a döntéseinknek ára van, melyet mi magunk fizetünk meg, de ezt akkor is tudjuk, amikor útelágazáshoz érünk és kiválasztjuk, merre menjünk tovább.
Vannak az életben döntések, melyeket mindenkinek magának kell meghoznia, nem testálhatja át másra a döntés jogát. Természetesen a döntéseinknek ára van, melyet mi magunk fizetünk meg, de ezt akkor is tudjuk, amikor útelágazáshoz érünk és kiválasztjuk, merre menjünk tovább.
"a vágy a jobb, szebb életért és annak megvalósítása kizárólag magunkon múlik."
Ez nagyon igaz!
Ez nagyon igaz!