Alkonyjárók 11. rész.
Látogatók száma: 60
Figyeljük a természetet körülöttünk, naponta változik, és gyönyörű tud lenni. Amíg benne jártunk az élet forgatagában, eszünkbe sem jutott talán megcsodálni egy napfelkeltét, vagy azt, hogy egyik napról a másikra kirügyeztek a fák. Ha csak ezeket észrevesszük nap, mint nap, már a kedvünk is jobb lesz, és béke költözik a szívünkbe. Az aktív élet a legjobb terápia az öregség ellen.
Eszembe jutott egy vicc, amit most megosztok veletek:
Az orvos, a pap, meg a rabbi azon vitatkoznak, hogy az élet a fogantatással, vagy a születéssel kezdődik-e. Végül a rabbi kivágja: „ Az élet akkor kezdődik, amikor a gyerekek kirepülnek, és a kutya is megdöglik”.
Ha hagyjuk, hogy a gondolataink mindig a múltban vagy a jövőben járjanak, elszalad mellettünk a még megadatott élet, mert az igazi élet mindig a jelenben történik.
Tartsunk néha önvizsgálatot. Merry Del Val ajánlja, hogy írjuk le 3o jó és 3o rossz tulajdonságunkat.
Őszintén, szívből, csak magunknak, hétpecsétes titokként, de a valóságnak megfelelően, hisz a legjobban mi ismerjük önmagunkat. Érdekes játék.
Megpróbáltam, és a lelkem legbelső bugyraiba is bele kellett néznem ahhoz, hogy önmagamról 3o rosszat összehozzak, mégsem sikerült. Biztosan azoknak, akik engem jól ismernek, nem lenne ilyen nehéz, de az ember önmagával egy kissé elfogult, és pont itt van a titok nyitja, hogy nem is mindig vagyunk tisztában a magunk hibáival.
Tehát ismétlem: ez egy nagyon komoly munka. Próbáljunk meg utána a rossz tulajdonságainkon változtatni. Szép lassan. Ezzel nagyon nehéz feladat elé állítjuk magunkat, de ha egy is sikerül, már nyert ügyünk van. Kezdjük a legenyhébbel, amelyen legkönnyebben tudunk változtatni, mivel sokat kell dolgoznunk rajtuk, mert egy életen át belénk rögzült, és hihetetlen energiát vesz igénybe a leküzdésük.
Én a magaméi közül a legkönnyebbnek azt találtam, hogy mielőtt kimondok valamit, számoljak tízig, vagy legalábbis egy kicsit gondoljam meg, hogy mit mondjak? Hát… úgy tűnik, nem ez volt a legkönnyebb.
Jó ideig elvagyunk ezzel a munkával, ha tényleg belefogunk, és komolyan is gondoljuk a megvalósítását. Mégis javaslom: próbáljuk meg, csak nyerhetünk rajta.
Jung azt mondja, hogy az embernek élete második felére meg kellene ismernie a saját belső világát.
Divatosak most a fiatalok körében is az önismereti gyakorlatok, tanfolyamok. Fedezzük fel, ismerjük meg és végezzünk mi is önismereti tréningeket. Segít feldolgozni a korunkkal járó problémáinkat, kétségeinket, és rájövünk arra, hogy bizonyos dolgokban mennyire félre ismertük önmagunkat és mennyi tehetség rejlik még bennünk.
Én kipróbáltam, és bizony sok dologban felül kellett bírálnom az eddig alkotott véleményemet, mert rá kellett jönnöm, hogy az bizony nem mindig helytálló.
Fájdalmasan érint bennünket, ha számunkra valami fontosat elvesztünk: olyan személyt, vagy dolgot, aki, vagy ami szívünket, lelkünket betöltötte, éltetett bennünket. Ez a veszteség belső ürességhez vezet, úgy érezzük, hogy energiánkra már nincs szükség.
Céltalanság érzése fog el bennünket, lelkünkben összekuszálódik minden. Az energia még bennünk van, továbbra is a lelkünk része marad - csakhogy nincs többé cél, amire összpontosítsunk. Az üresség érzés azután szorongásba megy át. Hosszú az út addig, amíg a minket érő fájdalmas veszteségeket el tudjuk fogadni.
A korom előre haladtával arra is rá kellett jönnöm, hogy a boldogságot csak a boldogtalanság tükrében ismerhetem fel. Sokszor visszagondolok elmúlt életem során történt eseményekre úgy, hogy milyen jó és kellemes volt, nagy boldogságot adott, és a nagy élményeim közé tartozik, aztán rájövök, sőt határozottan tudom, hogy akkor ezt én nem így éltem meg , ilyen eufóriával. Ezért most az emlékeimet a barátaimnak tekintem, ha nagyon magányosnak érzem magam.
Arany János: Sejtelem
Életem hatvanhatodik évébe,
Köt engemet a jó Isten kévébe,
Betakarít régi rakott csűrébe,
Vet helyemre más gabonát cserébe.
Én most Osho: „Meditáció – ját olvasgatom, vissza – visszatérve egy – egy fejezethez, hogy igazán megértsem. Mindig kíváncsi voltam a buddhizmus tanaira, talán most lesz időm egy kicsit mélyebben beleásni magamat. Buddha azt mondta: „Minden lét szenvedés. Minden szenvedés oka az életvágy. Aki nem vágyik élni, nem szenved.” Érdekes gondolatok.
Nehéz időszakainkon sokféle hit átsegíthet. Ha hiszünk valamiben, vagy valakiben, könnyebb a megpróbáltatásainkat megélni. Példa erre férjem édesanyja, 95 éves, elvesztette már két fiát, gyakorlatilag a lánya kivételével az egész múltbéli családját, és talpon tud maradni, mert segíti a hite, amely egész életében végig kísérte. Ő a példa arra, ha hiszünk valamiben: vallásban, személyben, eszmében: túl tudjuk élni a számunkra legnagyobb megpróbáltatásokat is. Az ember, akinek őszinte a hite, az birtokában van a soha véget nem érő belső növekedésnek és fejlődésnek, és felismeri a teremtés varázslatos összhangját. Ő a bizonyíték arra is, hogy nem muszáj mindig panaszkodni, elégedetlenkedni, világfájdalommal járni – kelni. Seneca írta le, hogy „aki nem tudja, melyik kikötőbe tart, annak semmilyen szél nem kedvez.”
Őt a hite segíti abban, hogy biztos kikötőt találjon.
A minap beleolvasgattam az emlékkönyvébe. Vajon írnak-e ilyen gyönyörű naiv sorokat ma is az emlékkönyvekbe? Egyáltalán: szokásban van még az emlékkönyv? Ő megőrizte a gyermekkorából, és bizonyára komolyan is vette, mert az életében sok példa adódott e sorokra.
Emlékül
Ember ne lássa könnyeid hullását,
Lélek ne sejtse lelked virulását
Egyedül vívd kegyetlen csatádat,
Minek is mutatnád sebeidet másnak?
Borulj a néma éjszaka keblére
Ha hull, hulljon titokban szíved vére,
Ne sejtse senki, ha fejed lehajtod
Hogy egy húr elpattant, s a szíved haldokol.
L928.máj.24- én
Megemlékezésül: H.P.
És még egy:
Matildkának
Ha bánat dúlja kebledet,
Szenved, sajogva ég,
Ne panaszold el senkinek,
Nehogy gúny tárgya légy.
Mosoly lebegjen ajkadon,
Míg vérzik a szíved
Ne lásson át a fátyolon
A kíváncsi tömeg.
Pécs, l928. jan. l5.
Emlékül írja: Kovács Ilonka
Egyszerű emberek szívéből áradó szavak. Telis – tele vannak bölcsességgel. Talán, mikor l4 évesen ezeket a sorokat leírták, nem is tudták, hogy mennyi igazság van bennük. Férjem drága, általam is nagyon szeretett édesanyja ezeket a sorokat megfogadta. Ő a családban a nagy túlélő. A hite tartotta életben. És a megmaradt családja szeretete.
A lexikon szerint az öregedés: „az egyed fejlődésének az a szakasza, amikor csökken sejtek és szövetek rugalmassága, alkalmazkodó képessége. Bonyolult folyamat, mind a belső tényezők, mind a környezet befolyásolják előrehaladását”
Bármivel sújtson a sorsunk, akkor is nagyon jó élni!
Csukás István ezt nálam sokkal szebben tudta kifejezni: „mégis, mégis legalább próbáltam sz öröm ujjhegyén megállni, nincs szebb, mint az élet, és nem is érdemes szebbet kitalálni” Ugye milyen gyönyörű szavak?
Folytatni fogom……
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Valóban a lelkekbe látsz. Ha most a közeledben lennék, kicsit megölelnélek.
Talán rájössz, hogy miért.
Talán rájössz, hogy miért.
" Öregedjünk együtt!
A java még hátravan,
Az élet második feléért volt az első fél.
Időnk Azé,ki szól:
"Egészet terveztem,
Az ifjúkor csak fél.
Bizz bennem: lásd mindet, ne félj!"
/Robert Browning/
A java még hátravan,
Az élet második feléért volt az első fél.
Időnk Azé,ki szól:
"Egészet terveztem,
Az ifjúkor csak fél.
Bizz bennem: lásd mindet, ne félj!"
/Robert Browning/
hihi, én jó tulajdonságokat nem találtam.
Egy megfoghatatlan talány vagy számomra! :)))
Bár az én Vízöntő Györgyi barátnőm (73) hasonlóan "cinikus"......
Vigyázz! Én a lelkedbe látok!!! :)))