Alkonyjárók. 5. rész.
Látogatók száma: 60
Észre kell vennünk, hogy a legjobb dolog a világon: élni. Azért nem igazságos, hogy a reklámok csak a 19-45 éves korosztályt szólítják meg, kifejezésre juttatva azt, hogy 19 alatt még gyerek, 45 felett pedig már nem létezik. Sértő, hogy kimondják: tömegközlekedéssel csak a szegények, a diákok és a nyugdíjasok utaznak. Nem szeretem a megkülönböztetést, márpedig ez az. Azt is nehezen tűröm, hogy az újságok, a rádió és a televízió lecsap és meglovagolja mások nyomorúságát. Szenzációhajhászása közben életeket tesz tönkre, olyan eseményeket nagyít fel és ferdít el, amik szóra sem lennének érdemesek Azt, hogy nagy nyilvánosság előtt bárkire bármit mondhatnak megtorlatlanul, és a gyanú árnyékát rávetve igaztalanul is a földbe döngölhetik, ugyanakkor személyiségi jogokra való hivatkozással nem tudom felkutatni egy távoli barátom címét, hogy szeretni tudjam, és jó kapcsolatot alakíthassak ki vele. Bánt, hogy a fiatalok nagy része úgy tekint az öregekre, mint valamilyen csodabogarakra, és elhelyezi őket egy képzeletbeli polcra, ami teljesen kívül esik az ő világukon. Irtóznak szembenézni azzal, és el sem akarják fogadni azt, hogy valamikor ők is ilyenek lesznek majd.
Most, hogy ilyen „szépen” leírtam az öregedés sok-sok negatívumát, elhatároztam, hogy ez ellen úgy védekezem, hogy nem veszem tudomásul. Nem akarom megváltani a világot, azt csak húsz évesen akarja az ember. Nem vagyok pesszimista sem, csak tálán az évek során történt tapasztalataim következtében kicsit más szemmel nézem a világot.
Az ember akkor kezd megöregedni, ha reggel cél nélkül ébred, és este remény nélkül fekszik le. A reményt táplálhatja a szeretet is, mely körülvesz minket jó esetben. Azért, hogy ez így legyen, egy életen át kell dolgoznunk, mert ha idős korunkra szeretet hiányában szenvedünk, ennek valahol mi is részesei vagyunk.
NÁDUDVARI NAGY JÁNOS:
Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
A világháló sokat segít, hogy legyen kihez szólni, ha az ajtón belül egyedül maradunk. Nem félek az öregségtől, amitől félek, az a közöny. A durvaság, az emberek agresszív viselkedése. Szeretetre van szükség, de azt egészen kis korban, az anyatejjel szívja magába az ember, - élete során számtalan esetben ebből táplálkozva szórja - adja másoknak. Tehát nagyon fontos, hogy mit kapunk, kaptunk ott, ahol felnőttünk.
Persze tisztelet a kivételnek. És itt jön a képbe az, hogy ki mit kapott otthon.
Kohut Magda mondta jó régen Hegyi Barbarának ( valahol hallottam) valahogy ez a lényege.... A baj csak az, a test megöregszik, a lélek meg fiatal marad, ez a szörnyű az életbe.
Köszönöm az írássorozatod, tarsolyomban cipelem még pár esztendőt... :)
Mamóka! Nagyon tetszett írásod, mert olyan fiatalos, lendületes mint az előzőek! Nagyon örülök, hogy nyitott vagy a világra és tetszik a hozzáállásod! Köszönöm, hogy olvashattam így korareggelről! Szép napot Orsolya
Hozzászólásaiddal mindig táplálod az önbizalmamat, ezt köszönöm neked!