Alkonyjárók befejező rész
Látogatók száma: 50
Az, hogy nyugdíjasok lettünk, változást hozott az életkörülményeinkben is, de az alapvető személyiségvonásainkban biztosan nem.
Az, hogy továbbra is boldogan élhessük az életünket, mindössze azon múlik, hogy képesek vagyunk-e megtalálni a módját, hogyan elégíthetjük ki változatlan igényeinket.
Mert olyan jó Nőnek lenni!
Imádok férfi-társaságban lenni. Kellemes társalgók, udvariasak, és bókolnak. És ez a kulcsszó.
Amikor már, mint említettem is, nem szívesen nézünk tükörbe sem, ők bókolnak.
Tegnap egy alkalmi összejövetelen olyanokkal volt szerencsém együtt lenni, akikkel már régen találkoztam. Szívesen mentem a meghívásra, bár voltak kétségeim, hogy a magam valójában milyen hatást keltek majd rég nem látott ismerőseimre.
És láss csodát: kiderült, hogy 10 évet letagadhatnék, magamban pedig boldogan nyugtáztam, hogy nagy hozzáértéssel –és nem feledékenyen – mindenre kiterjedően tudtam társalogni, és még a humoromat is megőriztem.
Amikor hazaértem (hazahoztak), elhelyeztem a vázákban a virágaimat, aztán belenéztem a tükörbe.
Akkor, ott, abban a pillanatban elhittem, hogy bizony 10 évet letagadhatok a koromból.
Csupán annyi történt, hogy egy estét eltöltöttem olyanokkal, akik szeretnek, akikkel megértettem magam, akikkel egymásra hangolódnunk egy pillanat műve volt.
Hosszú időre muníciót kaptam szeretetből, életkedvből. Ismét fényesebbnek láttam a napsütést, és ismét dudorásztam portörlés közben, amit már nagyon régóta nem tettem.
Néha figyelmeztet a térdem, vagy a vérnyomásom, hogy mértéket tudjak tartani, de már egy idő óta nem nyomaszt a korom, és mindig találok alkalmat arra, hogy kitörjek a magányomból, és begyűjtsek egy csomó sikerélményt, amit egyébként már ebben a korban nem olyan könnyű.
Amikor egyedül maradtam, és már a rendszeres munkából is kikoptam, én sem tudtam megfogalmazni, hogy mit szeretnék még elérni, mint ahogyan azt sem, hogy akkor most mi lesz a feladatom a világban.
Olvastam valahol, hogy a boldogság és a feladat egy és ugyanaz. Tehát mindig azt kell tennünk a világban, ami boldoggá tesz, amiben örömünket leljük.
A cselekvést pedig soha ne halogassuk. Elhatározásainkat mindig azonnal kezdjük el megvalósítani
Ha ez sikerül, akkor jelzi a kisugárzásunk és a viselkedésünk is, hogy boldogok vagyunk.
A belső harmóniámat akkor tudtam megteremteni, amikor egyensúlyba hoztam a családom és a magam igényeit. Fontossá vált számomra, hogy szakítsak időt a belső szükségleteimre, hogy olyan dolgokkal foglalkozzam, amik ápolják és simogatják a lelkem.
Minden helyzetből van kiút, csak egy kicsit le kell állnunk, és önmagunkra figyelni.
Erre nagyon jók a meditációk.
Adrienne Ivey: AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK
Amíg vannak, akik szeretnek,
Van értelme az életednek.
Mindegy, hogy rohannak az évek,
Ha érzed melegét egy kéznek.
Még érdemes reggel felkelni
Ha van, kinek kenyeret szelni.
Örülj a percnek!
Tetszett az is, hogy akinek igazán fontosak a vágyai, az megtalálja a lehetőséget arra, hogy meg is valósítsa azokat..
Igen, ám! De ahhoz kellenek vágyak, és igény arra, hogy még az életünknek ezt a szakaszát értelmesen és boldogan töltsük ki.
Ha valami nem működik, az azért van, mert eleve úgy gondoljuk, nem fog menni.
Az valósul meg, amiben hiszünk, ezt hívják vonzás törvényének.
Ha ezeket meg tudjuk valósítani, akkor ez lehet egy misszió is, amivel példát mutatunk azoknak az idős embereknek, akiket a koruk legyűr, és akik azt hiszik, hogy most vége a világnak.
Az igaz, hogy a szélsőséges hiúságot, mint fentebb már említettem fel kellett adnom, és rá kellett jönnöm, hogy egy idős nőnek nem kell a mai trendeknek megfelelő tökéletes külsővel rendelkeznie ahhoz, hogy boldog és harmonikus életet élhessen. Amikor el tudtam fogadni magamat olyannak, amilyen lettem- vagyok, akkor megtaláltam végre a harmóniát, és jó úton vagyok a boldogság felé is….
Szeretném boldogan, a családom körében eltölteni azt a hátralévő időt, ami még itt a Földön számomra kiszabtak. Nem szabad elégedetlenkednem.
Ha visszanézek az elmúlt életemre, a pályámra, a családomra, és azokra az élményekre, melyekben részem volt, nagyon szerencsésnek érzem magamat.
Az átlagnál többet kaptam a sorsomtól, mint amennyit bárki is megérdemelne.
És ennek a tudatnak kell békét költöztetnie a szívembe.
Nem minden arany……
Kaptam egy pészmékert. Csak úgy, hirtelen, azt mondták ez lesz az őrangyalom.
Mire felocsúdtam, már segítséggel dobogott a szívem.
Mindenki dicséri, és való igaz, hajszálon múlt, hogy nélküle belehaltam.
Nem akartam elhinni, hogy én ennyire beteg vagyok, még akkor sem, amikor rohamok formájában, 38-as pulzussal lihegtem, és úgy éreztem, hogy itt a vég.
Az felmerült bennem, hogy miért kaptam a sorstól, hogy 20 éve már csak kisebb nagyobb fájdalommal tudok élni, és járkálni.
A fájdalmat nem lehet megszokni. Együtt lehet élni vele - mert muszáj – de megszokni soha nem lehet.
Éber műtét volt a beültetés, és a fájdalomcsillapító ellenére nagyon fájt. Hősiesen, összeszorított foggal, némán és csurgó könnyel vészeltem át, de tudom, valami elszakadt bennem mélyen a pszichémben, visszahozhatatlanul.
Nehezen mondom ki: ekkor a lelkem is öregedett.
Nagyon szerencsétlenül éreztem magam. Akkor éreztem másodszor-vagy harmadszor? – hogy ezeket a harcainkat egy szál magunknak kell megvívnunk, nem számíthatunk segítségre. A társamra talán igen, de ő már az égi játszótérről figyel, és támogatja a lelkemet, hogy kibírjam
Nem kárhoztathatom a fiamat és a lányomat arra, hogy mellettem álljon és fogja a kezemet.
Nem önthetem rájuk a bánatomat, ami jobban kínoz, mint a fizikai fájdalom.
Ez is benne van a korunk paklijában. Álságos lennék, ha csupán a jó dolgokról beszélnék.
De a fentieket pontosan emiatt írtam le, hogy az ilyen fizikai és lelki fájdalmakat kibírjuk valamilyen módon.
Egyedül születtünk, egyedül halunk meg.
----------
A minap olvastam valahol a Dalai Lámától egy idézetet. Megosztom veletek:
„ Az ember az, aki leginkább meglep engem. Mert feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét.
É mivel olyan izgatott a jövővel kapcsolatban, elfelejti kiélvezni a jelent. Az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben, úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy soha nem is élt igazán”
Én még annyit tennék hozzá a saját példámból: aztán megdöbben, hogy milyen nyúlfarknyi rövid is az élet……
A barátok az a család, akiket te választottál. Ők azok, akikkel egyívású vagy, akivel egy rugóra járnak a gondolataid és tudják ki volt Szeleczky Zita. Nincs mellébeszélés, mi már az 50-es –60-as világról is tudunk mindent szó szerint, tehát minket már nem lehet hazugságokkal és csúsztatásokkal becsapni.
„ A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk,
A csillagévek óráin egy perc az életünk.
Az ember önmagában semmit sem ér,
Ha nincs barátunk, elvisz a szél.” Bródy János tollából
Mindenféle szellemi tevékenység segítségére van a szellemi frissesség megtartására- ma már ezt magunknak kell megoldanunk és keresnünk ami ezt gerjeszti, mert a mai világnak erre már nincs szüksége.
Kellenek viszont azok, akik a harmadik diplomájukat védik, de munkát csak nehezen tudnak kapni, mert pénz dolgában túlképzettek. Hát, ilyen lett a mi világunk, amiben nem mindig érezzük jól magunkat, de sebaj, majd mi megmutatjuk, hogy igenis, idős korban is lehet boldog az ember.
Nagy szavak? Lehet. De tele van igazsággal, és ha meg tudjuk valósítani, az egész életünk meg fog változni tőle.
Egyszer valaki megkérdezte tőlem, hogy mit szeretek önmagamban, a válaszom egyértelmű volt: a gyermekeimet és az unokáimat.!
Hét csoda
Tudod, mi volt a hét csoda?
Egy újszülött kis homloka,
Egy falevélen az az ér,
Amely a gyökerekig ér.
Egy szó, mely idejében jött,
Egy darab ég a csönd fölött,
Egy kéz, amely utánad nyúlt,
Mikor csillagod földre hullt,
Télen egy jó meleg szoba,
S ha szépen érkezel…Oda.
Szabó Éva
Barátnőmtől kaptam az alábbi imát. Édesanyja hagyta rá örökül, hogy próbáljon ez szerint élni, hogy az élete békés, és szomorú gondolatoktól mentes legyen. Íme: közreadom.
IMA
Adj uram nyugalmat, hogy amin nem tudok változtatni, elfogadjam.
Adj uram bátorságot, hogy amin változtatni tudok, megváltoztassam.
Adj uram bölcsességet, hogy az egyiket a másiktól meg tudjam különböztetni.
Megöregszem.
Igen uram, érzem, hogy megöregszem.
Kérlek uram, őrizz meg engem mindentől, ami az öregeket kiállhatatlanná teszi.
Védj meg a fecsegés hajlamától, ne engedd azt hinnem, hogy éppen én vagyok az, akinek mindenkihez szólnia kell.
Add meg a hallgatás örömét, a belátást, hogy időnként nincs igazam.
Szabadíts meg attól a hiú vágytól, hogy mások ügyeibe beavatkozzam, és azokat nekem kell rendbe tennem.
Tégy engem segítőkésszé, de ne legyek sem izgága, sem zsarnok.
Add uram, hogy higgadt és békességes legyek, ne pedig furcsa, ideges és túl pedáns.
Add, hogy bele nyugodjak lassú testi és lelki fogyatkozásomba, hogy az embereket és dolgokat elnézően ítéljem meg, ne pedig megkövesedett előítéletekkel.
Add uram, hogy ne legyek szenvedélyes bírálója azoknak, akik engem nem szívlelnek.
Add, hogy ne legyek mohó maradék örömeimben, hanem alázatosan engedékeny.
Végül ne engedj elmagányosodnom. Tudod, hogy nekem is szükségem van egy – két jó barátra. Ámen
A világ tele van csodákkal. Lássuk meg, fogadjuk el és örüljünk neki. Soha ne hagyjuk, hogy bármi megfosszon az élet szeretetétől.
Micsoda egészen pontosan az élet értelme? Erre a kérdésre minden embernek a saját magának kell a választ megtalálnia.
Megpróbálok én is a leírtak szerint élni. Már pár dologban sikerült megvalósítanom a magam által felállított mércét, de nekem is nagyon sok gyakorolni valóm van ebből a kis kézikönyvből. A titkot már tudom. De az szerint is kell élnem. Próbáljuk meg együtt!
Köszönöm, köszönöm, köszönöm
Napsugarak zúgása, amit hallok,
Számban nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig, mindenben minden,
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimban
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az énértem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sírást,
Köszönöm tört szívű édesanyámat,
Fiatalságomat és bűneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán neked, mindenért neked.
Napsugarak zúgása amit hallok,
Számba nevednek jó íze van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, Istenem, Istenem.
Könnyebb a lelkem, hogy most látva vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm. Ady Endre
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Mamóka!
Mennyi mindenen mentél keresztül és mégis képes vagy arra, hogy sok hozzád hasonló korosztályt meg tudj érinteni a mondanivalóddal, éspedig jó irányba.
Így kellene felfogni sokunknak, ahogy te is írod, de a sors nem adott mindenkinek egyformán.
A sok rossz mellé talán még többet pakolt és azt megemészteni már nem biztos, hogy olyan könnyű.
Hiába tőled a sok biztatás, mindenki a saját sorsát képes csak irányítani. Azon felemelkedni, vagy alá merülni.
Persze az lenne a jó, ha el tudnánk fogadni és lehetőleg jó irányba elmozdítani.
Tesszük dolgunkat. Nem mindegy azonban, hogy milyen kedvvel, de az is valahol rajtunk múlik. Mint ahogy azon is, milyen kedvet ad hozzá a saját környezetünk.
Maradj mindig ilyen hozzáállású a világ dolgaihoz, majd igyekszünk mi is hozzád igazodni.
Puszillak,
Éva
Akik még nehezebb helytben vannak, vagy kilátástalan a sorsuk, még inkább el kell gondolkodjanak, hogyan élik tovább az életüket.
Ugyanis: rá kell döbbeni, hogy nagyon kevés van már vissza ahhoz képest, amennyit már megéltünk.
Bármilyen volt a múlt, nincs már arra időnk, hogy belesüppedjünk a boldogtalanságba. Nehéz, de választanunk kell egy új utat, ha még akarunk egy kis szépet hozni az életünkbe.
És akkor a legfontosabb: soha ne veszítsük el az érdeklődésünket. Ha azt elveszítjük, akkor már kizárjuk magunkat a világból, és elképzelni nem tudom, hogy akkor miért élnék, vagy mi zajlana a lelkemben.
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis írást. Puszi: M.
Kedves Mamóka!
Így igaz, ahogyan írtad!
Egyik barátom azt mondta, hogy csak a teste öregszik, a lelke az fiatal!
Ha belegondolok, így vagyunk ezzel mindannyian.
Lényegét tekintve, dolgunk van a világban, mindaddig, amíg céljaink vannak, elintézetlen, befejezetlen dolgaink újra és újra tettekre serkentenek. És ez a jó.
Sok szeretettel üdvözöllek és kívánok Neked jó egészséget és milliom egy tennivalót, puszi: Yolla
Sajnos egy dologban nem tudok egyetérteni: nem vagyunk mind ilyen fiatal lélekben. Sajnos vannak olyanok is, akiknek a testük sokkal fiatalosabb, mint a lelkük. Leginkább őket szerettem volna az írásommal felrázni, mert szerintem soha nem késő egy új úton elindulni.
Puszi:M
Mennyi mindenen mentél keresztül és mégis képes vagy arra, hogy sok hozzád hasonló korosztályt meg tudj érinteni a mondanivalóddal, éspedig jó irányba.
Így kellene felfogni sokunknak, ahogy te is írod, de a sors nem adott mindenkinek egyformán.
A sok rossz mellé talán még többet pakolt és azt megemészteni már nem biztos, hogy olyan könnyű.
Hiába tőled a sok biztatás, mindenki a saját sorsát képes csak irányítani. Azon felemelkedni, vagy alá merülni.
Persze az lenne a jó, ha el tudnánk fogadni és lehetőleg jó irányba elmozdítani.
Tesszük dolgunkat. Nem mindegy azonban, hogy milyen kedvvel, de az is valahol rajtunk múlik. Mint ahogy azon is, milyen kedvet ad hozzá a saját környezetünk.
Maradj mindig ilyen hozzáállású a világ dolgaihoz, majd igyekszünk mi is hozzád igazodni.
Puszillak,
Éva
Így igaz, ahogyan írtad!
Egyik barátom azt mondta, hogy csak a teste öregszik, a lelke az fiatal!
Ha belegondolok, így vagyunk ezzel mindannyian.
Lényegét tekintve, dolgunk van a világban, mindaddig, amíg céljaink vannak, elintézetlen, befejezetlen dolgaink újra és újra tettekre serkentenek. És ez a jó.
Sok szeretettel üdvözöllek és kívánok Neked jó egészséget és milliom egy tennivalót, puszi: Yolla