újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Alkonyjáróknak 3.

Látogatók száma: 67

A legbiztosabb jel, amikor az ember lányát elkezdik a piacon, boltokban nénikémnek, mamikámnak szólítani. Először a felháborodástól megszólalni sem tudunk, majd mikor már kb. tizedszer halljuk, beletörődünk.
És akkor egyszer csak becsap a ménkű. A klimax jön. Ha tetszik, ha nem. 3o évesen imádkozunk: bárcsak már nyugdíjasok lennénk, nem kellene dolgozni. Bárcsak már megszűnne a gond, a nyűg havonta. Aztán amikor beköszönt, már mindent szívesen vissza- fordítanánk – és akkor látjuk igazán, mennyire hozzá tartozott az életünkhöz, mert többek között ez jelentette számunkra a nőiességet - de akkor már késő. Ha kell, ha nem, izzadunk, ilyenkor gyilkos gondolataink támadnak, a kedves, mondhatni jámbor asszonyka egyik pillanatról a másikra fúriává változik. Lassan kezd a súlya gyarapodni, tükörbe csak félhomályban mer belenézni, különben sokkot kap. És még jó, ha csak visszahőköl magától, és nem rémül halálra. A haja, amiről nemrég azt mondta a fodrásza, hogy két fejre elég lenne, nem szép lassan, hanem rohamosan hullani kezd. Visszafordíthatatlanul. Ráadásul még őszül is és a fényét is elveszti. Éjszaka nem jön álom a szemünkre. Szomorúan látjuk, hogy minden megváltozott körülöttünk. Pedig ez még csak a kezdet. Mi jöhet még? Kérdezzük magunktól aggódva.
Jékely Zoltán versbe foglalta: „Kezemben egy fehér borostyán, / május, május: hová loholsz? / Kihullok egy fekete rostán, jaj, / zuhanásom szörnyű gyors. / Borostyánszag légy síri postám!”
A szenes legények már rég nem fütyülnek utánunk, és őszintén: a kutya sem. A férfiak, ahogy ránéznek, vagy rá se néznek az emberre, abból már tudhatjuk, hogy öregszünk. Üveges tekintet: mintha ott sem lennénk. „Mindnyájan akarunk egymástól valamit, csak az öregektől nem akar senki semmit” mondta Örkény István. Viszont néha már átadják a helyet a buszon, metrón, villamoson. Ez kezdetben különösen frusztráló érzés, de rémülten tapasztaljuk, hogy nagyon jólesik leülni, mert ha állunk, már két kézzel kell kapaszkodnunk, hogy ne vágódjunk hanyatt, hasra, stb. egy – egy fékezésnél. Ráadásul, ha soha, ott biztosan, azon a járművön nagyon elkezd fájni a derekunk, csípőnk, stb. Ez valami feltételes reflex lehet, amit a tömegközlekedés produkál. Eleinte még megpróbáltam reflex-szerűen felállni, ha egy idős ember állt előttem, aztán szép lassan erről is leszoktam, mivel a felállásom sem volt könnyű…. Mivel igazán csak szemüveggel látunk, ritkábban pillanthatjuk meg az arcunkat normális mivoltában, de ha véletlenül szemüveggel nézzük, vagy netán nagyítós tükörben, esetleg napfénynél, ijedten tapasztaljuk, hogy ki tudja honnan, több centis szőrök éktelenkednek az állunkon, vagy az orrunk alatt. Az arcunkon, kezünkön feltűnő májfoltokat kezdetben a napozás ártalmainak tulajdonítjuk. Aztán, mikor ősszel sem múlik el, rájövünk, hogy ez bizony a korunkkal járó pigment hiányosság.
Ha olyant eszünk, amit szeretünk, attól hízunk.
Ha fogyókúrás ételt, attól fáj a gyomrunk, vagy az epénk.
Ha alkoholt iszunk, attól nem jókedvünk lesz, hanem pokolian égni kezd a gyomrunk, és megfájdul a fejünk.
Gyermekeink megnősülnek - férjhez mennek- társaik potenciális ellenségnek tekintenek bennünket és viszont.
Eleinte csak azt felejtjük el, hogy lezártuk-e a gázt, vagy a vízcsapot, aztán már azt is, hogy bezártuk-e az ajtót, mikor eljöttünk hazulról.

Most jól elijesztettelek benneteket!
Azért nem ennyire sötét a kép, mert van az éremnek egy másik oldala is. Legfontosabb, hogy ne arra, amit vesztettünk, hanem az előnyökre is koncentráljunk.
Pld. akkor kelünk, amikor akarunk. Nem szorít az idő, hogy ne késsünk a munkából. Arról nem is beszélve, hogy megússzuk a reggeli dugókat, az idegeskedést, fejfájást. Nem vagyunk kitéve többé az ostoba kollégák pletykáinak.
A napi feladatainkat már nem a főnök, hanem mi magunk határozhatjuk meg, így aztán sokkal egyszerűbb lesz az életünk. Arról nem is beszélve, hogy több időnk jut a barátainkra, és mindent megtehetünk, amit addig idő hiányában elhalasztottunk.

Juhász Gyula: Emlék

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él
Romok is ragyognak
Hűs Hold fényinél.

A cikket írta: Mamóka

6 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Imádom a verseket, és ezek a tartalmat erősítik....
Nagyon tetszik, hogy a költészetet is beleszövöd az amúgy is igen jól megírt tartalomba.
Köszönöm én is, hogy újra olvashattam. Egyelőre az előnyeinél tartok az öregség közeledtének. Máris mutatkoznak a jelei. De ezt csak én akarom érzékelni. Mások meg tartsák magukba, vagy figyeljék az idő múlását, de ne rajtam. Amíg a hiúságom le nem küzdöm magamtól. Azon vagyok. És nem fáj semmim, ücsörögjenek tovább nyugodtan. Majd szólok. Az már a vég! :-)


Puszi,
Éva
 
Köszönöm, hogy olvashattam.
Eddig tényleg ez a legjobb rész. Humorosan fanyar.

megtekintés Válasz erre: Mamóka

Laura!
Ez csak egy kórkép!
Írtam is, hogy nem elijesztésnek szántam, talán egy kissé fel van tupírozva, de előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, ha nem hal meg közben.

Nem mindenkinél ugyanúgy és ugyanakkor. Aki szerencsés és olyanok a körülményei és a génjei, annál jóval később.

Én ezt csak figyelmeztetésnek szánom, hogy fel tudjon rá készülni mindenki.

Mamóka! Egy cseppet sem ijesztettél el írásoddal.
Mindössze tetszett, ahogyan levezeted.
Szerencsésnek vallhatom magam minden téren. :)
Laura!
Ez csak egy kórkép!
Írtam is, hogy nem elijesztésnek szántam, talán egy kissé fel van tupírozva, de előbb-utóbb mindenkinél bekövetkezik, ha nem hal meg közben.

Nem mindenkinél ugyanúgy és ugyanakkor. Aki szerencsés és olyanok a körülményei és a génjei, annál jóval később.

Én ezt csak figyelmeztetésnek szánom, hogy fel tudjon rá készülni mindenki.
Vannak dolgok, amivel tudok azonosulni veled az írásodban említettekkel. Mondom én, az 51 éves fejemmel. Mi lesz később majd? Visszatérek annyi idősen, mint most te vagy, s elmesélem.
Kicsit ez a rész különbözött az előzőektől. Sokkal humorosabban álltál a témához. S nekem ez roppant tesztet.

Bár, ahogy lefestetted a jövőm, elmerengtem az érfelvágás gondolatán. ;-))))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: