Alkonyjáróknak 4.
Látogatók száma: 66
Mindenkinek más a lelki élete. Ha van kellő önismeretünk, akkor ki tudjuk bontani mindazt, ami örömöt okoz, és boldoggá tesz bennünket.
Sokszor észre sem vesszük a boldogságot az utunk során, pedig ott toporog mellettünk, bebújik a ruhánk alá! Azt az ici-pici gyöngyöt kell észrevennünk és nem az olyan nagy boldogságra koncentrálni, és várni, amiket esetleg el sem érhetünk soha. Ugyanis ezekből az apró gyöngyöcskékből áll össze az igazi boldogság. Sajnos, pont ezeket nem vesszük észre néha.
Az időskor, az élet, mint élménymeghosszabbítása kell hogy legyen.
Nem titkolt szándékom, hogy ez az írás, ne csak az idős embereknek szóljon, hanem a negyvenes korosztálynak is, akiket soha, senki nem készít fel arra, hogy majd egyszer szembe kell nézniük egy teljesen más korral, életformával.
Tapasztalatom szerint, viszont csak kevesen nyitottak erre a témára, többségük azt vallja, hogy mindenkivel, csak velük nem fog megtörténni. Az öregséget, mint fogalmat kezelik, egy rajtuk kívülálló dolgot, ami ott van azon a bizonyos „polcon”. Van róla elképzelésük jó esetben, főleg egy terv formájában, hogy ők azt majd hogyan fogják megélni.
Amikor tapossuk az egyre szaporodó éveinket, az a fontos, hogy megmaradjon az akaratunk. Mert, ha ez letörik, akkor elfelejtjük még azt is, hogy egyáltalán szerettünk volna valamit.
Ma hallottam egy kedves anekdotát, megosztom veletek:
Az életnek négy szakasza van:
Te hiszel a Mikulásban
Te nem hiszel a Mikulásban,
Te vagy a Mikulás,
Úgy nézel ki, mint a Mikulás.
:)))
Amikor látom a fiatalokat, vívják a harcaikat, és szeretném átadni nekik az én tapasztalatomat, hogy a csatározásokban ellebbennek az illúziók, szertefoszlanak a barátságok, a szerelmek, a kapcsolatok, és bizony elmúlik az élet.
Akkor pedig végiggondolják, hogy mi is volt az a nagyon fontos dolog, ami többet ért a kapcsolatuknál akkor, amikor körömszakadtáig próbálták az igazságukat bizonyítani. Sokszor élesen, kegyetlenül.
Van egy kínai közmondás, miszerint „ Boldogság nincs; vagy volt, vagy lesz”.
Meg kell tanulnunk értékelni a pillanatokat, amikor az életünk megajándékoz ezzel a képességgel.
Megőrizni a barátságokat, a szerelmeket, hogy idős korunkra ne maradjunk egyedül.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nagyon tetszett az írásod.
Minden szépet és jót kívánok neked további írásaidhoz.
Éva
Elina
Igazad van és még sincs. Megőrizni a barátságokat, a szerelmeket egy dolog. Talán mi magunk meg is tesszük, de ettől még idős korunkra egyedül maradunk. Az emlékeinket éltethetjük tovább, csalókák azok a pillanatok. Nem könnyű szembesülni a kudarcokkal, ami kísérte az életünket, de megtesszük magunkért. Hogy a végén könnyebb legyen elviselni.
Puszi,
Éva