Alkonyjáróknak 5.
Látogatók száma: 87
Észre kell vennünk, hogy a legjobb dolog a világon: élni. Azért nem igazságos, hogy a reklámok csak a 19-45 éves korosztályt szólítják meg, kifejezésre juttatva azt, hogy 19 alatt még gyerek, 45 felett pedig már nem létezik.
Sértő, hogy kimondják: tömegközlekedéssel csak a szegények, a diákok és a nyugdíjasok utaznak. Nem szeretem a megkülönböztetést, márpedig ez az. Azt is nehezen tűröm, hogy az újságok, a rádió és a televízió lecsap és meglovagolja mások nyomorúságát. Szenzációhajhászása közben életeket tesz tönkre, olyan eseményeket nagyít fel és ferdít el, amik szóra sem lennének érdemesek Azt, hogy nagy nyilvánosság előtt bárkire bármit mondhatnak megtorlatlanul, és a gyanú árnyékát rávetve igaztalanul is a földbe döngölhetik, ugyanakkor személyiségi jogokra való hivatkozással nem tudom felkutatni egy távoli barátom címét, hogy szeretni tudjam, és jó kapcsolatot alakíthassak ki vele.
Bánt, hogy a fiatalok nagy része úgy tekint az öregekre, mint valamilyen csodabogarakra, és elhelyezi őket egy képzeletbeli polcra, ami teljesen kívül esik az ő világukon. Irtóznak szembenézni azzal, és el sem akarják fogadni azt, hogy valamikor ők is ilyenek lesznek majd..
Nem akarom megváltani a világot, azt csak húsz évesen akarja az ember. Nem vagyok pesszimista sem, csak tálán az évek során történt tapasztalataim következtében kicsit más szemmel nézem a világot.
Az ember akkor kezd megöregedni, ha reggel cél nélkül ébred, és este remény nélkül fekszik le.
A reményt táplálhatja a szeretet is, mely körülvesz minket jó esetben. Azért, hogy ez így legyen, egy életen át kell dolgoznunk, mert ha idős korunkra szeretet hiányában szenvedünk, ennek valahol mi is részesei vagyunk.
A legnehezebb akkor elviselni az öregséget, amikor magánnyal párosul.
Akkor bizony nagyon sok lélekjelenlét és akarat kell ahhoz, hogy találjunk célokat, értelmet az életünknek, és ne roskadjunk össze..
Az öregségre magunknak kellene felkészülnünk. Ha váratlanul ér bennünket csalódott, befelé forduló, megkeseredett emberekké válhatunk. A nyugdíjas életforma egyfajta „váltás” Az új „munkakör” elviselése, megszokása különösen azoknak okoz gondot, akik egyrészt csökkentett mértékben sem folytathatják munkájukat, másrészt aktív éveikben igazi kedvtelést, elfoglaltságot nem alakítottak ki maguknak hivatásuk, vagy anyagi helyzetük miatt.
Azoknak a legnehezebb felépíteni egy új, hobbikban gazdag, kiteljesedett öregkort, akiknek egész életét egyfajta munka tette ki, azért éltek, hogy dolgozzanak és ezt az egyirányú elfoglaltságot nem tudják átváltani fantáziadús elfoglaltságokra. Ők azok, akik nem tudnak elszakadni a munkájuktól, mert nincs helyette mit csinálniuk, ezért hetven évesen is dolgoznak. Nekik a munka a hobbijuk.
Akinek hobbija a munkája – ott nincs mese. Ha meg tudja valósítani, és az teszi boldoggá, akkor minden rendben van, csak egészsége és ereje legyen hozzá.
Pedig a nyugdíj korhatár megkönnyíti a helyzetüket, figyelmeztet: ideje visszavonulnunk, helyet adni a fiataloknak. Azok, akikben van életbölcsesség, ezt nagyon jól tudják, mert akkor jön el az ideje annak, hogy ledobjuk magunkról az egy életen keresztül cipelt szerepet, mely a pozíciókkal, besorolásokkal és felelősséggel járt.
Nádudvari Nagy János: Óhajtás ősszel
Egy kis melegség kéne még
a gyorsan tűnő nyári fényből,
a lelkem borzadva fél a közelgő
tél zord hidegétől.
Egy kis gyöngédség kéne még,
felvidító, igazi jóság,
hiszen élni kell akkor is,
ha nem hajt a vágy, a csók-mohóság.
Egy kis megértés kéne még,
nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése.
Egy kis szeretet kéne még,
hisz ez az élet íze, sója:
mi lényünket a végső úton
a nagy bukásoktól megóvja.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Mamóka!
Szomorú igazság, amiről írsz. Az lenne jó, ha a családok egymás közelében maradnának, a Mamókák nevelnék az unokákat, és boldogok lennének. Meg kell hogy tanítsuk a gyermekeinket az idősek tiszteletére, hogy átadhassák a bölcsességüket, a tapasztalataikat.
Sosem felejtem el, olyan 10 éves lehettem, mikor a nagyapám egy egész nyáron át közlekedni tanított, és megmutatta Budapest nevezetességeit. Ha leszállni készültünk a villamosról, azt mondta: nézd csak, ott van az a néni, menjél szólj neki, jöjjön ide, itt lesz neki mindjárt egy hely! Fájt a lába, és átérezte a mások fáradtságát is. Megtanított arra, hogy lássam mások szükségletét is. Ezt kellene nekünk mindnyájunknak átadni, azoknak, akiket az élet ránk bízott :)
Puszi
A fiatalok - tisztelet a kivételnek - el is fogadják ezt a segítséget, még örülnek is neki - de csupán tisztes távolságból, nem egyfedél alatt.
Ma már nem divat -szintén tisztelet a kivételnek - együtt élni az idős emberekkel, a nagyszülőkkel, pedig ma már sok ember megtehetné ezt. Ismerek olyant, sajnos a családban, aki palotában él ketten a férjével, mert a gyerekei régen kirepültek, az időds édesanyja pedig a sápi szeretet otthonban.
Arról nem beszélve, hogy igencsak meg kell gondolni, mielőtt megszólal az ember, ne adj isten még "beleszólásnak" tekinthetik.
Van erre rossz példa is sajnos, mint mindenre, mert valóban van olyan idős ember, aki képtelen elfogadni a korát, és alkalmazkodni a fiatalokhoz.
Szomorú igazság, amiről írsz. Az lenne jó, ha a családok egymás közelében maradnának, a Mamókák nevelnék az unokákat, és boldogok lennének. Meg kell hogy tanítsuk a gyermekeinket az idősek tiszteletére, hogy átadhassák a bölcsességüket, a tapasztalataikat.
Sosem felejtem el, olyan 10 éves lehettem, mikor a nagyapám egy egész nyáron át közlekedni tanított, és megmutatta Budapest nevezetességeit. Ha leszállni készültünk a villamosról, azt mondta: nézd csak, ott van az a néni, menjél szólj neki, jöjjön ide, itt lesz neki mindjárt egy hely! Fájt a lába, és átérezte a mások fáradtságát is. Megtanított arra, hogy lássam mások szükségletét is. Ezt kellene nekünk mindnyájunknak átadni, azoknak, akiket az élet ránk bízott :)
Puszi
Én ehhez még kicsit fiatal vagyok, de szörnyen dühít, ahogyan az idősekkel bánnak egyesek, viszont az is tény, hogy néhány idős viselkedése is túl megy egy határon. Azt hiszem számomra mégis a legfontosabb üzeneted ezt volt: "Az ember akkor kezd megöregedni, ha reggel cél nélkül ébred, és este remény nélkül fekszik le. " Ha innen nézzük, sokkal több "öregedőt" látok, mint bölcs idős embert.
Köszönöm, hogy olvashattam.
Pusz:A
Sose bánd, hogy a reklámok csak a 19-45 év közöttieknek szólnak! Minket már nem lehet hülyeségekre rávenni!
Tény, hogy ma nincs meg a tisztelet az idősek iránt, ez részben a politikának, részben a családi viszonyoknak köszönhető.
Nem kell a szaktudásunk és a tapasztalatunk? Majd rájönnek az utánunk következők!
Fél éve vagyok nyugdíjas és nagyon jól érzem magam!
Üdvözöllek: Yolla
Ne aggódj kedves Mamóka!
Én ezekkel a dolgokkal már egy idő óta tisztában vagyok... Kívánom azt, hogy mások is szembe tudjanak nézni ezzel a helyzettel... mert ez nem más, csak egy élethelyzet, amivel mi magunk jól, vagy rosszul gazdálkodunk, élni tudunk, vagy visszaélünk vele... Rajtunk múlik.
Sok mindent elvehetnek tőlünk, de a tanultakat, a bölcsességet, a vágyat, a reményt, a természet szeretetét, mindazt, ami számunkra fontos, azt nem..., mert azt tűzön, vízen át!... :-)
"nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése."
Szeretet kéne! :-)
Puszika,
Éva
Az is jó az öregségben, hogy nekünk már nem lehet hazudni, mert megéltük a történéseket.
Legutóbb Németh Lehelről olvastam egy cikket, és megnevettetett, hogy mennyire másképpen írták le a történetét, mint az valóban megtörtént......
Szóval napról, napra bölcsebbek leszünk. Csak az a baj, hogy senkinek nincs szüksége a bölcsességünkre.....
Kedves Mamóka!
Valahol olvastam, hogy egy nép nagyságáról az tanúskodik, ahogy az idősekkel és a gyengébbekkel bánik. Szomorú...
De... én látok olyan fiatalokat is, akik szeretik az időseket, csak valóban kevesen vannak. sajnos.
Pussz, Tündér
Van ez is, az is. Arany középút kellene.
Azért írom le ezeket az időskori életérzéseket, hogy tanuljanak belőle azok is, akik még előtte járnak, és azok is, akik már benne vannak, de nem tudják kezelni, és nagyon szerencsétlennek érzik magukat.
Ha csak 2 ember megszívleli, és másként cselekszik utána, már nem éltem hiába.....
Valahol olvastam, hogy egy nép nagyságáról az tanúskodik, ahogy az idősekkel és a gyengébbekkel bánik. Szomorú...
De... én látok olyan fiatalokat is, akik szeretik az időseket, csak valóban kevesen vannak. sajnos.
Pussz, Tündér
Én ezekkel a dolgokkal már egy idő óta tisztában vagyok... Kívánom azt, hogy mások is szembe tudjanak nézni ezzel a helyzettel... mert ez nem más, csak egy élethelyzet, amivel mi magunk jól, vagy rosszul gazdálkodunk, élni tudunk, vagy visszaélünk vele... Rajtunk múlik.
Sok mindent elvehetnek tőlünk, de a tanultakat, a bölcsességet, a vágyat, a reményt, a természet szeretetét, mindazt, ami számunkra fontos, azt nem..., mert azt tűzön, vízen át!... :-)
"nem zord szavak hideg pengéje,
amik úgy döfnek belém, mint
bárány szívébe a hentes kése."
Szeretet kéne! :-)
Puszika,
Éva