Anyai szeretet...
Látogatók száma: 102
Az egyetlen, akihez bármikor fordulhatsz, ha gondod bajod az egekbe kúszik... ő segít, mert ő Anya....
- Nem bírod te Lányom egyedül, korai még ahhoz, hogy így éld az életed - mondta, miközben maga is érezte milyen nehéz a magány... De most nem róla volt szó! A lányának adott tanácsot és biztatta, hogy nem szabad feladnia. Küzdenie kell és nem elfogadni a sorsát, amit rá mért az élet.
- Anyukám!... Te tudod, hogy szerettem azt az embert, de miért tette ezt velem, nem értem?... Az asszony kétségbe esett, reménytelen hangja feldühítette az anyát.
- Miért? Miért?... Mert férfi. Hát ilyenek. Ha nem kapják meg azt, amit akarnak, elveszik, mástól... - Ne keresd az okát. Fogadd el, különben az életed pokollá változik.
- Akkor inkább nem kell... Azt nem tudnám elviselni, hogy más is legyen rajtam kívül...
Ekkor az Anya felül az ágyban és elkezdi mesélni élete sanyarú sorsát... a lánya figyeli, falja minden szavát... Egy kapaszkodót keres, hátha segít megérteni, ami körülötte zajlik... Nem szól közbe, hallgatja.
- Szerettem egy férfit, szerelemmel. Szegény lány létemre a gazda fia szemet vetett rám. Tapasztalatlan és naiv voltam. Nem tudtam, hogy ezt nem szabad. Nekem nem. De őt ez nem érdekelte. Elvette az egyetlen kincsemet, amim volt. Ez a szerelem sokáig tartott, mígnem közbe szólt a háború... és én ott maradtam, de már nem egyedül. A fiam volt attól kezdve minden kincsem. A te testvéred... Ahogy telt, múlt az idő, úgy éreztem nem bírom tovább. A hiába való várakozás felemésztette bennem a vágyat és már nem érdekelt semmi más, mint hogy apja legyen a gyerekemnek. Szégyen, ha egy szegény lány úgy marad. Azt mondtam nem bánom, ha maga az ördög lesz is, aki az utamba kerül, hozzá megyek. És akkor jött egy férfi az életembe, az Apád. Nem szerettem, szerelemmel, de elfogadtam, mert jó ember volt. És a fiamat sajátjaként nevelte... Az Élet összekötötte a sorsunkat. Te nem ismerheted azt a világot, amibe születtél. Nehéz élet volt az akkoriban. Nem az érzések, hanem a lét volt fontos mindenek előtt. Megalkudtunk a sorsunkkal és az idők folyamán megszerettük egymást. Így születtél meg és testvérként éltetek egymás mellett hosszú éveken át, mígnem egy rossz pillanatomban úgy döntöttem derüljön ki az igazság. Rossz döntés volt, mert attól kezdve - nem számolva a fiam érzéseivel - minden a feje tetejére állt. Elégtételt követelt. Tizenhat éves volt. Te még kicsi lány voltál akkor, nem érthetted. De most már megérted, hogy az ember olykor nem hoz jó döntéseket. Már én is belátom. Minden másként alakulhatott volna, ha én akkor hallgatok az eszemre. De én az érzéseimre hallgattam, és ez volt a baj.
- Neked is van egy lányod. Egyedül neveled... Gondolj erre. Nem minden az, hogy ideig-óráig jól érzed magad vele. Pedig ő az apja. De nem jó ember. A biztonságot keresd a jövőben. Egy olyan embert, aki jó. Aki elfogadja őt olyannak, amilyen.
Az asszony érezte, hogy az ő gondja az anyjáéhoz képest milyen elenyésző. Megértette min mehetett keresztül annyi éven át, és ez erőt adott neki. Lassan belátta, hogy tennie kell valamit. Azon túl, hogy nem érzi jól magát a jelen helyzetében. Van ennél sokkal fontosabb, a jövőjük, amit ha nem épít fel először magában, és nem cselekszik rövid időn belül? Igaza lesz az anyjának. Nem fogja kibírni...
Ettől a pillanattól kezdve arra építette fel az életét, hogy megtalálja azt a jó embert.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
szia Éva
Jó a cikked, élet szerű, és még igaz is.
joboszi
Köszönöm. :-)
Éva
Jó a cikked, élet szerű, és még igaz is.
joboszi
.. és megtalálta, vagy nem?
Mindenki követ el hibákat, de ez erőssé kell hogy tegyen minket, segít, hogy lássuk mi is a lényeg. Köszönjük az értékes gondolatokat!
Pussz, Tündér