Az idő

Látogatók száma: 47

Rég jártam köztetek

Rég, nagyon rég jártam köztetek, ha jól számolom, lassan 5 éve!
Ajvé! Nem keresek kifogásokat, pusztán így alakult. Minap a Facén szembe jött velem egy írás, nosza rögtön jöttem. S írtam, viszont ez a fránya rendszer folyton kidobott. De Tündér elmondta a titkot, ami nem is titok, csak én nem vagyok egy számtech-zseni.
Az idő, mint factor, a múlás szekere--a fotóm is lecseréltem a visszatérés örömére-képmásomon nyomon követhető. De bárhogy is múlik, hol rohan, hol cammog: a lényeg, az vagyok ,aki voltam, s az leszek, aki vagyok. Ez a tény ebben a gerinc-cserélős valóságban lassan nagy dolognak számít.
Ebben van egy „segítségem”. A gépem mellett egy képkeretben pöttyös ruhában, hajában masnival huncut szemekkel nevet rám egy 5 éves kislány—57 évvel ezelőtti tenmagam. Örök emlékeztető , ha eltévednék –ami kizárt—ki vagyok és honnan jöttem .Szembesít magammal, gyermekkori fogadalmaimmal. Az a kislány mintha tudná a jövőt, ami ma már nekem a múlt. Mintha tudná, hogy 3 év múlva összeomlik a világa, hisz akkor vesztettem el a legfontosabb Embert, az Édesapámat. Túl kellet élni, és 8 évesen fel kellet nőni.
Sikerült ,és a huncut mosoly, jelentem megvan.
Szoktam mondani, csak a gyerekeim öregszenek, én nem, én csak bölcsülök. Nem, nincs nálam a bölcsek köve, de folyton törekszem rá.
smartee

A cikket írta: smartee

támogatóink