Az ulti
Látogatók száma: 52
Az ulti
Ilona Bartha Toth,
Megfőztem az ebédet és vasárnap lévén elhatároztam, ma pihenni fogok. Kicsit egyedül éreztem magam, ezért úgy gondoltam, kipróbálom a mindig elodázott meditációt, hátha javulni fog a közérzetem. Azt mondják, testben-lélekben felfrissül az ember meditáció után. Ilyenkor nem kell semmire sem gondolni, csak csendben magunkba szállni, - mondják a szakavatottak. Sajnos, nekem ez benne a legnehezebb, én állandóan gondolok valamire, ha másra nem, akkor arra, hogy most ne gondoljak semmire.
El is helyezkedtem törökülésben, és alig kezdtem el a meditációt, máris úgy éreztem, megfejtettem a nagy titkot, miszerint miért széthúzó, nem összetartó nép a magyar. A titok az ultiban rejlik.
Még fiatalasszony koromban észrevettem, hogy a férjem néha kimaradozik, vagy késő éjjel aprópénzzel kitömött, duzzadó zsebekkel éjfél körül halkan hazaoson. Nem tudtam mire vélni a dolgot, hosszas faggatózás után elárulta, hogy néha ultizik a barátaival, a helyi értelmiségi réteg jeles tagjaival. Felháborodtam és kiadtam az ultimátumot:vagy én, vagy a kártya!Miután nem kaptam konkrét választ, tartottam magam a közhelyhez, miszerint az asszonynak férje mellett a helye. Így szépen eljárogattam vele ezekre a partikra, igaz, kezdetben csak a szendvics készités és a frissitő nedű töltögetése volt a feladatom. De én észnél voltam! Mint kibic, szép lassan olvasni tudtam a lapjárásból, majd elsajátitottam a kártyajáték összes fortélyát. Végül - a férjem nem túl nagy örömére, be is vettek a csapatba.
Mindez még az "átkosban" történt,amikor is nagy divat volt szocialista brigádokat alapitani.Miután a kollégáim hasonló gondolkodásúak voltak,mint én,rögvest létre is hoztuk az ultibrigádot,bár a szocialista jelző lemaradt,de mint brigádvezető nem sokat foglalkoztam ezzel,más sem.
Attól kezdve éjjel-nappal ultiztunk. Összetartásunk példa volt a többiek előtt. Hol egyikünknél, hol másikunknál jöttünk össze, sőt üditő kirándulásokat szerveztünk, ahol az árnyas fák tövében azonnal felfedeztük a kellemes erdei padokat, asztalokat és néha a vibráló máglyák fényénél is csak vertük a plattot.
Ma talán már nem is tudok ultizni, olyan régen történtek ezek a feledhetetlen partik. Így utólag bevallom, nekem nem is a játék maga tetszett. Sokszor alig vártam, hogy befejeződjék, mert amint vége lett, abban a pillanatban hirtelen mindenki nagyon okos lett és hatalmas viták alakultak ki. Mindenki szidott mindenkit és a parázs vitákat csak egy újbóli kezdés csendesitette le. Az ultiból leszűrt tapasztalatom az volt, hogy a játék aprópénzzel is összetartott bennünket, a viták ellenére is szerető barátokká váltunk és jó szivvel gondolunk azokra az időkre.
Ma már egyre kevesebbet hallok az ultiról. Az aprópénz megvan, a viták megvannak, csak az összetartás hiányzik - azaz az ulti.
Végére is értem a meditációmnak..
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm a javitást!
Köszönöm a hozzászólásod, Évi! Sajnos én már túl vagyok az élet delén-hogy finoman fogalmazzak,-de a játék szeretete nem múlt el az évekkel. A férjem már nem él, most igy csak egyedül "malmozgatok".A kártyajáték szeretete még a gyerekkoromba tendálódik, akkor még csak egyszer volt egy héten TV adás, esténként a család és a szomszédság összejött és römiztünk. Boldog idők voltak ezek, éreztük az összetartást, a játékot, a szeretetet.Hál' Istennek a férjemben hasonló érzületű embert találtam. De bizonyára Neked is van valami örömed valamiben, bármilyen apróságban, mert ezek teszik széppé a napokat..Egyébként most én is a kertészkedésben "élem ki" magamat, már nem vágyom nagy társaságra, a csend és a kerti foglalatosság nyújt békét és örömet. Kivánom, hogy Te is találd meg a magadét! Puszi Ilona
Én tudom milyen volt az a régi idő, hiszen az én gyerekkorom is kb. arra tevődik.
Egyre gyakrabban eszembe jut, a szüleim a nehézségek ellenére miért is tudtak boldogok lenni és mi gyerekek. Talán azért, mert egészen más világ volt az, más szemlélettel, szerény, egyszerű életformával. Jobban oda tudtak egymásra figyelni. Nem az anyagi javakra, a fogyasztásra helyezték a hangsúlyt. Talán még a vágyaikat is jobban, mint manapság tesszük, kordában tudták tartani.
A kert szeretete megmaradt még abból az időből, a többi pedig majd jön magától. Vagy tőlem. :-)
Pussz,
Éva
Mi csapdlecsacsit játszottunk gyerekkorunkban nagybátyámékkal,tarkababban.
Emlékszem,nagynéném mekkorákat sikoltozott a játék izgalmában.
Kedves Ilona!
Az ultipartiban az a legszebb, öt perc játékot tíz perc vita követi, ha te ezt a lapot hívod le, akkor...
Gyengén ultizom, azt élvezem, ha más lapját elronthatom egy rossz talonnal. Kanasztázni és pókerezni ellenben nagyon szeretek.
Ha bárkikkel leülsz kártyázni, a játékukból hamar megismerheted a jellemüket.
Örülök, hogy olvashattam az írásod!
Üdv: Yolla
http://nepszotar.com/?szo=blatt
Veri a blattot. - Kártyázik
Veri a blattot. - Kártyázik
(Vertük a blattot! -nem: "plattot")
Emlékszem,nagynéném mekkorákat sikoltozott a játék izgalmában.
Az ultipartiban az a legszebb, öt perc játékot tíz perc vita követi, ha te ezt a lapot hívod le, akkor...
Gyengén ultizom, azt élvezem, ha más lapját elronthatom egy rossz talonnal. Kanasztázni és pókerezni ellenben nagyon szeretek.
Ha bárkikkel leülsz kártyázni, a játékukból hamar megismerheted a jellemüket.
Örülök, hogy olvashattam az írásod!
Üdv: Yolla
Jó így nosztalgiázni! Mi régen zsíroztunk és rabló-römiztünk. :)
Pussz,
Tündér
Kedves Ilona!
Aranyos ez a történeted... Sajnos nekem nem volt ilyen szerencsém, mert a férjem máshová járt, ráadásul még ultizni sem tudott...így jómagam kénytelen voltam a "brigáddal" összetartani... másodszor sem volt szerencsém, mert hiába tudott ultizni a társam, mire összejöttünk már nem művelte. Helyette inkább a kerteket. Lásd én mindent megpróbáltam, de hiába. Mára elment a kedvem még a tanulástól is. :-)
Puszi,
Éva
Aranyos ez a történeted... Sajnos nekem nem volt ilyen szerencsém, mert a férjem máshová járt, ráadásul még ultizni sem tudott...így jómagam kénytelen voltam a "brigáddal" összetartani... másodszor sem volt szerencsém, mert hiába tudott ultizni a társam, mire összejöttünk már nem művelte. Helyette inkább a kerteket. Lásd én mindent megpróbáltam, de hiába. Mára elment a kedvem még a tanulástól is. :-)
Puszi,
Éva