Boldogságtudomány
Látogatók száma: 77
Avagy a pozitív pszichológia (röpke gondolatok, a teljesség igénye nélkül)
A pozitív pszichológia két szülőatyja:
Martin E. P. Seligman és Csíkszentmihályi Mihály.
2000-ben, az American Psychologist c. folyóiratban megjelent közös cikkük nyomán indult el egy mozgalom, melynek célja volt, hogy mindenki elérje teljesítőképességének maximumát, úgy, hogy közben boldog és elégedett emberré válik. Gyökerei a humanisztikus pszichológiához nyúlik vissza.
Ennek ellenpontja az alapvetően betegségorientált, pszichoanalitikus szemléletmód volt, mely azt vizsgálja, hogy milyen múltbeli traumák okozhatnak testi, vagy lelki betegségeket. A pozitív pszichológia szakít ezzel a nézettel.
Seligman példája:
"a pozitív pszichológus abban különbözik az analitikustól, hogy ha egy motort akar megjavítani, nem azt kezdi vizsgálni, miért romlott el, és nem sopánkodik a meghibásodott alkatrészek fölött, hanem arra törekszik, hogy újra működőképes állapotba hozza. És főleg bízik abban, hogy meg is tudja javítani."
Ő volt, aki először írta le a tanult tehetetlenséget, mely akkor alakul ki, ha egy negatív helyzetet, cselekedettel megoldhatatlannak ítél az ember. Általában azért, mert nincs birtokában a megoldáshoz szükséges eszközöknek, vagy eleve képtelennek véli rá magát.
Ez azonban felül írható, s újra a helyzet urai lehetünk. Ez a tanult sikeresség, mely nem jelent mást, mint a negatív élethelyzetek, nem kudarcként, hanem megoldandó feladatként való megélése, elérhető célok kitűzésével -sikerre kódolva-, ezáltal a jó közérzet megteremtése.
Ennek a folyamatnak egyik fontos állomása a Csíkszentmihályi által leírt "flow" átélése, mely áramlást jelent. A flow, a pszichológiában azt az állapotot jelöli, amikor valamilyen tevékenységben teljesen elmélyül az ember. Legyen az sport, művészet, pihenés, vagy épp főzés. Megszűnik a külvilág, az időérzék, a mindennapok problémája. Ez nem összetévesztendő magával a boldogsággal, de a jóllétünkhöz mindenképp hozzájárul, és megtanít energiáink optimális felhasználására, valamint akár társadalmilag is hasznos cselekvésbe fordítására. Önbizalmat ad, javítja az életminőséget.
S, hogy van-e erre konkrét módszer?
Barbara Fredrickson elmélete szerint: broaden and build/légy nyitott és teremts! Emellett egy pozitív érzelmekből álló csomagot is összeállított, mely szerinte elengedhetetlen az életben való boldogulásunkhoz. Néhány érzelem ezek közül, tisztelet, hála, remény, öröm vagy a büszkeség. Ezek mind növelik a nyitottságot, aktivitást, egyszóval gazdagítanak. Míg a negatív érzelmek beszűkítenek.
S végül, de nem utolsó sorban:
"Nem az a tény tesz boldoggá, hogy mid van, ki vagy, hol vagy, mit csinálsz - csakis az, hogy mit gondolsz minderről."
/Dale Carnegie/
A cikket írta: Zsizsik
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Szia Zsizsik!
Tetszik a cikked!Alapjaiban egyet is értek.
Pozitív életszemlélet, pozitív hozzáállás, tanult sikeresség.
A „ flow” átélése.
Pozitív pszichológiának pozitív csomagja …
Igen, ez mind segít felemelkedni oda, hogy erőt gyűjthess, s egy olyan minőségű életet élj, ami előbbre visz.
Akinek csak tehetem mondom –ne azzal foglalkozz, hogy a „ nagy durranást” a nagy boldogságot keresd, de lásd meg mindennapjad boldogságát, mert ha jól belegondolsz,a legsivárabb nap is tud adni valami szépet. Tégy érte, hogy legyen, és becsüld meg –
DE!
Azért meg kellene kérdezni, azt az asszonyt, vagy férfit a boldogságtudományról, aki nem tud enni adni a gyerekének, ( nem azokról beszélek kik lusták dolgozni)vagy épp elvesztik a tetőt a fejük fölül, vagy azt a gyereket aki fázik és éhes. Éhesen, munka nélkül, pénz nélkül,meleg ruha nélkül, - s ha még gyermekekért felelősek – nagyon nehéz boldogságosdit játszani.
Lehet hogy szerencsétlen, pozitív lenne, mert az ötszázadik „ állásinterjúig” eljutni, csak pozitívan lehet, de ha az ötszáztízedik helyen is, ahol kétszáz felvételre váró ember között állsz rendíthetetlenül sorba, ha egyáltalán bebocsájtatást nyersz – nemet mondanak.
Más gondját nem tudom, csak a magamét – amit átéltem a veszteségeimbe ezerszer belehaltam, s azután ezerszer újjászülettem, erősebb lettem, érző maradtam ( nagyon is) s ha az élet pofozkodik, hát mosolyogva elé állok …
Amiért mindezt leírtam, sok –sok ember van akit bizony boldoggá tesz, hogy van lakása, ennivalót ad a gyerekei számára, munkája van, s azt gondolja – ezektől szebb az élet.
Akinek a semminél is kevesebb van, s még azt is ki lehet húzni a lába alól, az fél, az ,azt gondolja, jobb lenne meghalni. Ez ebben az esetben, nem negatív hozzáállás, nem gyávaság, hanem tény.
Az életben való boldogulásunkhoz, kell a boldogságcsomag, de az élethez más is kell, még akkor is ha mindnyájunkban meg van az erő.
Mindenkitől elnézést a hosszú hozzászólásért, de könnyű- még ha nehezebb helyzetben is vagyunk átmenetileg- a boldogság tudományáról eszmecserét folytatni, jóllakott hassal, bezsebelt simogatásokkal, kávénk mellett, télen meleg szobában,a gép előtt ülve, pozitívan hozzáállni. ( a téli meleg szobát be lehet helyettesíteni bármi jóval, a cikket viszont most olvastam)
Üdv,
Gayatól aki eszelősen hisz a csodákban az erőben s mindent pozitívvá szeretne formálni
Egyetértek, igazad van. "boldogságosdit játszani" valóban könnyű, ha úgymond a feltételek adottak, csak van aki képtelen észrevenni, értékelni. Vannak akiknek alapból, úgymond genetikailag kódolt a boldogsága, pozitív életérzése, van akinek viszont nem. Nekik segít a boldogságtudomány.
Nálam ez inkább arról szól, hogy amikor "bedarál" a rohanás, a verseny, a fogyasztás, a multi, az információk, stb. akkor meg kell állni és el kell gondolkozni, hogy mi az ami igazán fontos.
De ez a szükséglethierarchia más szintjén van. Amikor az alapvető szükségletek nincsenek kielégítve, akkor az életösztön visz előrébb, nem az önmegvalósítás, stb.
Sokan írtátok már, és tényleg a legfontosabb, hogy az élet apró örömeit is értékeljük, s onnantól a többi már megy magától.
Köszönöm, hogy benéztél.
Üdv, Zsizsik
Mennél többet olvasok tőletek, annál könnyebb a saját helyzetemet elviselni. Már ez is valami, a többit meg hozzá olvasom másoktól. Mindig egyre okosabb leszek és egyszer talán még boldog is. :-) Az is lehet, már az is vagyok, csak még nem vettem észre.
Tanulni mindig lehet mindenkitől, a "sorstársak" jelenléte, tudata pedig megnyugtat. Ez is jó egy ilyen kis közösségben, tapasztalatot cserélünk, ötletelünk.
Szerintem meg simán boldog vagy, netán "csak" jól érzed magad :)
Üdv, Zsizsik