Cipő-effektus
Látogatók száma: 71
Működhet egy távkapcsolat? A távkapcsolatokról beszélgetünk. Megoszlanak a vélemények.
Valaki így vélekedik: "Én 3 éve élek távkapcsolatban, havonta 1-2-szer találkozunk, 311 km-re élünk egymástól. Nem könnyű, de megéri. Nem tudom, mással menne-e, sokminden kell hozzá, legfőképpen teljes bizalom."
Más pedig ezt gondolja: "Én is távol vagyok attól akit szeretek de sajnos nálam bizalom hiány miatt van féltékenység mert ugye 6 hét 2 hónap szex nélkül ezt nehéz bírni főleg férfinak..nem vagytok féltékenyek? Főleg szerintem 6 hét után mindkét nap kéne hogy kívánjon a párod nem? De lehet én vagyok bizalmatlan..."
Szerintem ez is olyan, hogy két ember kell hozzá. Lássuk be, hogy ha valami nem működik, akkor az nem biztos, hogy csak a távolság miatt, sőt! Ha együtt élünk valakivel hamarabb kijönnek a problémák, a hiányosságok. Hamarabb bekúsznak a szürke hétköznapok, a mókuskerék, anyósproblémák, stb
A baj véleményem szerint inkább az, hogy a legtöbb pár úgy tekint a párjára, kapcsolatára, házasságára mint egy cipőre. Ha kiderül, hogy hibája van, akkor kicserélteti vagy visszakéri az árát. Manapság már nem javíttatnak cipőt, a suszterek ideje lejárt. A naponta hordott cipő könnyen elvásik, de az alkalmi évtizedekig kitarthat. Távkapcsolat előnyei!
Ez durva hasonlat volt, de valljuk be, hogy van benne valami.
Amúgy régen a cipők is kibírtak egy emberöltőt, ahogy a házasságok is életfogytig tartottak. Manapság szeretjük az új dolgokat, új cipőt, új ruhát, új partnert. Ha elmúlik az újdonság varázsa, hajlamosak vagyunk cserélni, elajándékozni, vagy egyszerűen csak kidobni.
Mit gondoltok erről?
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Donna Juanna!
Van abban valami, amit írsz. Sőt, sok igazság van benne.
Kitartás, idomulás, megbecsülés, a szerelem után a szeretet, az összetartozás, a bizalom, bizony, ezek hiányoznak a legtöbb mai kapcsolatból, ha házasok, ha nem. Aztán jön az új kapcsolat, amely ugyanúgy zsákutcába torkollik.
Mi az oka? Az önismeret és a másik ismeretének a hiánya.
Sokan képzelnek magukról többet, mint ami bennük van és azt hiszik, hogy hibátlanok, pedig jobb, ha tudják, hogy őket is el kell viselnie a párjuknak.
A távolság, ha időleges, akkor sem tépi szét az igazi kapcsolatokat.
Ha meg igen, akkor jobb is, ha belenyugszik az illető, mert előbb-utóbb úgyis vége lenne.
Pussz: Yolla
Épp azon gondolkodtam, hogy néha nem csak magunkról, de másokról, azaz a másikról is többet képzelünk, mint ami, és így saját magunknak garantáljuk a csalódást. Az én kalandorom sosem csinált titkot a szörnyű tulajdonságaiból, de azokkal együtt szeretem. Nekem is van bőven. :) Miazhogy! :D
Tudod mi hiányzik az emberekből? A lojalitás.
Én nem tudnék olyan kapcsolatot elképzelni, hogy akár csak havonta egyszer találkozzunk. Az nem kapcsolat, az kifejezetten a testiségre vonatkozna, ami pedig nem összeegyeztethető a saját természetemmel. Ez csak akkor működhetne, ha teljesen megbízom a partneremben, és fordítva, ami viszont ismerve a jelen mentalitását többeknek, ahogy esik úgy puffan - tisztelet a kivételnek - egy ilyenbe bele sem érdemes kezdeni.
Az lenne az ideális, ha elérhető közelségben találnának párt. Gyakrabban előfordulna, hogy hiányoznak egymásnak. Ez a természetes, szerintem. :-)
Kialakulhat szoros kötődés valaki iránt, aki távol van tőlünk. Ha megbíznak egymásban, biztosan nem könnyű, de ki lehet bírni, arra a két napra, amit együtt töltenek gondolva. Ha ebből csak egy nap sikeredik testi kapcsolat, az nem jelenti az érdeklődés hiányát. Önmagában az együttlét a fontos, egymás közelsége, ami mindenért kárpótol, ha az a két ember szereti egymást.
De biztos nem azon múlik hosszú távon egy kapcsolat, hogy hányszor esnek egymásnak, hanem inkább, hogy ha a másik nehéz helyzetben van, és nem tudunk neki segíteni, akkor legalább türelmesek legyünk vele, ahogyan fordított helyzetben is elvárnánk. Utólag úgyis nagyobb ennek az értéke, mint a hisztinek. Persze nem könnyű, de van Akiért megéri.
Van abban valami, amit írsz. Sőt, sok igazság van benne.
Kitartás, idomulás, megbecsülés, a szerelem után a szeretet, az összetartozás, a bizalom, bizony, ezek hiányoznak a legtöbb mai kapcsolatból, ha házasok, ha nem. Aztán jön az új kapcsolat, amely ugyanúgy zsákutcába torkollik.
Mi az oka? Az önismeret és a másik ismeretének a hiánya.
Sokan képzelnek magukról többet, mint ami bennük van és azt hiszik, hogy hibátlanok, pedig jobb, ha tudják, hogy őket is el kell viselnie a párjuknak.
A távolság, ha időleges, akkor sem tépi szét az igazi kapcsolatokat.
Ha meg igen, akkor jobb is, ha belenyugszik az illető, mert előbb-utóbb úgyis vége lenne.
Pussz: Yolla
Az lenne az ideális, ha elérhető közelségben találnának párt. Gyakrabban előfordulna, hogy hiányoznak egymásnak. Ez a természetes, szerintem. :-)
Kialakulhat szoros kötődés valaki iránt, aki távol van tőlünk. Ha megbíznak egymásban, biztosan nem könnyű, de ki lehet bírni, arra a két napra, amit együtt töltenek gondolva. Ha ebből csak egy nap sikeredik testi kapcsolat, az nem jelenti az érdeklődés hiányát. Önmagában az együttlét a fontos, egymás közelsége, ami mindenért kárpótol, ha az a két ember szereti egymást.