Düh… 3.
Látogatók száma: 81
Végig az orránál fogva vezették, de ő ezt vagy nem akarta látni, vagy annyira el volt telve önmagától, hogy nem vette észre, mi folyik körülötte. Nem akart ő mást csak tartozni valakihez. Gyűlölte az egyedüllét minden formáját…
A becsület nem kifizetődő. Tudta ezt nagyon jól, amit ő annak nevez, az valami más, hajszál választja el a naivitástól, a struccpolitikától. Mindig, mindent élesben tapasztalt meg, nem volt mire játszania magát, tisztában volt a helyzetével, de mégsem akarta észrevenni mi folyik körülötte.
Nem akart ő mást csak tartozni valakihez. Gyűlölte az egyedüllét minden formáját. És ezért megtett mindent, ami tőle tellett. Időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve vetette bele magát egy olyan helyzetbe, amiről maga sem tudta mi, de valami más, mint amit eddig megtapasztalt. Több puszta együttlétnél, valamiféle ragaszkodás félét érzett annak irányába, amit keresett, de hiába.
Voltak pillanatok, amikor úgy érezte, nem jó lóra tett. Ez valami egészen más, mint amit eredetileg elképzelt.
Kezdetben még jó volt, tetszett, úgy érezte,... hitt benne, megtalálta. Izgalmas volt, amikor közeledett az ismeretlen felé. Érte jöttek. Őt akarták, nem egyet a sok közül. Így érezte, akkor.
Élesen elhatárolódott mindentől, ami nem volt számára tetsző. Igyekezett nem észrevenni, ami zavarta a kezdetektől fogva. Elnyomta a negatív érzéseket. Valami megfoghatatlan vitte egyre tovább. Arra gondolt, csak átmeneti mindaz, ami nem szép, ami most még taszítja, idővel változni fog, tőle fog változni. Ki mástól?
Valami mégis kizökkentette abból, amit úgy hitte megtalált, de valamitől még mindig más volt, nem az, amit igazán szeretett volna. Mi az?
Gyorsan peregtek a napok. Az együttlétek egymást követték. Túl sok volt, túl gyors volt.
Látta az akadályokat, nagyon is, ami körülvette, de nem akarta észrevenni…
Egyre többször gondolt arra, túl későn érkezett. Kísérletet tett nem egyszer, hogy eltakarítsa a romokat, amit az elődei okoztak. Régi éne kezdett el újra dolgozni benne, ami már lassan a feledésbe merült, most megint azon kapta magát, azok az érzések újra feltámadnak, a hatalmukba kerítik. Hiába próbált ellene annyiszor küzdeni.
A puszta tény, hogy becsapják, hazudnak egyre erősebben volt jelen a gondolataiban és megpróbált ellene tenni. Olyasmit akart, amit magának is tudnia kellett volna, nem ér el vele semmit, csak a napjait nehezíti meg. Azt rombolja le, ami fontos volt számára, de az önzése sokkal erősebb volt, megakadályozta a reális gondolkodásban. Magának akarta tudni, ami nem az övé.
Lassan, az idő előre haladtával érezte, hogy mindaz, amit felépített magában kevés ahhoz, hogy végig is tudja csinálni. Egyre inkább érezte, mindaz amit keresett, ami idáig vezette, nem más puszta illúziónál. Meghaladja erejét, energiáját, akaratát mindaz, amit idáig előtte elkövettek. És ő ahhoz kevés, hogy megváltoztassa azt, ami helyrehozhatatlan.
A maga világát, amiben jól érezhette volna magát nem tudta megteremteni ilyen körülmények között és a végére nem maradt más, mint amitől annyira igyekezett távol tartani magát, az üresség érzése. Még inkább belesodródott abba, amitől annyira félt, a semmibe.
Amikor látta, hogy bármilyen módon próbál, de nem tud tenni ez ellen, amitől annyira félt, attól kezdve már csak a kihátráláson gondolkodott. Minden, ami számára fontos volt odáig, már elvesztette a jelentőségét. Már nem számított. Már nem a jót látta benne, amikor körülnézett csak a romokat, amit nem sikerült eltakarítania. Újabb kudarcot élt át, amitől mindig is menekült. Sokkal rosszabbat, sokkal kiábrándítóbbat, mint valaha is megtapasztalta.
Amikor érezte, minden hiába, akkor összeomlott. Már nem tudott másra gondolni, mint szabadulni mindattól, amin nem tud változtatni, ami nem jó, ami mérgez, amit gyűlöl, ami kiábrándítja. Már nem akarta nem látni, nem tudni, ami körülveszi, az maga a valóság.
Minden egyéb csak a saját maga által felépíteni próbált új életben vetett hite gyenge próbálkozásnak bizonyult. Valahol a lelke mélyén tudta, érezte nem tehet mást, ha már a dolgokon nem tud változtatni, mint belátni tévedését.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Úgy-e ez is csak egy fikció?
pusz
Juli :))
Szia Éva!
Úgy-e ez is csak egy fikció?
pusz
Juli :))
Tartalmát tekintve akár az is lehetne, fikció. De próbáld a valóság oldaláról megközelíteni és ki tudja, még az is lehet. :-)
Pussz,
Éva
Sajnos semmi sem tart örökké! Nehéz elfoadni a tévedésünket, hogy megint rosszul választottunk. Te ezt, most itt megtetted! Beláttad a tévedésed, ami egy nagyon nagy dolog! Szebbet, jobbat, különbet kívánok Neked!
Puszillak
heleenke
Szia Éva!
Sajnos semmi sem tart örökké! Nehéz elfoadni a tévedésünket, hogy megint rosszul választottunk. Te ezt, most itt megtetted! Beláttad a tévedésed, ami egy nagyon nagy dolog! Szebbet, jobbat, különbet kívánok Neked!
Puszillak
heleenke
Te látod, te tudod, te érzed! :-) Ezért állsz olyan közel hozzám. Őszinte ember bevonzza a másik őszinte embert. Nem könnyű, de már sokadszor megtettem.
Köszönöm, hogy még mindig kitartasz amellett, hogy létezik még jó, különb, szebb.
A neheze még vissza van, hogy meg is találjam! :-)
Puszi,
Éva
Sokszor feleslegesen áldozzuk fel magunkat, mert hinni akarunk valamiben, ami nem is létezik...
Nekem az az elvem egy ideje, hogy inkább vagyok egyedül, mint egy szar kapcsolatban. Mert szeretem MAGAM!!
:)
Pusz,
L.
Sok olyan dolog van az írásodban, ami ismerős számomra.
Sokszor feleslegesen áldozzuk fel magunkat, mert hinni akarunk valamiben, ami nem is létezik...
Nekem az az elvem egy ideje, hogy inkább vagyok egyedül, mint egy szar kapcsolatban. Mert szeretem MAGAM!!
:)
Pusz,
L.
Én azt mondom egy kapcsolat nem attól jó, hogy feladjuk önmagunkat azért, hogy megmaradjon az, ami számunkra jó volt. Meg kell tartani magunkban azt, amit saját magunk annak tartottunk, ami jó volt benne.
Feladása önmagunknak egyben kiszolgáltatottá is tesz.
Pussz,
Éva
Azt mondják az együttlét egy csomó kompromisszummal is jár. Ahhoz, hogy jól működjön el kell fogadni a másikat hibáival együtt, mert úgy sem lehet megváltoztatni és akkor még akár jó is lehet.
Én azt mondom egy kapcsolat nem attól jó, hogy feladjuk önmagunkat azért, hogy megmaradjon az, ami számunkra jó volt. Meg kell tartani magunkban azt, amit saját magunk annak tartottunk, ami jó volt benne.
Feladása önmagunknak egyben kiszolgáltatottá is tesz.
Pussz,
Éva
Nem szabad feladni magunkat! Egy kis csiszolódás, alkalmazkodás belefér mindkét részről, de ha minden téren a másik elvárásainak akarunk megfelelni annak hosszú távon nem lesz jó vége.
A pasi életünk azon része, aki hozzájárul ahhoz, hogy az egyébként is teljes életünket még szebbé és teljesebbé tegye!
Puszillak,
L.
Egy jó kapcsolatban nem két fél ember van, hanem két egész! Utálom amikor azt mondják a társukra, hogy : "Ő a másik felem." Miért? Én teljes, egész és tökéletes ember vagyok egyedül, nem kell támasz, másik fél, mert ha az eldől én is dőlök...
Nem szabad feladni magunkat! Egy kis csiszolódás, alkalmazkodás belefér mindkét részről, de ha minden téren a másik elvárásainak akarunk megfelelni annak hosszú távon nem lesz jó vége.
A pasi életünk azon része, aki hozzájárul ahhoz, hogy az egyébként is teljes életünket még szebbé és teljesebbé tegye!
Puszillak,
L.
Pontosan ez az, ami nagyon erősen jelen van, volt az életemben, hogy magamnak voltam, vagyok a támasza. Ez tett erőssé hosszú távon. És ezért is maradtam egyedül, mert nincs az a pasi, aki megadhatná azt, ami még hiányzik ahhoz, hogy teljesebb és szebb legyen az életem.
Puszi,
Éva
Nem tudom miért kaptál fél pontot , az inkább ne pontozzon .Ez a véleményem. Jár a pont.
joboszi
szia Éva!
Nem tudom miért kaptál fél pontot , az inkább ne pontozzon .Ez a véleményem. Jár a pont.
joboszi
Az írásomnál kivételesen a pontoknak van a legkisebb jelentősége. :-)
Pussz,
Éva