Elszállnak a fecskék...
Látogatók száma: 53
(Ajánlom Flo-nak ezt az írásomat, melyet egy naplóbejegyzése ihletett…)
Hasonlóan, mint sorstársaim átestem azon a "katarzison", hogy már elmennek mellettem a nélkül, hogy rám néznének, az emberek. Nem úgy, mint korábban... Ma már csak egy-két kutya, macska szegődne mellém, ha hagynám. Mert még képesek lennének belém szeretni! Ezzel szembesülve a lehető legjobbat választottam, tudomásul vettem és kész. Nem változtam meg, csak nekik lett más az értékítéletük. Hát az idő nem állt meg, miközben múlott.
Lehetőség híján nem is voltam erre képes, hogy megállítsam az időt, talán nem is akartam más lenni, mint amilyen vagyok? Még jó is – gondoltam, észrevétlennek maradni, magam mögött tudni sok mindent, nem venni róla tudomást, hiszen nem volt az mindig olyan jó, meg szép, minek idegeskedni azon, amin változtatni nem lehet, már nem is akarok, miközben én nyugodtan szemlélődhetek tovább. Így legalább senki sem tud zavarba hozni...
De, ami nekem ment, nem biztos, hogy másnak is bevált módszer. Jó úton halad az, aki olyan tréninget választ, hogy a folyamatot, ami elkerülhetetlen lelassítja, ha folytatni tudja azt a terápiát, amit egyszer a fejébe vett, bármi lehet az, csak kimozdítsa ebből az álló helyzetből, előbb-utóbb meghozza az eredményét. Ahhoz, hogy úgy gondolkodjon, mint ahogyan én, legalább annyi idősnek kellene lennie..., de még ez sem lehet akadálya a változtatásnak, ha már annyira szeretné…
Most én lehetek abban a helyzetben, mint régen volt a drága jó anyám, aki mindig arra tanított bennünket, lányokat (vagyunk vagy négyen) hogy fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek vagyunk. Ő bennünket mindig szépnek látott. Ezt mondta valahányszor a tükör elé álltunk és az elégedetlenségünknek adtunk hangot… Hallgattunk rá vagy sem, de eljött az idő, amikor előttünk bizonygatta, hogy milyen szép még mindig a bőre, ami igaz is volt. Idős kora és élete megkímélte, ha őt nem is, de a bőrét azoktól a kellemetlenségektől, ami engem viszont végig kísért életem egy szakaszán és úgy is maradt. Hát az én bőröm nem az én drága jó anyámtól inkább apámtól örököltem.
Hogy nem tudta ezt észrevenni, mint ahogy a bátyám, aki viszont mindig mondta: „Zöld lábú… Kék hátú! Lilapereszke...” Színt játszott a lábam, főleg, ha fázott. Hiába mondtam én azt neki:
- Hát te nem tudod?... Az a gomba, te bamba!... A „keringéssel” lehetett a baj.
A szépség mulandó, mondták és még sem hallgattunk rájuk, az idősebbekre. Hát, ha egyszer mi magunkat szépnek láttuk olyan sokáig, miért nem elég? Ami így is van, hiszen a szépség velünk együtt múlik el. Miért is éreztük volna ezt olyan hihetetlennek, ha egyszer megmondta az arra illetékes... „Te úgy vagy szép, olyan természetesen, ahogyan megszülettél.” „Ne foglalkozz az előítéletekkel.” Hidd el, amit gondolsz, és akkor szépnek fogod magad látni, akkor is, amikor már mások azt nem veszik észre. Milyen igaza lehet?... De miért olyan fontos ez?
Olyan sima volt az én anyám bőre, mint a babáké, olyan tökéletes… Én tudom, bár felhívta erre a figyelmem, de a nélkül is láttam… Számára ez miért volt olyan fontos?
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
Köszönöm az ajánlást. Biztos bennem van a hiba, de nem nagyon értem, mi volt az ihlet alapja.
Ha a fotóm, akkor az nem teljesen realisztikus. Van rajta egy photoshop szűrő. Egyenlőre ennyit tudok megmutatni magamról.
Bocsánat ha félrevezettelek.
Hali! Flo
Egy elejtett mondatod, látod mennyi mindent a felszínre hoz másban? Nem is gondoltad volna. :-)
Pussz,
Éva
Egy frizura, egy "kényeztetés" csodákra lenne képes...
Én a természetes útját választottam a terápiának. Munkának hívják. Színt hoz az életembe kívül-belül. Nem kevésbé hatásos, mint egy kozmetika. Ráadásul az esővíz szépít!... A fizikai munka felpezsdíti a véred!... Nem haszontalan!... A nyavalyádra gyógyszer!... Békítőleg hat rád, megengedőbbé tesz!... Rengeteg időd van közben gondolkodni, sok mindent megértesz közben, legalábbis másként közelíted meg a kérdést! :-)
Szia Éva!
Köszönöm az ajánlást. Biztos bennem van a hiba, de nem nagyon értem, mi volt az ihlet alapja.
Ha a fotóm, akkor az nem teljesen realisztikus. Van rajta egy photoshop szűrő. Egyenlőre ennyit tudok megmutatni magamról.
Bocsánat ha félrevezettelek.
Hali! Flo
A tieid közül az egyik ilyen volt... csak úgy emlékezetből mondom, valami olyasmi, hogy egy napon azt vetted észre, "még megnéznek az utcán"... és a párod is oda-oda pislant...
Ilyenek felett, mellett neked még nem lehet elsiklani... Addig jó! :-)
Köszönöm az ajánlást. Biztos bennem van a hiba, de nem nagyon értem, mi volt az ihlet alapja.
Ha a fotóm, akkor az nem teljesen realisztikus. Van rajta egy photoshop szűrő. Egyenlőre ennyit tudok megmutatni magamról.
Bocsánat ha félrevezettelek.
Hali! Flo