újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Érdemes rajta elgondolkodni

Látogatók száma: 75

Az alábbi cikket nem én irtam, az internetről töltöttem le, szerzője ismeretlen.De akár én is irhattam volna, minden gondolatával egyetértek és érdemesnek tartottam megosztani veletek.

*Megfontolandó szavak az öregedésről*

Egy nap, egy fiatal barátnőm azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az ifjú hölgy, látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki, hogy számomra ez egy érdekes kérdés, elgondolkodom rajta és majd később válaszolok neki.

Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim, a táskás szemem, a megereszkedett fenekem miatt. És gyakran meghökkenek azon az öreg nőn, aki visszanéz rám a tükörből /aki pont úgy néz ki, mint az anyám/, de nem sokáig gyötrődöm ezek felett.

Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek.Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok, vagy játszom a computeren?Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és sírhatok a régi szerelem emlékén.....és meg is teszem.

Sétálok a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal.Ők is lesznek öregek.

Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak,akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak se kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos, válaszolva ifjú barátnőm kérdésére, elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.

Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak.És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert.

Megjegyzésem: az öreg körtefám ősszel lehullajtja gyönyörű szinekben játszó leveleit.Aztán tavasszal virágba borul, ellepik a szorgos méhek és nyár végén bőségesen terem..

Fotó: saját

A cikket írta: Ilona

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Divi Éva

Szia Ilona !


Ez nagyon igaz! Az élet nem végtelen, csak annak hisszük, s elfelejtjük, hogy megöregszünk minden nappal egy kicsit. De ez bölcsebbé, megfontoltabbá, és érdekesebbé is tehet minket, ha hagyjuk.

Barátnőm nekem is sokat mondja sajnálja, hogy néha dinka vagyok, pedig én a lököttségem minden pillanatát kiélvezem, sőt magamat kinevetem, de nem engedem, hogy nevetségessé váljak valaha is. Valahol bennem élnek a Rostand-i gondolatok az Orr monológból. Imádtam azt a művet!

Puszi Éva.

Szia, Évi!
Engem az öregség egyáltalán nem zavar. Bevallom, soha nem voltam ilyen felszabadult, mint most.Én azt gondolom, kellő öniróniával, tapasztaltabban, azaz élettapasztalattal mindent könnyebb elviselni.Ha arra gondolok, amire eléri az ember ezt az idősebb kort, mennyi mindenen átmentem, már csak jobb lehet..És valóban, örülni kell minden percnek, minden pillanatnak, ami még hátra van..Nagyon hasonló a szemléletünk, köszönöm a hozzászólásod! :)

Jó éjt, puszi:Ilona
Szia Ilona !


Ez nagyon igaz! Az élet nem végtelen, csak annak hisszük, s elfelejtjük, hogy megöregszünk minden nappal egy kicsit. De ez bölcsebbé, megfontoltabbá, és érdekesebbé is tehet minket, ha hagyjuk.

Barátnőm nekem is sokat mondja sajnálja, hogy néha dinka vagyok, pedig én a lököttségem minden pillanatát kiélvezem, sőt magamat kinevetem, de nem engedem, hogy nevetségessé váljak valaha is. Valahol bennem élnek a Rostand-i gondolatok az Orr monológból. Imádtam azt a művet!

Puszi Éva.

megtekintés Válasz erre:

Szia Ilona!
Igyekszem nem változni. De azt hiszem, nem is menne. Én 92 éves koromban is, - ha megérem - ugyanolyan hülye leszek mint most.
Gyerekkoromban mindig színész akartam lenni. Drága megboldogult apám mindig azt mondta nekem akkoriban, hogy színem már meg van! És azóta is csak az maradt. Ezért nem lettem egy Gobbi Hilda, vagy egy Psota Irén.

Szerintem azért neked sem kell még annyira belevetned magad a témába! :-)

pusz
Juli

Köszönöm, Julika, az utolsó mondatod nagyon jól hangzott! :))))

Pussz. Ilona

megtekintés Válasz erre: Ilona

Kedves Julika!

Maradj olyan, amilyen vagy! Gondolom, más is észrevette, hogy van egy természetes humorod, amit én nagyra értékelek, mert ezzel rendelkezve sokkal elviselhetőbb minden. No, meg a pozitiv hozzáállás a dolgokhoz..
De Neked még nem is kell foglalkozni a z öregséggel, ráérsz ezen töprengeni, ha eljön az ideje..:))

Puszi, Ilona

Szia Ilona!
Igyekszem nem változni. De azt hiszem, nem is menne. Én 92 éves koromban is, - ha megérem - ugyanolyan hülye leszek mint most.
Gyerekkoromban mindig színész akartam lenni. Drága megboldogult apám mindig azt mondta nekem akkoriban, hogy színem már meg van! És azóta is csak az maradt. Ezért nem lettem egy Gobbi Hilda, vagy egy Psota Irén.

Szerintem azért neked sem kell még annyira belevetned magad a témába! :-)

pusz
Juli

megtekintés Válasz erre: Yolla

Kedves Ilona!

Valóban igaz, hogy az antik bakfis lét felszabadít. Nem csupán azért, mert azt teheti az ember, amihez kedve van, hanem azért is, mert ekkorra elfogynak a kötelezettségei és hosszú távú tervek sem nyomasztják többé.
Amikor 2011. decemberében nyugdíjba mentem, azt hittem, hogy fél év múlva hiányozni fog a munka.
Nem hiányzik.
Lefoglalnak az unokáim, az Anyukám, a keresztlányaim, az írás, a barátaim, a mindennapi teendőim.
Úgy gondolom, az öregedéssel még ráéerk később foglalkozni, lesz időm rá a következő negyven évben!

Pussz: Yolla

Köszönöm, Yolla!

Magam is igy vagyok vele, bár én már jóval közelebb vagyok a bot másik végéhez. Egy biztos: én sem unatkozom, annyi mindent beterveztem nyugdijas koromra, arra számitva, milyen sok időm lesz..De valahogy nincs..Remélem, még lesz rá időm..

Puszi: Ilona

megtekintés Válasz erre:

Szia Ilona!

Én pár évtizeddel ezelőtt, és ma is is szabad vagyok, és rendetlen.! Nem foglalkoztam soha a feszes hasammal, a ráncaimmal. Aki nem vette észre a külső mögött a belsőt, az úgy járt!
Könnyek között is mindig mosolyogtam, és vigyáztam az igaz barátságokra. Soha nem érdekelt a pénz. Csak annyira, amennyire szükségem volt a megélhetésre. A szívemet összetörték már többször, kortól függetlenül.
Milyen érzés öregedni? Tapasztalat hiányában erre kérdésre még nem tudnék konkrét választ adni.

pusz
Juli

Kedves Julika!

Maradj olyan, amilyen vagy! Gondolom, más is észrevette, hogy van egy természetes humorod, amit én nagyra értékelek, mert ezzel rendelkezve sokkal elviselhetőbb minden. No, meg a pozitiv hozzáállás a dolgokhoz..
De Neked még nem is kell foglalkozni a z öregséggel, ráérsz ezen töprengeni, ha eljön az ideje..:))

Puszi, Ilona
Kedves Ilona!

Valóban igaz, hogy az antik bakfis lét felszabadít. Nem csupán azért, mert azt teheti az ember, amihez kedve van, hanem azért is, mert ekkorra elfogynak a kötelezettségei és hosszú távú tervek sem nyomasztják többé.
Amikor 2011. decemberében nyugdíjba mentem, azt hittem, hogy fél év múlva hiányozni fog a munka.
Nem hiányzik.
Lefoglalnak az unokáim, az Anyukám, a keresztlányaim, az írás, a barátaim, a mindennapi teendőim.
Úgy gondolom, az öregedéssel még ráéerk később foglalkozni, lesz időm rá a következő negyven évben!

Pussz: Yolla
Kedves Évi!

Én, amit leszűrtem az évek múlásából az legfőképpen a szabadságra vonatkozik.Mint nyugdijas, nem kell alkalmazkodnom mások rigolyáihoz, ami tetszik, tetszik, ami nem, az nem. Egyszerűen nem foglalkoztat az, hogy Kati néninek vagy Józsi bácsinak mi a véleménye erről, vagy arról.Amit jónak tartok, azt megjegyzem. Egyszóval a saját szememmel látok.. Ami a családot illeti, a gyerekek kirepültek, már meg van a saját életük, természetesen figyelemmel kisérem őket, ahol tudok, segitek, de már nem napi szintre redukálva..
Gondok természetesen vannak, hazudnék,ha azt mondanám, nem lenne jó, ha valakivel megoszthatnám, megbeszélhetném..De mivel nincs ilyen ember, feltehetően már nem is lesz, e helyzetre felkészülve élem az életet.Elfogadom azt, ami van, már nem lázongok, nyugodt vagyok..Ez is a kor velejárója. De mindenkinek meg kell élnie a saját korát, amig módja van rá..

Puszi: Ilona
 
Szia Ilona!

Én pár évtizeddel ezelőtt, és ma is is szabad vagyok, és rendetlen.! Nem foglalkoztam soha a feszes hasammal, a ráncaimmal. Aki nem vette észre a külső mögött a belsőt, az úgy járt!
Könnyek között is mindig mosolyogtam, és vigyáztam az igaz barátságokra. Soha nem érdekelt a pénz. Csak annyira, amennyire szükségem volt a megélhetésre. A szívemet összetörték már többször, kortól függetlenül.
Milyen érzés öregedni? Tapasztalat hiányában erre kérdésre még nem tudnék konkrét választ adni.

pusz
Juli
Kedves Ilona!

Elolvastam, és milyen jó, hogy ezt tettem?! Így már érthető, hogy foglalkoztat ez a kérdés. Hiszen nap, mint nap magammal vagyok. Nem "elfoglalva", mert minden nap meg kell tenni, amit eddig is a környezetemben, csak másként. Nem olyan vehemenciával. És ez valóban felszabadultság érzés!

Az éjszaka nem tudtam sokáig elaludni. Nem erőltettem. Inkább felkeltem és bekapcs. a computer, csak egy pillanatra. Mert ilyenkor az éles fény nagyon bántó tud lenni, de akár csukott szemmel is "látok". Egy ideig... Hogy tudnám én ezt megtenni a nélkül, hogy másokat zavarnék?... Ez is jó. Ha párban lennék se tudnék beszélgetni éjnek évadján, ha éppen arra lenne szükségem, de gondolkodni, ahhoz nem kell társ.

Olyan nekem szegezett kérdések, mint ebben a cikkben nem hangzottak el, inkább állítások. Most már csak mosolygok rajta, mert nem mondott olyat, amit eddig is ne tudtam volna, legfeljebb nem ilyen ordenáré stílusban hozták a tudomásomra... de lelke rajta, ő is eljut idáig. :-)

Tüske ment a tenyerembe? De hányszor! Kihúzzuk! :-)

Köszi a cikket!

Éva
Szia Ica!

Én ezt karácsonykor hallottam először, egy családtagunk olvasta fel. Ő is egy barátnőjétől kapta email-ben. Akkor is nagyon egyetértettem a mondandóval. Az idő múlását el kell fogadnunk, de nem mindegy, hogyan tesszük. Ezt a listát végigolvasva, pont így kell! Az élet szép!

Pussz,

Tündér

megtekintés Válasz erre: Ilona

Szia, Szanda!

Vannak, akik olyan szerencsések, hogy talán több is, mint megkétszereződnek..Ha netán megérem, hogy túlérett leszek, feltétlenül megirom majd, milyen érzés..:)))

Rossz.

megtekintés Válasz erre: Sanda

" Ma reggel arra gondolok,hogy érettnek lenni annyi,mint megkétszereződve fiatalnak lenni...És érettnek lenni a legnagyobb,mondja Shakespeare,ripeness is all. " /Hamvas Béla: Silentium /

Szia, Szanda!

Vannak, akik olyan szerencsések, hogy talán több is, mint megkétszereződnek..Ha netán megérem, hogy túlérett leszek, feltétlenül megirom majd, milyen érzés..:)))

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Kedves Ilona!

Úgy látszik téged is, akár mint engem ez a kérdés foglalkoztat egy idő óta. Éppen tegnap tettem fel egy cikket a "Képzelt riport..." címmel, melyben az "öregedés" kérdéséről tartott (képzeletbeli) előadáson vettem részt... más oldalról felvetve, de a végén visszakanyarodva az eredeti kényes témához... :-)

http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/egyeb-irodalom/kepzelt-riport_9284

Pussz,
Éva

Kedves Évi!

Igen, én úgy vélem, most van itt az ideje, hogy ebben a témában kicsit elgondolkodjam..Mint állapotról, hogy megtaláljam a mostani helyem..Mig az ember fiatal, az akkori problémái foglalkoztatják, ez igy természetes..Most megnézem, amit feltettél. :)

Puszi, szép álmokat! :)
Na de túlérettnek lenni?!
" Ma reggel arra gondolok,hogy érettnek lenni annyi,mint megkétszereződve fiatalnak lenni...És érettnek lenni a legnagyobb,mondja Shakespeare,ripeness is all. " /Hamvas Béla: Silentium /
Kedves Ilona!

Úgy látszik téged is, akár mint engem ez a kérdés foglalkoztat egy idő óta. Éppen tegnap tettem fel egy cikket a "Képzelt riport..." címmel, melyben az "öregedés" kérdéséről tartott (képzeletbeli) előadáson vettem részt... más oldalról felvetve, de a végén visszakanyarodva az eredeti kényes témához... :-)

http://www.felesegek.hu/cikkek/mindennapjaink/egyeb-irodalom/kepzelt-riport_9284

Pussz,
Éva
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: