újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Ezt a tetkót levakarhatod!

Látogatók száma: 42

Szeretet óra 4.

Gyakran tapasztaltam az életem során,hogy az embert nem a szerint mérik,hogy ki és mi ő, hanem,hogy mije van. Ha tehetős, bizonyára nagyszerű ember,ha csak keveset tud felmutatni,akkor jelentéktelen.

Egy faluban éltem abban az időben, amikor éppen a negatív életperiódusomban voltam. Nem voltunk jómódúak,sőt igen szegények voltunk és a férjem alkoholizmusa is rátett egy lapáttal. Ettől függetlenül és bármilyen meglepő, a gyermekeim az iskolában kiválóan teljesítettek és ezt amíg nem ismertek Bennünket addig el is ismerték . Egy alkalommal még az ott lakásunk elején egy falubeli tehetősebb család gyermekei meghívták magukhoz játszani a lányaimat a tavaszi szünetben. Mondanom sem kell, hogy örültem annak,hogy a gyermekeim barátkoznak és lassan sikerül beilleszkedni a falu életébe, közösségébe.

Ebben az időben csomagot kaptunk egy távoli rokontól, amiért kb. 1 km-t kellett gyalogolnom a postáig. ott meglátott a jómódú család hölgytagja,aki készségesen felajánlotta,hogy a biciklijén hazatolja velem a csomagot,mondván,ne kelljen cipekednem. Nagyon meglepett ez a jószívűség és kezdtem magam jól érezni és nem megbánni,hogy odaköltöztünk a faluba.
Lassan megérkeztünk a házunk elé. A házunk egy egyszerű kocka ház volt,ami nem volt kívülről beszínezve, némi javításra is szorult,szóval,nem úgy nézett ki,mint amit skatulyából húztak volna ki.

A hölgyike ezt meglátta,nem figyeltem az arcát,de az ó kis megítélése alapján,mi nem voltunk hozzájuk foghatóak,így ezek után már a gyermekeim egyedül játszottak a szünetben,már a meghívás elavult és a barátkozás sem volt érdekes.
A gyermekeimet hál istennek ez annyira nem sújtotta le, nem értették,de én nagyon fájlaltam,hogy ilyen formán megbélyegeztek és ezt éreztem is mindaddig,amíg ott éltem közöttük. Függetlenül attól,hogy mit tettem vagy nem,abban a minutában leírtak engem és a családomat is.

Ma már természetesen csak sajnálattal tudok erre az esetre gondolni és mosoly nélkül sem megy,hiszen az emberek értékét nem a tárgyak adják,az én olvasatomban semmiképpen.
Az ember csodálatos teremtmény,mégis annyi marhaságot képes jónak értelmezni,hogy nevetés nélkül nem lehet rajta elmenni. Hihetetlenül tudunk sokszor viselkedni, már-már abszurditása van a dolognak.

Megteremtettük az idő fogalmát,hogy aztán a rabjává váljunk. Bizonyára most is arra gondolsz,hogy van még tíz perced és neki kell állnod pl. a tanulásnak. Nézzük folyamatosan az időt és a szerint lótunk futunk jobbra balra.

A szavakkal ugyanez a helyzet. Minden szónak adtunk valamilyen töltetet és aztán nem tudunk attól szabadulni. Hozzákapcsoltunk valamilyen érzelmi vagy értelmi jelentést és utána pedig meg kell tanulnunk vele együtt élni.
A baj mindezzel csak az, hogy minden ami velünk történik,az a hozzánk tapadt,merev szűrőn keresztül jut el hozzánk és gátolja a fejlődésünket.

Rámondjuk valakire,hogy csóró és abban a pillanatban le is írtuk. Ezt a címkét a büdös életben nem mossa le magáról.
De ne menjünk messzire,ha csak az iskolaéveimre gondolok, hány jelzőt aggattak rá gyerekekre,ami végigkísérte az életüket és soha nem váltak azzá,amik lehettek volna. Hány gyerekre aggatták rá,hogy hülye,buta,semmirekellő?

Eszembe jut az a klub,amit pár évvel ezelőtt vezettem,ahol olyan gyerekek voltak körülöttem,akiket a magatartásuk,kinézetük alapján már nem engedtek be úgymond nívós helyre,mondván,hogy linkek,fegyelmezetlenek,renitensek. Pedig, csak nem figyeltek rájuk. Valamennyien tehetségesek voltak,mégis kitúrták őket a hosszú hajuk miatt vagy csak azért, mert mások voltak,mint a többiek.

A címke gyártás az emberi elme egyik legkártékonyabb találmánya,hiszen eltávolítanak bennünket egymástól. Nem kellene használni őket!
Ha valakit megbélyegzünk egy sekélyes,felszínes gondolat mentén, megakadályozzuk az igaz,emberi érzések áramlását,ami egy szabadabb,szerethetőbb,boldogabb élethez nélkülözhetetlenek.

Nem helyes gúnyneveket, megkülönböztető neveket aggatni egymásra. Gondoljatok bele, nektek hogy tetszene, ha pl. lófogúnak, csámpásnak, malacnak, sebhelyesnek,piszkafának,elefántnak stb. hívnának?

Nem létezik olyan szó,mellyel a legegyszerűbb embert is leírhatnánk.

Aki igazán,őszintén szeret, meg sem kísérli ezt.

herdika

A cikket írta: herdika

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Ezen írásodnak is üzenetértéke van. Szerencsére nem ismertem meg a kirekesztettségnek ezen formáját, mint külvárosi gyerek. Egymástól nem igazán különböztünk, külsőre természetesen igen, de sosem szerettem ez alapján ítélkezni, kerültem a csúfolkodó gyerekeket. Belső értékeink vagy családi neveltetésünk határozta-e meg, de hasonló a hasonlót kereste és vonzotta, végül megtalálta. Nem sokat tévedek, ha azt mondom általában életre szóló barátságok szövődtek ezen színpátiák nyomán. Én nem szeretetről beszélnék, inkább egymás elfogadásáról. A szeretetet sem ingyen osztogatják, én nem erőltetném ott, ahol az nem alakul ki természetéből adódóan.

megtekintés Válasz erre: Anyu

Drága Herdika!

Tanulni,tanítani kell ezt is,mint sok mást,hogy ne a borítója alapján ítéljünk meg egy könyvet,ne a külső alapján egy embert.Amiről írsz évszázadok óta így van,sajnos.Aki jómódú volt azt elismerték,annak a szava ért valamit,vele szemben egy szegény a száját se nyithatta ki.Ha elvesztette a vagyonát,vele veszett a tekintélye,a becsülete is.

Hogy ne így legyen,már kisgyermek korban tanítani kell elfogadni a másik embert,ha szegény,ha gazdag.A gyermekeink már ne legyenek "cimkegyárosok"!
Puszi

Egyet értek!
Drága Herdika!

Tanulni,tanítani kell ezt is,mint sok mást,hogy ne a borítója alapján ítéljünk meg egy könyvet,ne a külső alapján egy embert.Amiről írsz évszázadok óta így van,sajnos.Aki jómódú volt azt elismerték,annak a szava ért valamit,vele szemben egy szegény a száját se nyithatta ki.Ha elvesztette a vagyonát,vele veszett a tekintélye,a becsülete is.

Hogy ne így legyen,már kisgyermek korban tanítani kell elfogadni a másik embert,ha szegény,ha gazdag.A gyermekeink már ne legyenek "cimkegyárosok"!
Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: