újabb események régebbi események további események
19:41
wadbikaiy új cikket töltött fel
19:30
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
19:26
wadbikaiy új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
09:18
Tündér módosította a naplóbejegyzését
01:08
EdwardIsoma regisztrált a weboldalra
16:11
Blendervjo regisztrált a weboldalra
09:55
tushots új cikket töltött fel
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
18:00
Clara62 új cikket töltött fel
19:14
fyeifCitle regisztrált a weboldalra
09:55
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
09:31
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:25
Anyu módosította a naplóbejegyzését
19:20
Anyu új bejegyzést írt a naplójába
14:22
Ilpaki új cikket töltött fel
07:19
Augustbny regisztrált a weboldalra

Fel van véve!

2011. július 30. - Látogatók száma: 87

Huszonévesen, kezükben ilyen-olyan bizonyítvánnyal, diplomával sokan hasznosítanák tudásukat. Kevés munka, nagy pénz! Lelkesedés van, szakmai gyakorlat nem sok. Szakképzettségük, megfelelő munkahely semmi.

Újságok állást kínál rovata: ,,Irodában keresünk fiatal, szakképzett, agilis…” – Hurrá! Ezek rám gondoltak, csak a nevemet nem írták ki! – rikkant a zsenge bombázó. Előkeresi a fenekénél eltépett farmerját, melltartót húz és bőrdzsekit. Lábait a magasföldszintes bakancsba bújtatja, majd tűzvörösre festi a száját és 32 deka zselét nyom a hajára. Nagy kő esik le a szívéről, amikor leszáll a buszról. Nem kapta el az ellenőr! Irány az iroda! Huszonnyolcadikként leül a padra. A várakozás ideje alatt a rágógumiját kétszer sikerült beleragasztania a mellette ülő hajába. Délután négy óra, mire átlépheti a küszöböt. Odakaffant egy hellót - miközben lehuppan a szobányi, echte bőr kanapéra - és mandinerből a papírkosárba köpi a rágóját.

Reklám szatyorból előveszi bizonyítványait és a cégvezető orra alá dugja.
- Hol dolgozott eddig? – kérdésre Sehol! – a felelet.
- Üljön a számítógép elé, diktálnék – hangzik az instrukció.
- Jé de muris? Van játékprogram is? – örvendezik a Huszonéves.
A cégvezető beállítja a Wolrd-öt majd diktálni kezd.
Tisztelt Uram!
Faxon történt megállapodásunk értelmében már úton van a megrendelt szállítmány. Kérése volt, hogy csak kék színben történjen a szállítás. A gyártó cég jóvoltából kívánságát teljesíteni tudtuk…”
Hangos visongások kísérik egy-egy betűk megtalálását. A diktálás végén a képernyőn – alig 28 perc és harminc másodper múlva – a következők olvashatók a képernyőn:

tisztelt urram fakszon történt megálapoddásunk értelmében máruton van a rendelőbe a szálítmányy. Kérrése voltt hogy csak kékszinben történjen a szállitás. A gyártocég jovoltábol kérését teljesiteni tuggyuk

Majdnem jó. Köszönöm. Neve címe meg van nálunk, majd értesítjük. – hangzik az elbocsátó szép üzenet.
*******
Az állásra jelentkezők között két azonos nevű is volt. A sors, vagy az adminisztráció bájos iróniája: A megfelelt jelölt helyett Huszonévesünk kapta az értesítést: elnyerte az állást.
Hétfői napon fél kilenckor be is csörtetett az irodába. A cégvezető dermedten nézte saját aláírását a felvételi levélen. Menteni, ami menthető! – adta ki a jelszót magának. Már nem a ,,félkegyelmű” fiatalt látta a lányban, hanem a FELADATOT.

- Most szépen hazamegy. Kinyitja a szekrényét, és keres egy normális ruhát. Fél kiló festéket lemos az arcáról és holnap reggel 7 óra 48-kor megjelenik az irodába – közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

Másnapra megtörtént az első csoda. Utasításai szerint jelent meg a lány 7 óra 48 perckor. Az egész napot helyesírási gyakorlattal töltötték. Nagy nehezen megértette a leendő munkatárssal, hogy a ,,volt” szót, bár múlt időt jelent, mégsem írjuk két tével.
A hét végére a kétsoros levelekben már csak vesszőhiba volt fellelhető. Persze a többi irodai tennivaló sem ment könnyen. Az első időkben rendszeresen mellécsavarta a kávéfőző tetejét. Mentségére legyen mondva, utána mindig rendesen feltörölte a padlót.
Az első pár hét leltára a következőképpen alakult: Kétszer kellett kihívni a számítógéphez a szerelőt. A fénymásoló festéket csekély félóra alatt fel lehetett porszívózni a szőnyegről. Három német szerződésről acetonnal áztatták le a rágógumi maradványokat. A partnercég igazgatójának nadrágját sajnos csak másnapra vállalták a tisztítóban. Váltónadrág híján a szállodai szoba díját és a tisztításét átutalással fizették.

Azután folytatódott a csodasorozat. Pár hét elteltével már nem tegezte le az ügyfeleket, nem nevezte nyuszibogárnak a vezérigazgató urat és ,,anyukám”-nak a titkárnőjét. Egy idő után eltűntek a trappista sajt szeletek is az iktatott levelek közül. Megtanulta, a cég nevét bemondani és köszönni a telefonba, ha felvette a kagylót. Nem tette a lábát az asztalra, ha a főnökével beszélt. Kopogott mielőtt belépett annak szobájába.
Pár hónap elteltével kiderült, hogy a lázadó Huszonéves feje okos koponyát rejt. Egyik ,,mellesleg” megjegyzett ötletével egy millió forint tiszta hasznot hozott a cégnek. Főnöke örömében pénzjutalomba részesítette, bár az ötletet sajátjaként továbbította.

Az ifjú lány egyre nagyobb változáson ment át. Szolidabb, ám csinosabb lett. Modortalansága levetkőzése közben nem változtak egyéb pozitív tulajdonságai. Lassan használni kezdte az eszét. Egyre hatékonyabban dolgozott, ami a cég nyereségében is megmutatkozott. Egy év múlva megbízták a kereskedelmi részleg vezetésével. Azzal a kikötéssel, hogy az ehhez szükséges felsőfokú tanfolyamot elvégzi és a ,,küche sprache”-i németét középfokúra váltja. Napközben dolgozott. Délután, este továbbképzésre, nyelvtanfolyamra járt. Szorgalmát siker koronázta.

Két megszerzett bizonyítvány birtokában pár év elteltével igazgatóhelyettesi beosztásba helyezték. Rengeteg munkával sikerült ott is helyt állnia. Ereje tudatában azonban mindig, mindent egymaga próbált csinálni. A számítógép kezelésétől a kávéfőzésig. Lassan be kellett látnia, nem lehet két (sőt több) lovat egy hátsó fertállyal megülni.
Szüksége lenne egy titkárra vagy titkárnőre, aki mentesítené bizonyos feladatok alól. Legjobb lenne pályázatot kiírni. - gondolta.

Hirdetés adott fel a napilapokban.
,,Irodába keresünk fiatal, szakképzett, agilis…”
Huszonhét jelentkezővel beszélt, próbálta ki tudásukat. Huszonnyolcadiknak egy huszonéves lány esett be az ajtón. Fenekénél eltépett farmerban, melltartóban és bőrdzsekiben. Lábain magasföldszintes bakancs, szája tűzvörösre festve, haján 32 deka zselé.
Az igazgatóhelyettes nő végignézett rajta. Nosztalgikus, kesernyés, ugyanakkor huncut mosoly futott át az arcán, és kollégái legnagyobb megrökönyödésére azt mondta:
- Fel van véve!

A cikket írta:

14 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. augusztus 1. 23:11
Szia !

Nagyon klassz, és nagyon sok ilyet láttam, bár soknak nem lett ilyen jó vége, de láttam. Üdv Éva.
2011. augusztus 1. 07:37

megtekintés Válasz erre: Florance - 2011. augusztus 1. 05:52

Kedves Juli!

Nagyon szórakoztató volt a történeted, akár megtörtént, akár nem, nekem tetszett! Repült az 5 csillag.

Puszi

Florance

Szia Florance,

köszi szépen.

Pusz
Juli :))
2011. augusztus 1. 05:52
Kedves Juli!

Nagyon szórakoztató volt a történeted, akár megtörtént, akár nem, nekem tetszett! Repült az 5 csillag.

Puszi

Florance
2011. augusztus 1. 00:35
Nem annyira mese...tanmese. Lehet meg kellene nevelődni az iskolában, de egy munkahely annyira más. És igen, volt idő, amikor esélyt kaptunk...jaj, mi se voltunk mások!! Most miért kell elfelejteni és letagadni? Én jártam gyors és gépírásra, tudtam helyesen írni, de emlékszem az első alkalomra egy ilyen megmérettetésen,amikor diktáltak nekem, még a régi jó hagyományos írógépen...jó lenne,ha megkaphatnám most valahonnan. Biztosan jót nevetnék rajta :-))) Valahogy semmi sem úgy működött,ahogy kellett volna...
2011. július 30. 22:18

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. július 30. 18:41

Kedves Juli!

Nagyon szórakoztató volt a cikkedet olvasni...!!!:)))
Gratulálok hozzá!!!

Üdv: Zaríta

Szia Zaríta!

Köszi, hogy olvastál.


pusz
Juli :))
2011. július 30. 22:17

megtekintés Válasz erre: katalina - 2011. július 30. 19:44

Igen, szórakoztató az írásod, csak nem így megy a valóságban, s nem is a munkaadó dolga megnevelni a neveletlen, már a tinédzser-kort is meghaldó korú lánykákat - vagy fiúkat. Az otthon a mama, s persze, a jó iskola dolga lenne.
Ritka szerencse, ha így végződik egy felvétel. S tudom, hogy ezzel Te is tisztában vagy.
Tetszett a cikked.

Szia Katalina!

Örülök, hogy olvastál. Igazad van természetesen. Azt tudom, hogy jelenleg nem így mennek a dolgok.
Lehet, hogy a mesékhez kellett volna tennem, vagy a sci fi kategóriába? :-)

Írásomnak a gyökerei két évtizedre nyúlnak vissza. Életrajzi elemekkel tarkítva. A szereplők vagy közel állnak hozzám, vagy ismerem őket, vagy kitalált személyek.

A történet is vagy megtörtént, vagy elképzelt.
Szerintem minden jó, ha a vége jó! :-)

pusz
Juli :))
2011. július 30. 19:44
Igen, szórakoztató az írásod, csak nem így megy a valóságban, s nem is a munkaadó dolga megnevelni a neveletlen, már a tinédzser-kort is meghaldó korú lánykákat - vagy fiúkat. Az otthon a mama, s persze, a jó iskola dolga lenne.
Ritka szerencse, ha így végződik egy felvétel. S tudom, hogy ezzel Te is tisztában vagy.
Tetszett a cikked.
2011. július 30. 18:41
Kedves Juli!

Nagyon szórakoztató volt a cikkedet olvasni...!!!:)))
Gratulálok hozzá!!!

Üdv: Zaríta
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: