Follow me...
Látogatók száma: 71
Kövess engem az álomvilágba/follow me into the dream world
Van, hogy cél nélkül festek. Leülök, s elgondolkozom mihez lenne kedvem. Hátradőlök, és szabadjára engedem a fantáziám. Aztán csak jönnek a vonalak, a színek, a gondolatok, az érzések.....a képek.
S, hogy ez kinek mit jelent, arra sokszor nagyon kíváncsi vagyok. Nem ugyanaz, amit én látok, és amit mindenki más.
Egyszer, valamilyen -talán- rádió közvetítésben hallottam egy beszámolót, mely szerint valahol a világban elmebetegek által festett képekből szerveztek kiállítást. Mindenkit lenyűgözött egy bizonyos kép, melyen a "normál" elmeállapotúak számára, egy csodálatos nő volt látható. Az alkotó felháborodott, "de hisz nem látják, hogy ez egy szörnyeteg?". Érdeklődéssel hallgatnánk a magyarázatát? Én mindenképp.
"Elmebeteg". Számomra nem túl pontos megnevezés. Vagyis inkább nem fedi a valóságot. Más tudatállapotot jelöl, az biztos, de, hogy betegség lenne-e? Vannak esetek, amikor már igen. Amikor ön- és/vagy közveszélyes. Viszont a rácsokon kívül sokkal betegebbek vannak. Mint minden, ez is nézőpont kérdése.
A színekben is van fájdalom, és a szürkeségben is vidámság. S, hogy mi határozza meg mit érzünk? Az aktuális hangulatunk, érzelmi világunk.
Képzeljük el, mi lenne, ha lehetőségünk lenne egy bizarr utazásra, mellyel eljuthatnánk a fantáziánk sötét zugaiba, legmélyebb bugyraiba, amiről még saját magunknak sincs semmilyen elképzelésünk. Remek kalandtúra lenne. Ehhez azonban szükségeltetne egy segítőtárs, egy jobb kéz, ugyanis nem tudhatjuk mi várhat ott ránk. Kíváncsiak lennénk rá? Kit és mit vinnénk magunkkal az útra? Milyen fantáziaképekkel, -szituációkkal kerülnénk szembe? Erotikus, harcias, megnyugtató, perverz, csillogó...? Szerintem ha elgondolkozunk azon, hogy milyenek azok az álmaink, amelyeket talán még saját magunknak sem merünk elismerni, akkor közel járhatunk az igazsághoz. Az álmaink ugyanis az elménk játéka saját vágyainkkal, életünkkel, tapasztalatainkkal. Elnyomjuk, vagy szabadjára engedjük, és esetleg megéljük, vagy átéljük. A kettő között talán van különbség. Ha megélem, még nem biztos, hogy átélem. Megélhetném egy bizarr fantázia utazás alkalmával, de fizikai valómban azt ugyebár nem élném át. Ha bátor vagyok, és elindulok az úton, harcos vagyok, fantáziaharcos. Vállalom magam, a gondolataim, az érzéseim, a vágyaim. Ehhez viszont egy harcostárs is dukál. Gondolkozzunk el azon, ki az aki méltó erre a posztra! Ha bizton megtaláltuk a választ, boldogok lehetünk, már a tudattól is.
Én egy Fantommal mennék. Ha kell kardot ránt, ha kell rózsát. Erős, bátor harcos, ki az árnyékvilágban él, de nem fél a Napfénytől sem.
Lássuk hát kinek mit jelent, vagy nem jelent a kép. Ki követne egy fantáziautazásra, s ki maradna a szivárványút alján?
A cikket írta: Zsizsik
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Zsizsik!
Amikor írok egy álomvilágot teremtek magamnak. Amiért írok, az azért van, hogy ezt másokkal is megosszam. Amit keresek(?), "harcostársak", akik az álmaimat együtt élik meg velem.
Én így építem a szivárványutamat.
Üdv,
Pinokkió
*ja, csillagok járnak!
Harcostársak kellenek ;) Köszönöm.
Puszi, Zsizsik
Amikor írok egy álomvilágot teremtek magamnak. Amiért írok, az azért van, hogy ezt másokkal is megosszam. Amit keresek(?), "harcostársak", akik az álmaimat együtt élik meg velem.
Én így építem a szivárványutamat.
Üdv,
Pinokkió
*ja, csillagok járnak!
Szia Zsizsik!
Néha én is elindulnék a szivárvány útján, a felhők fölé. Egy békés, nyugodt, szerelemmel átitatott szigetre.... Jó volna, valaki követne...
Sajna, sokkal racionálisabb vagyok.
A banán úgy-e nem képezi szerves részét a fotónak?
pusz
Juli :))
Sokaknak a banán kelti fel az érdeklődését :) Az csak agyserkentőként vett részt a projectben :D
Pussz
Néha én is elindulnék a szivárvány útján, a felhők fölé. Egy békés, nyugodt, szerelemmel átitatott szigetre.... Jó volna, valaki követne...
Sajna, sokkal racionálisabb vagyok.
A banán úgy-e nem képezi szerves részét a fotónak?
pusz
Juli :))
szia Zsizsik!
sajnos a rossz fordításoknak köszönhetően bele lehet gabalyodni a "kikinekakicsodája" témájú írásokba...
ha elakadsz, szólj nyugodtan :-)
pusz
csilla
puszi
Köszönöm szépen :) A görög mitológiával pedig felkeltetted az érdeklődésem. Persze valamennyire tanultuk, vagyis tanították, de hol van az már :) Beleásom magam a témába egy kicsit.
Üdv, Zsizsik
sajnos a rossz fordításoknak köszönhetően bele lehet gabalyodni a "kikinekakicsodája" témájú írásokba...
ha elakadsz, szólj nyugodtan :-)
pusz
csilla
szia Zsizsik!
a görög mitológia csodálatos "mese"... mindenre van benne ( félre ) érthető/fordítható magyarázat.
... egyébként "csekkoltam" a műveidet - gratulálok hozzájuk!
üdv
csilla
Üdv, Zsizsik
Csodálatos. Köszönöm, hogy megosztottad velem/velünk. Ez valahogy eddig kimaradt az életemből :)
üdv
a görög mitológia csodálatos "mese"... mindenre van benne ( félre ) érthető/fordítható magyarázat.
... egyébként "csekkoltam" a műveidet - gratulálok hozzájuk!
üdv
csilla
szia!
Írisz - a görögöknél a szivárvány istene, a szövetségkötés jelképe és hírnök. a szivárvány a hírnöke az égen annak a kijelentésnek, hogy Isten megkötötte a békesség szövetségét az emberrel és soha többé nem pusztítja el a földet...
Írisz szépen el volt a sok istenség között. repkedett ide-oda, vitte a híreket és boldoggá tett Istent és embert egyaránt. egy napon meglátta Zephüroszt, ő nem más, mint a (nyugati) szél istene. biztos jóképű volt a fickó, tele élettel, lendülettel...az istennő odaadva önmagát neki fogant új, gyönyörű istenséget, aki nem más lett, mint maga a szerelem istene: Érosz...
üdv
Jók a kérdések, amiket felvetsz.
Én éppen a kanyarban vagyok a szivárványon. :)
Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy a banánt mire használod? :)
Te is a banánt veszed észre rögtön :D
Magas a kálium tartalma, jót tesz az agynak, segít a gondolkozásban :)
Pussz
Írisz - a görögöknél a szivárvány istene, a szövetségkötés jelképe és hírnök. a szivárvány a hírnöke az égen annak a kijelentésnek, hogy Isten megkötötte a békesség szövetségét az emberrel és soha többé nem pusztítja el a földet...
Írisz szépen el volt a sok istenség között. repkedett ide-oda, vitte a híreket és boldoggá tett Istent és embert egyaránt. egy napon meglátta Zephüroszt, ő nem más, mint a (nyugati) szél istene. biztos jóképű volt a fickó, tele élettel, lendülettel...az istennő odaadva önmagát neki fogant új, gyönyörű istenséget, aki nem más lett, mint maga a szerelem istene: Érosz...
Én éppen a kanyarban vagyok a szivárványon. :)
Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy a banánt mire használod? :)
Mennék. Először közelről megnézném, letapogatnám a képet, majd elindulnék egyre távolabb messzebb, magasabbra és mélyebbre, aztán bele a legmélyére. Nem annyira bátor, mint kíváncsi és érdeklődő vagyok.Az az egy biztos, hogy mindenki minden korban és időben mindenben mást lát és fedez fel, mint a másik ember. Akár ezek, a két ember lehet térben és időben egy síkban is. Mindenkinek a saját belső tapasztalata, értékrendje, viszonyulása a dolgokhoz, a színekhez, a játékhoz.A zsenit az őrülttől egy paraszthajszál választja el, de ki mondja meg kinek merről van a hajszál, melyik oldal az őrültté, és melyik a zsenié? Üdv Éva.
Nagyon tetszik az írásod, a gondolataiddal egyetértek, nagyon közel állnak hozzám.
Olvasása közben eszembe jutott mikor elhatároztam, hogy végigmegyek a "Nightmare" elnevezésű helyen és előtte nagyon sok kérdés vetődött fel bennem. Pl.: mitől félek, mi vár rám, miért nem képesek sokan végigcsinálni, milyen érzések kerítenek hatalmukba, stb. és a válasz: az ismeretlentől való félelem elsősorban ami vissza akar tartani, hiába tudtam, hogy semmi baj itt nem érhet, hiszen ha a jelszót elkiáltja az ember, akkor rögtön kihozzák, de ezek ellenére is egy rossz érzés telepedett rám.
Így van ez a belső utazással is, mert nem tudni mivel találkozunk. Minél mélyebbre, messzebbre merészkedünk, annál különösebb tapasztalatokra tehetünk szert.
Én mennék a fantáziautazásra szívesen.
Most egy érdekes gondolat jutott az eszembe és lelki szemeim előtt úgy jelenik meg, hogy az "elmebetegek" nem a belső világukba tesznek utazást, hanem az a világ minden létezőjével megy szembe velük nagy erővel, amit nem bírnak elviselni, mert túl sok, túl gyors.
Nagyon jó írás és nagyon elgondolkodtató csak gratulálni tudok./adnék kétszer ötöst, de csak egyszer lehet:)/
nagyon szép napot kívánok:)
Szia!
Érdekes dolgokat írtál a cikkben. Hírtelen nem is tudnék rá válaszolni, hogy mernék e útra kelni a fantázia világába, bár írtam pár történetet, melyeket a gondolataimból, vágyaimból, álmaimól szőttem....
a festménnyel kapcsolatos példa, lenyűgöző!
én valami ilyesmire gondolnék:
"Mennyire merészek a gondolataid?
Ugye, hogy ebben az elképzelt világban minden olyan egyszerű? A másik mindig úgy reagál a dolgokra, és akkor, amikor te szeretnéd. Ezért is szeretek itt lenni. Ebben a világban mindent megvalósíthatsz. Csak a képzeleted szab határt…
Hogy mire és mért jó ez? Mert csökkenti a fájdalmat, és az elérhetetlen iránti vágyódás fájdalmát.
Itt győztes, sztár, főhős lehetsz! Tiéd lehet az összes csillag, vagy a túlvilági fájdalom, kín, öröm, bánat, elbukás és diadal…
Ez mind a tied lehet, miközben általuk több leszel, mert ezeket Te már a szerepeiden keresztül mind „megtapasztaltad”."
Engem nagyon magával ragadott az írásod.
ui.: nem néztem meg kitől származik, de mikor a végén olvastam a neved....nem lepődtem meg.
Tatjana
Pontosan ezek voltak a gondolataim. "Csak a képzeleted szab határt...", bármi megtörténhet, és ez a magával ragadó egyszerűség lenyűgöző.
Köszönöm, örülök, hogy olvastad és, hogy ezek szerint "Zsizsikes" lett :)
üdv.
Érdekes dolgokat írtál a cikkben. Hírtelen nem is tudnék rá válaszolni, hogy mernék e útra kelni a fantázia világába, bár írtam pár történetet, melyeket a gondolataimból, vágyaimból, álmaimól szőttem....
a festménnyel kapcsolatos példa, lenyűgöző!
én valami ilyesmire gondolnék:
"Mennyire merészek a gondolataid?
Ugye, hogy ebben az elképzelt világban minden olyan egyszerű? A másik mindig úgy reagál a dolgokra, és akkor, amikor te szeretnéd. Ezért is szeretek itt lenni. Ebben a világban mindent megvalósíthatsz. Csak a képzeleted szab határt…
Hogy mire és mért jó ez? Mert csökkenti a fájdalmat, és az elérhetetlen iránti vágyódás fájdalmát.
Itt győztes, sztár, főhős lehetsz! Tiéd lehet az összes csillag, vagy a túlvilági fájdalom, kín, öröm, bánat, elbukás és diadal…
Ez mind a tied lehet, miközben általuk több leszel, mert ezeket Te már a szerepeiden keresztül mind „megtapasztaltad”."
Engem nagyon magával ragadott az írásod.
ui.: nem néztem meg kitől származik, de mikor a végén olvastam a neved....nem lepődtem meg.
Tatjana