Handabanda világban élünk
Látogatók száma: 42
Valahol azt olvastam, hogy egy ember naponta legalább hússzor hazudik. Egész pici korban, amikor még a valóság keveredik a mesevilággal, meg is bocsátható. Ami a baj,hogy, ahogy nyílik az elménk,nem hogy kevesebbet,hanem egyre többet füllentünk és már nem véletlenül. Úgy tudatos, ahogy van.
Vannak olyan emberek, akik már úgy hazudoznak,mint a vízfolyás és el is hiszik azt,amit mondanak. Már annyira belemelegednek, hogy nem képesek kibogozni az igazságot. Sokszor gondolkodom azon, hogy mire való mindez? Hogyan lehet így egymással élni és hogyan lehet boldognak lenni ebben a bizonytalanságban?
Nagyjából életünk közepe táján történik egy változás, amikor a sok handabandázástól megcsömörlünk, mert fájdalmat, gyötrelmet okozott és rengeteg csalódást. Az emberek nagy része elnémul, mert egyszerűen félnek attól,hogy melyik embertársuk csavarja ki a mondanivalójukat és okoznak vele egy újabb traumát. Senkinek nem esik jól,ha folyton hátba vágják, ezért inkább bevackolja magát a kis odújába és el van egyedül,magányosan. Ebben a világban, szinte bolondnak tartják azt, aki őszinte és felvállalja önmagát úgy ahogy van. Lássuk be, ez valóban úttörő munka még ma is. De mindig is kellettek olyan emberek, akik elhozták a változást, azzal a felismeréssel, hogy valami nincs rendben és másképpen is lehetne.
Ebben a handabanda világban az őszinteség hatalmas érték, mert azt az emberhez méltó életet jelenti, amellyel lehetünk önmagunk és boldogok. Hiszen mindenki erre vágyik, csak a megoldást nem találják,pedig az orruk előtt van. Ha a tükörbe egy kicsit többet néznénk, nemcsak azért, hogy pl. fésülködjünk, hanem azért is, hogy idejében lássuk és megismerjük saját magunkat, akkor legalább esélyünk lenne azokhoz a felismerésekhez, amelyekhez elengedhetetlen az őszinteség. A hit, a bizalom, a barátság, a szeretet, szerelem....mind mind elképzelhetetlen az őszinteség nélkül. Vajon miért áhítozik mindenki a szebb,boldogabb jövőre?
Egyszerűen lehetetlen folyton színészkedni, becsapni magunkat,másokat csak azért, hogy jobbnak higgyenek minket,mint amilyenek vagyunk. A bili előbb utóbb kiborul és ott fogunk állni csupasz szívvel, védtelenül a hazugságainkkal, amit már senki nem fog elhinni.
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mindjart az elso mondatnal leragadtam, es probalok utanaszamolni, hogy akkor ma, tegnap, tegnapelott vajoon hanyszor hazudtam? Egyaltalan hazudtam-e. Jo kis feladatot adtal. :)
Puszi!
Válasz erre: Yolla
Mikor 45 évvel ezelőtt felkerültem a fővárosba, az első megállapításom az volt, hogy hazudnak a pestiek, csak nem értettem, hogy miért.
Kiderült, hogy jó színben akartak feltűnni, és ez a könnyebb út, mintsem vállalni a véleményüket, és kiállni mellette.
A körülmények, a környezetünk nem igaz, hogy nem befolyásolnak bennünket. Nagyonis. Ha sok ember mondja, talán azt hisszük, csak van benne valami igazság?
Kedves Yolla! Ez a jelenség nem tájjelegű. Mindössze a körülmények áldozatai vagyunk valamennyien.
Kiderült, hogy jó színben akartak feltűnni, és ez a könnyebb út, mintsem vállalni a véleményüket, és kiállni mellette.
A tapasztalat mondatja velem hányféle, miféle embertípus próbált levenni így vagy úgy a lábamról... egy ideig sikerülhetett ez, mert nem lehet sokáig színlelni. És "a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát... " Igaz a mondás! :-)