Hógömb
Látogatók száma: 59
Mindenkinek van saját bejáratú hógömje, ez itt az enyém!
Egyszer régen, amikor még ámulva néztem a havazást az üveggömbben, a kirakathoz nyomott orral, kezeim kesztyűbe bújtatva tapadtak az üvegre és képtelen voltam elszakadni a látványtól. Egy nő megrázta éppen, futólag rápillantott, aztán visszatette. Tovább állt. Én meg mozdulatlanul vártam, hogy a csillogó hóesés véget érjen. Milyen régi emlék! Egy gyermek álma. A csoda, amit elfelejtünk egyszer csak. Lehet, hogy ámítás az üvegbe zárt kis csendélet, de megtanít hinni, remélni és elfogadni. Talán adni is. Mese csupán, vagy nagyon fontos tanítás?
Az én hógömbömben nem esik a hó. Az túl hideg, az nem hozzám való. Még kicsike, alig van benne valami, viszont nem látom a végét olyan gyorsan tágulnak a határai, szépen lassan sokasodnak a szeretteim is, ott mosolyog rám egymás után minden arc, akit valaha szerettem, megfogják egymás kezét és fejüket felemelik. Én meghatottan élvezem csak a mosolyukból áradó erőt. Ez valami megfoghatatlan szépség. Ezt nem engedem ki, üveggömbbe kell zárnom, ez csak az enyém! Melengetem őket a tenyerem között, igen, ők az én szívem részei. Én is mosolygok rájuk s ők egyre csak nőnek, már nem is testek, arcok, hanem érzések, emlékek, ragyognak és lassan összeolvadva a színes forgatag egyetlen nagy fehér fénnyé válik. A fényben fürdetem arcom, magamba szívom, hogy az egész lényem lassan megteljen ezzel az erővel. Átmelegszem, körbeölelnek ők és én őket. A fény egyre csak erősödik, én már nem bírom nyitva tartani a szemem sem, annyira izzik.
Nem is kell. Ezt átélni és tudni kell. Igen, ez a hógömb csodája. Ez az, amit a gyermekek még természetesnek vesznek. A gömbbe zárt csoda. Az én álmom. Ahol egymást erősítve, egymás szeretve, táplálva, magasodunk, tágulunk, minden felé, szét, a világegyetem sem jelenthet akadályt, mert akinek szíve van és szeret, az gazdag, határtalan és szárnyaló. Lebeg, úszik és lubickol. Játszadozik a fényben, akár egy delfin a habok között. A cseppek a béke morzsái, melyek milliárdnyi ékes gyémántként gazdagítanak. Igen itt, az én gömbömben béke van. A burok, pedig véd. A burok a kötelék, az a láthatatlan, amit sosem engedek összetörni, bármi jöhet. A befelé áramló sötétség odakinn ragad, a fényünk, a közös erőnk nem engedi beférkőzni, nem tud kárt okozni, csak megérint, de a szeretet szalagjai acélpajzsként védenek, mégis puhán simul gyenge testünkre. Mindannyian itt vagyunk s én is csatlakozom hozzájuk, akiket szeretek, akik engem szeretnek. A kezüket nyújtják s én elfogadom, mert nem számít más, csak az együtt. Csak a közös erő, a burok, a mindennél erősebb hit s ekkor magasra rebben a fény, arcomon érzem a melegét, megfürdök benne, visszahullik, ringat, cseppenként éltet. Létezem! Létezünk, mind, akik itt vagyunk a hógömbben, védve!
Ha kinyitom a szemem, a hógömböm csodás fényárja apró szikrákkal ajándékoz meg, lüktetését érzem a tenyeremben. Lassan ülepszik, de akármikor felrázhatom és újra ugyanazt az élményt nyújtja. A csodás melegséget. El lehet az álmokat felejteni? Nem, csak meg kell rázni a saját hógömbünket és átélhető akárhol, akármikor. Ez az, amit gyerekkorában tanul az ember. Ezt a hitet tanította a hógömb nekem. Én nem engedem el! Nekem erre szükségem van! Én ettől létezem. Ezért élek.
kép:internet
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ez az írás egy igazi gyöngyszem. Gratulálok.
Xaide
Ugyanazt tudom mondani mint Pumukli!
Gratulálok!
Üdv,
Zita
Sose felejtsd el az álmaidat!
Nagyon köszönjük a cikkedet, igazán megható volt!
Pussz, Tündér
Mindig szerettem volna hógömböt, de sose kaptam. Talán most majd veszek egyet magamnak a karácsonyi leértékelésekből. :)))
Csak az a baj, hogy mind nagyon karácsonyos.
Puszik!
Lehet, hogy ha valaki idenéz, azt látja, hogy mi vagyunk az üveggömbben?
Szia Xaide!
Ugyanazt tudom mondani mint Pumukli!
Gratulálok!
Üdv,
Zita
Xaide
Kedves Xaide!
Sose felejtsd el az álmaidat!
Nagyon köszönjük a cikkedet, igazán megható volt!
Pussz, Tündér
Néha kimossák a napi gondok a tudatomból az álmokat, de nem hagyom. Én ragaszkodom hozzájuk.
Köszönöm
Xaide
Ui.: Most itt nálunk nagyon havazik!
Lehet, hogy ha valaki idenéz, azt látja, hogy mi vagyunk az üveggömbben?
Köszönöm
Xaide