Intuíció
Látogatók száma: 39
Mindig is megérzős és álmodós voltam. Előre érzetem a rossz dolgok közeledtét, megálmodtam történéseket. Jelképeseket álmodok általában, mély jelentéssel. Amikor ilyen álmom van, akkor tudom, hogy mi a jelentése is egyből és tudom, hogy úgy van, vagy úgy lesz, ahogy megálmodtam. Néha üzennek az álmok. Pl. ha értelmetlenül hajszolok valamit, amit el kéne engedni, vagy ha világosan kell látnom azt, amit nem akarok. Akkor az álom szinte rám szól: "Hé, nem veszed észre?!" És akkor bizony rádöbbenek és észreveszem. Van, amikor sűrűn álmodok, amikor éppen „esemény” van velem vagy valakivel a környezetemben, van, amikor hónapokig, évekig semmit sem.
Gyakrabban vannak „érzéseim”. Ha rossz érzésem van, ami a semmiből tör rám, olyan jól ismert módon és ott bent valahol a gyomorszájam mögött, akkor tudom, hogy valami nagyon rossz fog történni. Néha tudom kivel, legtöbbször nem. Utóbbinál csak várom, vajon kivel és mi lesz, és ilyenkor bizony rosszul érzem magam.
Van, amikor jó érzés tölt el, ha rágondolok egy lehetséges jövőképre akár magammal, akár másokkal kapcsolatban. Bár ez inkább bevillanás, nem is tudatos gondolat. Nem tudom ezt elmagyarázni, csak tudom, hogy az a helyes vagy tudom, hogy békés, nyugalmas lesz és nem tartogat semmi veszélyt. Tudom, ha az az én utam vagy a másé. Mert békességem van benne. És vannak, akik hisznek nekem és nem tartanak őrültnek. Persze ez a megérzés dolog nem magamtól van és nem én befolyásolom, ez egy adottság, egy ajándék, amit kaptam, ami bennem van. Nem lehet visszaélni, kikövetelni vagy játszani vele, ha jön, jön, ha nem, akkor nem.
Aztán előfordul, hogy konkrét emberrel álmodok. Egy bizonyos emberrel szemben érzek nagyon nagy veszélyt, az álmom pedig akár többször is megerősíti ezt. A jövőjét borzalmas képekben látom nagyon nyomasztó módon. Szörnyű átélnem, de azt még jobban, ha semmit sem tehetek az illetőért, mert őt a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondolok vagy érzek. Persze, ezt elég nehéz átélni akkor, ha még közel is áll hozzám. Mikor egész nap nem egy „gondolat”, hanem egy „tudat”, egy „bizonyosság” zakatol a fejemben, mintha a gonoszság hatalmas felhője vetne árnyékot a földre és lecsapni készülne és tudom, hogy elpusztul hamarosan minden. Vihar előtti csend van, csak épp nem tudom, mikor készül kitörni. Nagyon rossz látni, ahogy emberek, akiket szeretek, nevetve menetelnek bele egyenesen a szakadékba. Ha szólnék nekik, akkor csak keresztültaposnának rajtam. Majdnem elpusztulnék én is. Tudom, mert megpróbáltam, de nem ment. A megérzéseimet kinevették, kigúnyolták, az érzéseimet elárulták, megcsalták. A szakadékot rajtam kívül senki sem látja…
Most csak várok. Várok, nem tudom meddig, de azt tudom, hogy mire, és azt is tudom, hogy amire várok, bár inkább sosem jönne el…
A cikket írta: Grace
Hozzászólások
időrendi sorrend
Az álmok a jelen válaszai a holnap kérdéseire.
Azért álmodja újra és újra ugyanazt, hátha végre átkerül a tudatba...
Csak az a baj, nem is tudja, h mit kéne helyrehozzon....
Kedves Virág!
Érdekes az emberi psziché. A tudattalan sokszor üzen így olyan dolgokkal kapcsolatban, amik nincsenek feldolgozva, helyretéve.
Talán neki is rendbe kéne tenni dolgokat...
Puszi!
Kedves Grace!
Fantasztikus ajándékod van, és tudom, ha tudnád, mindenki javára fordítanád, bárcsak így lehetne mindig!
Pussz, Tündér
Igen, azt hiszem, a legboldogabb akkor lennék :)
Pussz!
Kedves Grace!
Nagyon érdekes a téma...
Anyám azt mondja tegnap, hogy álmában gyerekeket öl.
Kérdem, h: - Miért ölöd meg őket?
- Nem úgy ölöm meg, hanem nem tudom őket megmenteni.
- Ahogy engem se, de most már nem kell emiatt bűntudatot legyen tudat alatt, felesleges.
............
Ez hétfőn volt.
Érdekes az emberi psziché. A tudattalan sokszor üzen így olyan dolgokkal kapcsolatban, amik nincsenek feldolgozva, helyretéve.
Talán neki is rendbe kéne tenni dolgokat...
Puszi!
Nagyon sok mindenben hasonlítanak a gondolataink, kedves Grace ebben az írásodban...
Talán túlságosan is sokat morfondírozok magamban még ennyi idő után is... Különösen az a része: "...semmit sem tehetek az illetőért, mert őt a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondolok vagy érzek. Persze, ezt elég nehéz átélni akkor, ha még közel is áll hozzám."... aztán a várakozás, ami felőrli az embert... Ennek lett vége.
A másik: "... kinevették, kigúnyolták, az érzéseimet elárulták, megcsalták..." Éreztem én is a szakadék közeledtét.
Már nincs mire, kire várnom. Bár inkább sosem jött volna el. Egyelőre nem érzem a megkönnyebbülést, azzal, hogy elment, valami lezárult bennem, de mindig eszembe van milyen áron?...
Köszönöm az írást! Talán segít feldolgoznom régi társam elvesztését, ha másként közelítem meg.
Remélem sikerül majd feldolgoznod és majd nekem is...
Túl sok a kérdés, ami folyton az agyamban jár, ezekre pedig választ kéne találni. Ha én nem számítok annak, akiért aggódom, vajon érdemes-e egyáltalán aggódnom?
Ha másnak nem számít semmi, amik a tettei következményei, vajon az ilyen ember kell-e számítson egyáltalán?
Kívánom, hogy érezd át a te helyzeteddel kapcsolatban a megkönnyebbülést és tudd egészen letenni!
Köszönöm, hogy olvastál!
Fantasztikus ajándékod van, és tudom, ha tudnád, mindenki javára fordítanád, bárcsak így lehetne mindig!
Pussz, Tündér
Nagyon érdekes a téma...
Anyám azt mondja tegnap, hogy álmában gyerekeket öl.
Kérdem, h: - Miért ölöd meg őket?
- Nem úgy ölöm meg, hanem nem tudom őket megmenteni.
- Ahogy engem se, de most már nem kell emiatt bűntudatot legyen tudat alatt, felesleges.
............
Ez hétfőn volt.
Talán túlságosan is sokat morfondírozok magamban még ennyi idő után is... Különösen az a része: "...semmit sem tehetek az illetőért, mert őt a legkevésbé sem érdekli, hogy mit gondolok vagy érzek. Persze, ezt elég nehéz átélni akkor, ha még közel is áll hozzám."... aztán a várakozás, ami felőrli az embert... Ennek lett vége.
A másik: "... kinevették, kigúnyolták, az érzéseimet elárulták, megcsalták..." Éreztem én is a szakadék közeledtét.
Már nincs mire, kire várnom. Bár inkább sosem jött volna el. Egyelőre nem érzem a megkönnyebbülést, azzal, hogy elment, valami lezárult bennem, de mindig eszembe van milyen áron?...
Köszönöm az írást! Talán segít feldolgoznom régi társam elvesztését, ha másként közelítem meg.