Ismerd meg magad
Látogatók száma: 53
Sokan úgy gondolják, egy életen keresztül nem ismerik meg magukat. Én úgy vélem, tisztában vagyok magammal. Legalábbis eddig a pillanatig. Volt időm a megismeréshez.
Miért írtam, hogy eddig a pillanatig? Azért, mert az önismeret nem egy stabil állapot, az idő függvényében alakul ki, változik. A kor, a külső környezet, a különböző helyzetekre, történésekre való reagálásunk mindig újabb és újabb jellemvonásunkat hozza elő. Fiatal koromban például nem gondoltam arra, hogy fájó derékkal hogyan fognak telni a napjaim. Most már ezt is tudom, mert benne vagyok ebben a helyzetben. Mikor a férjemet, a szeretteimet elvesztetettem, akkor azt éreztem, nincs tovább, aztán mégis túléltem. De még mindig van olyan körülmény, ami bizonytalanná tesz, ami még előttem van. Ez nem más, mint az, ami minden ember életében bekövetkezik egyszer, azaz a végleges eltávozás. Mivel azt írtam, tisztában vagyok magammal, most úgy vélem, méltó módon, tiszta lelkiismerettel
készülök majd fel az utolsó útra. De vajon így lesz-e? Nem tudom meg, csak majd az véső pillanatban..
Ilona B.T.
A cikket írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Drága Yolla, igazad van. Magam is tudom, hogy szinte már túlzásba viszem, de a húgom eltávozása után egyre többet gondolok a halálra. Talán nem tudtam még feldolgozni..Már ott tartok, hogy naponta arra gondolok, mi lesz a könyveimmel(igazság szerint csak azokat sajnálom), hova fogják a z örökösök a dolgaimat elpakolni stb. Nevetséges, de képes vagyok ilyesmin rágódni...Talán a tavasz, a munkálatok majd kicsit helyreráznak.
Köszönöm, hogy írtál! :-)
Puszi
Én inkább azon aggódom, hogy mi lesz v e l e m a halál után...
Drága Yolla, igazad van. Magam is tudom, hogy szinte már túlzásba viszem, de a húgom eltávozása után egyre többet gondolok a halálra. Talán nem tudtam még feldolgozni..Már ott tartok, hogy naponta arra gondolok, mi lesz a könyveimmel(igazság szerint csak azokat sajnálom), hova fogják a z örökösök a dolgaimat elpakolni stb. Nevetséges, de képes vagyok ilyesmin rágódni...Talán a tavasz, a munkálatok majd kicsit helyreráznak.
Köszönöm, hogy írtál! :-)
Puszi
Én inkább azon aggódom, hogy mi lesz v e l e m a halál után...
Drága Yolla, igazad van. Magam is tudom, hogy szinte már túlzásba viszem, de a húgom eltávozása után egyre többet gondolok a halálra. Talán nem tudtam még feldolgozni..Már ott tartok, hogy naponta arra gondolok, mi lesz a könyveimmel(igazság szerint csak azokat sajnálom), hova fogják a z örökösök a dolgaimat elpakolni stb. Nevetséges, de képes vagyok ilyesmin rágódni...Talán a tavasz, a munkálatok majd kicsit helyreráznak.
Köszönöm, hogy írtál! :-)
Puszi
Kár ezeken a kérdéseken rágódni és jobb, ha nem tudjuk!
Hidd el, nekünk akkor már mindegy lesz és úgysem tudjuk meg.
De addig élvezzük az életet, amíg csak tudjuk.
Puszi: Yolla
Ej, ej, Barátném!
Korai még az utolsó útra gondolni!
Sok teendőnk van még a világban!
Puszi: Yolla
Köszönöm, hogy írtál! :-)
Puszi
Korai még az utolsó útra gondolni!
Sok teendőnk van még a világban!
Puszi: Yolla
Puszi
Bocsi, ha egy kicsit viccesre vettem, de még annyi dolgunk van ezen a világon, annyi mindent szeretnénk megvalósítani, hogy már csak ezért sem szabad ilyeneken filózni...
Nagyon jó a fotód!!!
Puszi