Játékra! - Erdőtűz után

Látogatók száma: 34

"Kevés jelenség tud rám olyan nagy hatást gyakorolni, mint a tűz, a víz, a szélvihar, a jégeső... Egy közös van bennük, hogy valamennyi félelmetes. Ettől vagy valami mástól olyan izgalmas... Főleg, ha nem egyedül élem át.

Hatalmas lánggal tud lobogni, mint ahogy bennem a szeretet, vagy a gyűlölet valaki iránt... és mégis, a megnyugvás, amikor lelohad a tűz, elapad a víz..., a megkönnyebbülést jelenti számomra. Ennek így kellett lennie? A meggyőzés sem volt túl egyszerű, hogy semmi sem tarthat örökké, kijózanító hatással volt rám… Kérdések sorozata kavarog mégis a fejemben… No, de hogyan jutottam el eddig a pontig? És te vajon mit tettél volna másként?"...

Vannak szerelmek, amik úgy jönnek és égetnek porig mint egy erdőtűz, heves hőfokon lángolva sokáig, majd ez első komolyabb esőzésnél elalszanak és csak a fekete pernye száll az égig, majd már az se látszik az idő elmúltával.

És az erdő megfeketedett csonkjai között, a hamuból új élet serken, mert vannak fák, melyek magjai tűz pusztítása késztet csírázásra.

Ilyen lett a mi szerelmünk is. Amikor csak a szénné égett lelkem maradt, ő úgy jött, mint a gyógyító éjszakai lágy eső, ami nem veri fel a hamut, hanem lassan becsorog a földbe a szürkeségen át.

Életetre serkentem tőle és tudtam, a zsigereimben éreztem, hogy soha nem bántana. És így is lett. Nem tönkretett idővel, hanem együtt növekedtünk a szeretetben és meghittségben.

S hogy mit tettem volna másként? Elkerültem volna az erdőtüzet, ha tudom előre, hogy tönkretesz és feléget bennem minden jót és kiöl belőlem minden életet? Talán. De ha elkerülöm, talán nem ismertem volna fel azt, hogy a másik mennyire más. Hogy ő lesz az igazi.

#visszafogottvenusz

támogatóink