Kaotikus kapcsolatrendszerek 8. rész Amikor minden az, aminek látszik
Látogatók száma: 70
Előző írásaimban a kapcsolatok számos oldalát vizsgáltam már. Foglalkoztam barátokkal, szerepekkel, bizalommal. Utakról, bizalomról és csalódásról szóló hazárdjátékba csöppentem. A kocka el van vetve?
Ezelőtti írásomban megosztottam veletek azon kétségeimet, amelyek egy bimbózó kapcsolat hajnalán foglalkoztattak engem. Számos ilyen bimbózás előtt álltam már, azonban a virágba borulás, avagy szerelembe esés valahogy mégis elmaradt.
Egy kapcsolatban számomra több vízválasztó is akad. Szegény hősszerelmesnek nem pusztán az én kegyeimet kell elnyernie, hanem a családom és barátaim körében is osztatlan sikert kell aratnia. Sokat adok a véleményükre, ezzel együtt szentül hiszek is abban, hogy a külső szemlélő olykor többet olvas ki gesztusokból, pillantásokból, mint maga a főszereplő, azaz ebben az esetben én.
Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány férfiút mutattam már be a bölcs ítészeimnek. Ahhoz, hogy eljussak eme dicső ceremóniáig, jó néhány dolognak le kell kerülnie az asztalra, el kell hinnem, hogy igen: ő az! Talán túlfejlett kritikai hajlamom, bizalmatlanságom vagy bármely túlzó elvárásom okán, de én nem mutatok be bárkit a hozzám legközelebb állókhoz. Ahhoz, hogy esélyt adjak a bizalmi kapcsolatra, sok víznek kell lefolynia a Dunán és éreznem kell azokat a pillangókat a gyomromban, vagy bármilyen olyat, ami okán elérkezettnek hiszem a lépést.
Pasijaimat nem tartom a legnagyobb titokban, számos alkalommal meséltem már a választottjaimról és osztottam meg a csodás pillanataink forgatókönyvét családommal, barátaimmal. Több szem többet lát, bár néha kétségbe vontam, mondván, hogy a szavak nem adják át azokat az érzéseket, amik két ember között alakulnak ki. Egy-egy mosolyt, vagy érintést nem lehet leírni annak teljes valójában. Mint ahogy a külsőségeknek sem lenne szabad minden esetben hinni, a sztereotípiáktól jelen modern világunkban érdemes volna eltekinteni. Adtam hangot gondolataimnak a legújabb esélyes nagy Ő védelmére. Nem minden az, aminek látszik. Esetemben egy huncut személyiséggel felruházott férfiú nem feltétlenül nő bolond. Mondtam és reméltem magamban, hogy ez valóban így is van, illetve lesz és megtaláltam a kivételt, az egyet a rengetegből.
Talán mondanom sem kell, hogy ezek a bűvös pillanatok nem tartottak sokáig. Az elbűvölő bókok száma stagnálásnak indult, emellett hihetetlen módon megnőtt a munkával töltött idő száma is. A kétkedő és dörzsölt szintén kapcsolatszakértő barátok ekkor már sokadszor adtak hangot kétségeiknek, ekkor már jócskán túl voltunk a „nem illik hozzád” fogalom körének kimerítésén. Bezzeg én próbáltam menteni a menthetetlennek tűnőt, mert kivételesen bíztam, hittem és akartam, hogy működjön. Ha kellett volna, akár világgá kürtöltem volna, hogy ki ő, mert érdekelt, kedveltem és a többi szívet összetörő jellemzést is magamnak tudhattam. Volna, volna, volna…
A végkifejlet ezután már nem váratott magára sokáig, megkaptam az ítéletet: mással sokkal inkább el tudná képzelni…! Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is tűnt tova- felforgatva a mindennapjaimat és egy aprócskát a szívemet is. Szerencse a szerencsétlenségben: állandóan jelenlévő kétségeimnek hála, szerelembe nem estem, azonban bizalmamat ismét jócskán sikerült megcsappantatni, ám a már említett bölcs ítészeim szerint ebből tanul az ember lánya. Legközelebb inkább hallgassak rájuk.
Tanulás, önmagammal való vívódás ide vagy oda, azt hiszem a bizalmatlanság nem véletlenül lett része az emberi személyiségnek. Óva int, olykor behúzza a kéziféket és önnön butaságainkra is választ ad. Visszagondolva magam is jócskán tökéletlen módon vettem részt a „kapcsolatban”, amit olykor még bántam is. Az elbocsátó szép üzenetet követően viszont beigazolódott számomra, hogy nem kell bűntudattal küzdenem bizalmatlanságom miatt. Talán ösztönként, vagy hatodik érzékként is számon tarthatnám ezt a tulajdonságot, ami vigyáz rám akkor is, amikor nem veszem észre, hogy bizony minden az, aminek látszik!
A cikket írta: írólány
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia!
Nekem ez a stílus bejön. Okos fejtegetés és humor, önirónia...
Teccik:-)
Pinokkió
Kell is némi önirónia, meg az, hogy adott esetben tudjon a dolgain nevetni az ember.. a sírás nem olyan szórakoztató.. :)
Nekem ez a stílus bejön. Okos fejtegetés és humor, önirónia...
Teccik:-)
Pinokkió
Remek!
Köszönöm, ennél jobbat nem is írhattál volna! :) :)
Írólányunk! A történet tökéletes! Adott esetben többen több oldalróllátjuk! üdv Orsolya
A másoknak való megfelelés alatt arra gondoltam, hogy mások észreveszik azokat a hibákat, amik porszemként kerülnek a gépezetbe és vakvágányra juttatják a dolgokat. Ha már én nem látom, hogy a vesztembe rohanok, mások (barátok, család) jó dolog ha észreveszik és adott esetben figyelmeztetnek...
Kedves írólányunk! Számomra a páromnak nekem kell megfelelnie és nem másoknka, mert én életk vele és nem a barátok, rokonok vagy ismerősük! Érdekes az írásod! üdvözlettel Orsolya