Készülődés
Látogatók száma: 55
Bárányfelhők kacsingatnak a tiszta kék égről, és a nap ezernyi sugarával melegíti fáradt testét, Borika mégis kedvetlenül gyalogol a piacra, ráadásul egészségügyi okokból a hosszabbik utat választja, mert visszafelé inkább villamossal közlekedik, hiszen nehezek lesznek a cekkerek. Tempósan lépked, rámelegszik a dzsekije, mert nem merte felvenni a tavaszi vászon félkabátját, nehogy megfázzon, ám az nem jutott eszébe, hogy gyaloglás közben melege lesz. Ráadásul Bélus bizonyára nem hagyja szó nélkül az újabb ünnepi bevásárlását, amint meglátja a tömött cekkereket, s azonnal megkérdezi, miért költi feleslegesen a pénzt, amikor a lányukhoz mennek vendégségbe. Régóta nem vitatkozik vele, egyszerűen hagyja, hogy kiadja dühét, utána rendszerint megnyugszik és öt perc múlva elfelejti az egészet, csak ezt az öt percet nagyon nehéz kivárnia, pedig megszokhatta házasságuk eddigi huszonnyolc éve alatt. Bélus számára a hétköznapokon egy személyben közös gyermekeik anyja, szakácsnő, mosó- és vasalónő, takarítónő, tüzes szerető, emellett ünnepnapokon a pszichológusának, megértő barátjának és inspiráló múzsájának szerepe is reá vár, főleg, amióta kirepültek a gyerekek. Dávid az egyetem után azonnal megnősült és meg sem állt Koppenhágáig, Luca pedig még egyetemistaként beköltözött bátyja lakásába és megkezdte az önálló életét.
Egészen kimelegedett az asszony, ezért lehúzza dzsekijén a zipzárt, és lassítja lépteit. Hová siet? A piacról nem lehet lekésni, nyitva lesz este hatig. Aprócska térbe torkollik az utca, ott kell elfordulnia a piacra vezető útra. Már nem siet, akkor pedig leülhet néhány percre az egyik padra, és pár percig napozhat. Elnézi, amint az útkereszteződéstől néhány méterre lévő megállóba kétpercenként érkeznek a villamosok, s kiöntik gyomrukból az embereket, akik gyalog rohannak tovább, mintha lekésnének valamiről, a felszállók pedig egymás sarkára hágva tülekednek fel a járműbe, mert nekik is sietős a dolguk. Innen, a padról nézve az emberek úgy néznek ki, mint a hangyaboly, melynek tagjai igencsak serénykednek.
Elneveti magát Borika, eddig maga is egy volt a milliom szorgos hangyák közül, gyereket nevelt, lelket vert a Bélusba, hogy tehetséges festőként legalább a férje érvényesüljön, és megteremtette a család anyagi bázisát, feláldozva a meredeken ívelő grafikusi karrierjét, tanárnak állt és mellette karikatúrákat készített, melyeket jó pénzért eladott a nyomtatott sajtónak. Idén betölti az ötvenet, és akkor érez maga körül melegséget, amikor kiül a téren egy padra, élvezni a tavaszi napsütést. Kimerültek lelkében a napelemek, melyeket képtelen teljesen feltölteni, bárhogyan igyekszik, mert értelmét vesztett minden, amiért küzdött. Bélusból iszákos, lusta, középszerű festő és zsémbes férj lett. Dávid mielőbb szeretne meggazdagodni, jó orvos, de emberként hiányzik belőle az empátia. Luca lusta, az egyetemen elvégezte ugyan a mester szakot, de az államvizsgát egyre csak halogatja.
Az év legnagyobb vicce lesz Lucánál ebédelni! Biztosan étterembe mennek, mert lánya egy rántottát sem tud elkészíteni, s miután egyetemistaként heti húsz órát dolgozik, a mai napig a szülei apanázsából él, ergo, bárhonnan is nézi, saját maguk finanszírozzák a húsvéti ebédjüket, melyet igazán kihagyhatnának, felesleges ez a kanyar, többe is kerül, mintha a megszokott módon náluk ülne asztalhoz a család. Az ünnepi ételekhez egy hete megvásárolta a hozzávalókat, most csak ezért megy a piacra, hogy megvegye a lányának viendő gyümölcsöt, zöldséget és szalámit.
Biztos, hogy ez a legjobb megoldás? Álmait porrá őrölte az élet malomkereke, és helyükbe léptek a szürke hétköznapok gondjai, és hiába peregtek a naptár napjai, magára sohasem talált időt, mert minden percet másokra kellett fordítania. Reggelente a fürdőszoba tükréből farkasszemet néz vele az ismeretlen, fakó, fáradt nő, akinek arcán lassan barázdát húznak a ráncok, akinek szeméből eltűnt az életigenlő csillogás, akit napról napra pusztán a megszokott, monoton teendők lendítenek tovább, hogy bevégezze a rá rótt teendőit.
Lehunyja szemét és hagyja, hogy a friss napfény simogassa az arcát. Testének, lelkének szüksége lenne a kényeztetésre, hogy érezze, még él, nem pedig magát vonszoló zombi. Megérdemelné, hogy fontos legyen valakinek, ha másnak nem, hát saját magának!
Kinyitja szemét, és felpattan a padról, siet a villamosmegállóba, hogy elérje a következő járművet, amely kiviszi a bevásárlóközpontba. Igen, fontos lesz magának, mert hogyan lehetne fontos mások számára, ha nincs benne elég önbecsülés? Azzal kezdi, hogy bemegy a szépségszalonba, nem érdekes, hogy nem jelentkezett be előre, biztosan fogadják, hiszen valamennyi szolgáltatásukat igénybe veszi, kozmetika, fodrászat, műköröm építés, kész vagyont fizet értük, úgy három óra múltán. Az sincs kizárva, hogy vesz magának egy új kosztümöt, táskát és hozzáillő cipőt. Szinte maga előtt látja Bélus megrökönyödését, amikor teljes tatarozás után meglátja! Na, már csupán ezért is meg kell tennie!
Tizenegy órakor nyomja meg a liftet hívó gombot. Jól gondolta, előre vették a szalonban, mintha időpontra ment volna, elvégre ott is, mint mindenütt, a pénz határtalan hatalommal bír.
A liftbe belépő szembe találja magát az egyszer egyméteres tükörrel, és Borika elégedett a látvánnyal. Kinézetre jó karban lévő negyvenesnek látszik, és ezen a képen sokat javíthat, amint felveszi az új kosztümjét.
Bélus a fürdőszobában készülődik, éppen azon meditál, hogy megborotválkozzon, vagy meghagyja a borostáját, legfeljebb azt mondja, hogy ez a divat. Hol lehet Bori, lassan indulniuk kellene, és még mindig nem ért haza, és hiába hívta, nem vette fel a mobilját. A végén felvásárolja az egész piacot! Mi lenne, ha busszal mennének, vagy taxival, akkor legalább ihatna egy pohárkával, vagy, mondjuk kettővel is.
Fél óra alatt végez, végül meghagyta a borostát, attól fiatalabbnak érzi magát.
- Bélus, öltözz, mert elkésünk!
Képtelen megszólalni, mert ez a nő nem lehet Bori! Úgy néz ki, mint aki most lépett ki a divat magazin címlapjáról!
- Igyekezz, drágám, nehogy elkéssünk! Ma én vezetek, mert ebéd után leugrok a szüleimhez, felhozom őket az ünnepekre!
Bori hangjából eltűnt a megszokott lágyság, most ugyanolyan határozottnak hangzik, mint amilyen lány korában volt. Nagyot dobban Bélus szíve. Úgy érzi, hogy valami alapvetően megváltozott a feleségében, és ezen már az sem változtatna, ha visszamenne a fürdőszobába és tisztességesen megborotválkozna. Az utcán mellbe vágja a tavaszi illatokat reptető lágy szellő és a szikrázó napsütés.
A cikket írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem lesz folytatás, ez ennyi. Egyszer mindenki észbe kap, jogában áll okosabban folytatni az életét.
sortatarozás! Újra fiatalnak, és tetterősnek
érzik magukat! Persze, mert élvezik, hogy a
párjuk kikerekedett szemébe felfedezik a rég
elhamvadt vágyat! Esetleg még az is feltüzeli
őket, ha észreveszik, hogy az utcán utánuk
fordulnak, talán még fütyülnek is a férfiak!
Én voltam a figyelmetlen.... Bocsánat. Hát az asszony mondja. Én meg úgy értettem, hogy Bélus teremtette meg az anyagiakat... addig övé volt az érdem... Tévedtem. Elnézést. :-)
Nem lesz folytatás, ez ennyi. Egyszer mindenki észbe kap, jogában áll okosabban folytatni az életét.
Nem értem az embereket... az elégedetlenségük miatt. Most Bélust... Ezért: "bárhogyan igyekszik, mert értelmét vesztett minden, amiért küzdött. Bélusból iszákos, lusta, középszerű festő és zsémbes férj lett..." Ki mondja ezt? Nem igaz, hogy ezt érzi az előzményeket ismerve..., de olvasom tovább, hátha választ kapok erre...
:-)
Lesz még folytatás, vagy ennyi volt?
:-)