újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Kezdj el gondolkodni magadon!!!

Látogatók száma: 49

Fiatalon, kevesen élnek tudatosan,csak sodródnak az árral, mert honnan is tudnák, hogy mit, hogyan kell csinálni. Tapasztalat híján sok dolog nem működik, önmagunk megismerése nélkül csak bukdácsolás van és káosz az élet. Van kiút ! Nézz a tükörbe!

Nemhiába szokták mondani a felnőttek, hogy "De jó lenne, újra gyereknek lenni!" . Már nagyon is tudják, hogy milyen jó volt addig, amíg nem kellett foglalkozni a háztartással, nem kellett mosni, főzni, takarítani, a számlákat befizetni, dolgozni járni, megfelelni a családnak , a munkatársaknak, a közvetlen környezetüknek. Nem főtt a fejük gyerekként, hogy mi lesz holnap,hacsak azért nem, hogy vajon babásat vagy orvosost játszanak, biciklizzenek vagy focizzanak, tanuljanak vagy ne. Szóval,mindig az volt a gondolat tárgya, amihez éppen kedvük volt. Persze az iskola megpróbálja keretek közé szorítani a kis nebulókat, próbálják életre nevelő szabályokkal kordában tartani őket és némi tudást a fejükbe verni,mondván mindez kell a nagybetűshöz.

Nem akarom az iskolai rendszert pellengérre állítani, nem vagyok ebben szakavatott, de szülőként és motivációval foglalkozóként igenis meg kell kérdőjeleznem a hiányosságait. S hogy hiteles legyek ebben a témában , a magam tapasztalatát hozom fel. Mind az elemiben, mind a középiskolában a gyerekeknek nincs módjuk a saját értékeiket kamatoztatni és a jövőjük szempontjából erősíteni, mert folyamatosan ütköztetve vannak egymással szemben. Verseny van kőkeményen, ami nem lenne baj, ha a résztvevők kellően tudnák azt, hogy ők mire képesek, mi az amiben valóban jók és mi az, ami egyáltalán érdekli őket és szeretettel csinálnának. Nincs szinkronban az oktatás és az egyéni fejlődés. Az egyensúly hiányzik, inog ,ezért a gyerekek bizonytalanok és oltári nagy a megfelelési kényszer. Kevés tudatosság van ezekben a megnyilvánulásokban, valaki mindig megmondja ,hogy nekik mi a jó és miben jók és mit kell csinálniuk. Tapasztalat, önismeret híján,mindezt el is hiszik. Egy darabig.

Aztán a sok impulzus hatására elkezd kavarogni a gyomruk, a kevésbé toleránsak elkezdenek lázadozni,bár még ekkor nem tudják, hogy miért is, csak érzik, hogy nem az igazi. Valami nem jó. Hány depressziós fiatal van, hány összezuhant gyerek van, hány renitens gyerek van, aki pont azért olyan amilyen, mert nem érzi jól magát abban a közegben, ahol van és utálja amit csinálnia kell. Hány felnőtt kérdezi meg,igazi érdeklődéssel, hogy vajon mi lehet a probléma?

Nekem volt egy klubom, ahova középiskolás fiatalok jártak szórakozni, játszani. Eleinte csak lébecoltak, figyeltem őket, hogy ki hogyan viselkedik ebben a társaságban, miről beszélgetnek, ki milyen szereplője ennek a csoportosulásnak. Amikor azt vettem észre, hogy ezek a fiatalok, akiket máshonnan kidobnának a megjelenésük,viselkedésük miatt, semmi mást nem akarnak, csakhogy figyeljenek rájuk, egyesével, kizárólag rájuk, magukra. Lássuk meg bennük is az értéket, hogy törődjünk az őket foglalkoztató dolgokkal és segítsük őket, értsük meg őket és ami a legfontosabb, hogy ismerjük el őket. Mindenki tehetséges valamiben, amit fiatal korban kell kinyitni, nem felnőtt korban. Ez a felismerés vezetett el oda, hogy elkezdtem programokat szervezni, addigra láttam, hogy kit mi érdekel, így ennek megfelelően szerveztem és kértem a segítségüket. Volt olyan fiatal., aki zárás után képes volt elhozni a szintetizátorát, hogy Bachot játsszon nekem,miközben elkönyvelték egy depressziós, idegbeteg embernek. Megmutatta a rajzait, tátva maradt a szám. És a környezet nem látta csak a hosszú loboncos haját és a morózus alkatát. Jah, és mondanom sem kell, hogy jó páran 17 évesen pszichológushoz jártak,mert baj volt velük. Valóban? Szerintem nem volt velük baj. Egy volt a hiba, az egyént, saját magukat nem tudták kibontakoztatni,mert a megfelelési kényszertől besokalltak és a kutyát nem érdekelte a sorsuk. Ezek a fiatalok nehéz utat járnak be és a felnőtt korukra kiégettek lesznek és boldogtalanok.

Mi a konklúzió? Egyszerűen nekünk felnőtteknek az a dolgunk, hogy a fiatalokat hozzásegítsük ahhoz, hogy időben megismerjék magukat, felismerjék,hogy meddig tart a komfort zónájuk, hogyan lehet sikereket elérni, mi kell a boldog élethez? Az én olvasatomban ez azt jelenti, hogy minél előbb tükör elé kell állítani őket és természetessé kell tenni olyan értékeknek a hétköznapi használatát,mint az őszinteség, a hit, az önbecsülés, a szeretet, az egymás iránti tisztelet és nem utolsó sorban a pozitív életszemlélet elsajátítását. Minden fiatalnak útravalóm,hogy kezdjen el gondolkodni magán és alakítsa ki saját énképét úgy, hogy boldog, elégedett felnőtt váljon belőle. Nekünk felnőtteknek pedig az a dolgunk, hogy mindehhez,minden segítséget megadjunk. Kezdj el gondolkodni magadon!

A cikket írta: herdika

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

megtekintés Válasz erre: Yolla

Igazad van, kezdj el gondolkodni magadon!

Minél előbb, annál jobb! A boldog élet egyik alapja, mégsem fókuszálunk erre. Köszönöm hogy egyet értesz velem!
Igazad van, kezdj el gondolkodni magadon!
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: