újabb események régebbi események további események
13:12
Juhász András Géza új cikket töltött fel
12:59
Grace új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
07:15
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:02
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
20:01
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
09:13
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
08:10
zsoltne.eva új cikket töltött fel
21:59
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
20:30
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:25
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
20:01
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:54
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:55
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:16
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
17:41
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
17:40
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
bakfitty új hozzászólást írt egy cikkhez
17:33
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Lelkünk hangja

2012. március 12. - Látogatók száma: 86

Vannak dolgok, amit az ember nem felejt el soha. Elnyomhatja magában, de el nem tűnik.

Nem szeretem a nagy és idegen szavakat, használhatnék egyebet is, de így szebb és egyszerűbb: lélek szükséglete, ösztön, megérzés – nevezhetjük bárhogy – kiirthatatlanul bennünk él, irányít akarva akaratlanul. Ellenszegülhetünk, néha felülírhatjuk, megkerülhetjük, de el nem dobhatjuk magunktól. Vannak, akik tudomást sem vesznek róla, vagy összekeverik az agyuk által adott logikus parancsokkal, de legalább egyszer az életben mindenki megtapasztalja milyen az, valamit minden öntudat nélkül, önfeledten, csak úgy, mert jól érzem magam tőle, megtenni. Látszólag értelmes és fontos ok nélkül. Ilyen a szerelem vagy a szex. Egyiket sem okkal, a tudatunkkal tesszük, hanem mert szükséglet, jó esetben fizikai és lelki is egyben.

Egy gyermek felnövekedése közben az iskolában mindent megtanul a világról. A miérteket, a hogyanokat, a miket, fogalmakat, szavakat alkotni, kommunikálni, beilleszkedni a nagy közös világba. Elvárásokat támasztanak vele szemben, már születésétől kezdve, tanuljon meg járni, enni, inni egyedül, szobatisztának lenni, öltözködni, mosakodni, fogat ápolni, kezet mosni, szakmát, nyelveket, számítógépet, mobilt kezelni, autót vezetni, stb. mindezt saját érdekében.
Kicsit mindenki eltérhet az átlagtól, akkor beszélnek tehetségről, de ne nagyon, mert az már kóros, ekkor a gyerek legenyhébb esetben is hiperaktív, vagy „nemnormális”. Ilyenkor valahogy mindig azt érzem, hogy megmaradtunk a sötét középkorban, ahol ha valaki ki merte mondani, hogy a Föld kering a Nap körül, az őrült volt. Holott ezt már az ókorban egyszer felfedezték. Nevetséges ugye? Vagy vegyük az asztrológiát. Mióta ember él a földön, figyeli az eget. Ezredéves tapasztalatokkal gazdagodva behatárolhatóvá teszi egy lélek, egy ember útját, a hatásokat és lehetőségeket. Vajon miért van az, hogy ez csaták kimenetelét, birodalmak bukását és felemelkedését jelezte valamikor rég, ma pedig csak hóbortnak hisszük? Az ember egész életében keresi a célját, folyton a miértek gyötrik, de arra nem is gondol, hogy komolyan magába nézzen, hogy a világ mögötti lényeget meglássa.

Mondhatná bárki, mi a fenéért kínlódok itt ezzel a szöveggel, hisz ezek már nagy szavak, de ez nem igaz. Ha nem ismerjük fel a lelkünkből kiáltó szükségletet, ha nem halljuk meg a belsőnk hangját, az megbetegít, feldarabol, keserűvé és üressé tesz minket, mert azt érezzük, semmit sem tettünk. Mert mindenki nyomot kíván hagyni maga után és ez csak akkor lehetséges, ha megtesszük, amiért születtünk. A tehetségünk által, az ösztönünk által. A küldetésünk által, a feladataink által, ami mellett persze ezer más dolgunk is van. Élni, enni, dolgozni, életben maradni, szeretni, gyereket nevelni… és itt megállnék egy pillanatra. Ez is fontos küldetés. Egy utódot útnak indítani. Egyszerű, magától értetődő nyom, évezredek óta teszi az ember, állat, növény, minden, ami él. De miért? Mert élvezetes a technikája? Mert szeretjük a gyerekeket? Mert jó dolog növény termeszteni, állatot tenyészteni?

Ami adatott nekünk itt, egy élet. Egy testben, egy lélekkel, egy aggyal. Itt tudatosan tehetjük, tanulhatjuk meg azokat a dolgokat amelyek által meghagyhatjuk azt a lábnyomot. Elég ez nekünk? Egy tanárnak elég egy órát tartani? Azért tanult éveken keresztül, hogy egyetlen órát leadjon? Egy tyúk egyszer tojik tojást? Azért növekedett, evett és kapirgált, hogy életet adjon egy kiscsibének? Egy építész egy házat épít fel? Az élete fő műve? Egy matróz egyszer hajózik ki? Utána partra száll, mondván ez is meg volt?

Nem. Mindent azért teszünk, mert az ösztön vezérel minket, a túlélésért folytatott harcban, ami egyenlő a fejlődéssel, a változással, mert nem maradunk ugyanazok. Nem maradhatunk, mert minden nap tanulunk. Miért ne tanulhatnánk meg hallani az ösztönünk, a lelkünk hangját is? Hogy az vezessen, ne csak vaktában járkáljunk a világban! Ha már a világ elfelejtett megtanítani ismerni, kezelni önmagunkat, akkor ezt nekünk kell megtenni. Akkor érezni fogjuk, hogy megléptük azokat a lépéseket, amelyekkel életművet hagyunk magunk után. Mert akkor lesz értelme és valóban büszkék lehetünk magunkra, legyen az bármi, egy relativitás elmélet, egy hidrogénbomba, egy milliókat érő festmény-sorozat, akár egy pékség a sarkon, vagy egy nagy család, melynek büszkén lehet gondoskodó anyja, apja bárki. Tudnunk kell kik vagyunk. Éreznünk kell. Akkor teljes az életünk, akkor járjuk a mi saját utunkat egyetértésben a lelkünk hangjával.

kép:net

A cikket írta: Ailet

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2012. április 4. 11:20

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2012. április 4. 09:15

Kedves Ailet!

Nem szabadna elnyomni!

Pussz, Tündér

Nem bizony! Élni kell vele együtt, akkor érünk oda, ahol lennünk kell.
Puszi:A
2012. április 4. 09:15
Kedves Ailet!

Nem szabadna elnyomni!

Pussz, Tündér
2012. március 18. 19:00

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. március 18. 17:03

Nos, hogy áll a dolog?

Azt nem tudom, de a ribizli meg a páfrány már ázik :))) Repítem hozzád, amint lehet! :D
Puszivirág!
A
2012. március 18. 17:03

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 18. 08:52

Anyám ebben a profi.... én csak nézem, és élvezem a gyümölcsét. Majd szólok neki még egyszer. :))

Nos, hogy áll a dolog?
2012. március 18. 08:52

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. március 15. 18:40

Most már sürgősen kiültetendők! :)

Anyám ebben a profi.... én csak nézem, és élvezem a gyümölcsét. Majd szólok neki még egyszer. :))
2012. március 15. 18:40

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 15. 14:12

Zöldülnek :)) (Köszi a repülési engedélyt :D )

Most már sürgősen kiültetendők! :)
2012. március 15. 14:12

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. március 13. 15:05

Nem baj, nem lehet mindenki földi, te levegő leánya. :)
Te csak szállj szabadon. Néha én is szeretnék. Változatosan. :)

Hogy vannak a josták?

Zöldülnek :)) (Köszi a repülési engedélyt :D )
2012. március 13. 15:05

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 13. 11:46

Nekem elég hogy nő a fű magától... nem vagyok túl földi jegy. Sajna.... :)

Nem baj, nem lehet mindenki földi, te levegő leánya. :)
Te csak szállj szabadon. Néha én is szeretnék. Változatosan. :)

Hogy vannak a josták?
2012. március 13. 12:14

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. március 13. 12:08

Ezért nem értem én ezt a nagy rejtőzködést?... Mennyivel egyszerűbb dolgunk lenne... azt az időt másra tudnánk fordítani, mint kutakodásra, ha picit többet tudnánk egymásról... Bár az írás is jó valamire, akinek ez megadatott. Ezek szerint valamit mégis sikerült hoznunk magunkkal és átadni magunkból... :-)

Nem erőszakolhatok rá senkire semmit. Ha valaki nyitott rám, meg fogom találni az utat hozzá. Így meg, az írásokon keresztül sokkal egyszerűbb. :))
2012. március 13. 12:11

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. március 13. 12:03

Ühüm.
Én a küldetés szót úgy értelmezem, hogy valamit ebben az életben "le kell tenni az asztalra". Azzal, hogy keresed a kincseket magadnak profitálsz. És azoknak az embereknek, akikben kutakodsz mitől lesz ez jó?

Én például arra vagyok hivatott, hogy tudást és (bocs, nagyképűnek tűnik) bölcsességet adjak át olyan egyéneknek, akiknek erre szükségük van és nyitottak is rá.

Puszi,

Lizi

Pontosan erre gondoltam. A kincset nem magamnak keresem. Mert nem vehetem el mástól. Hanem ő lesz gazdagabb tőle (meg picit én is, mert a saját sorsom útját járom), neki fog profitálni és én ebben segítek, ha engedik. Én nem bölcsességet adok, csak irányt mindenkinek válogatás nélkül, nem "véletlenül" sodorja elém DI az embereket, akiknek mindig át kell adnom (meg kell keresnem bennük a kincset) valamit. Ez az én küldetésem.

Puszi:A
2012. március 13. 12:08

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 13. 12:03

Természetesen benned is kerestem és találtam is. :))) (már amennyire ismerhetlek innen) Mert mindenkiben van, csak nem mindig hagyja hogy lássuk. :))

Ezért nem értem én ezt a nagy rejtőzködést?... Mennyivel egyszerűbb dolgunk lenne... azt az időt másra tudnánk fordítani, mint kutakodásra, ha picit többet tudnánk egymásról... Bár az írás is jó valamire, akinek ez megadatott. Ezek szerint valamit mégis sikerült hoznunk magunkkal és átadni magunkból... :-)
2012. március 13. 12:03

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. március 13. 11:59

Ailet!

Szólj, ha megtaláltad, hátha bennem is van, csak még nem tudok róla... Akkor te leszel a kincs, aki keres és talál... :-)


Puszi,
Éva

Természetesen benned is kerestem és találtam is. :))) (már amennyire ismerhetlek innen) Mert mindenkiben van, csak nem mindig hagyja hogy lássuk. :))
2012. március 13. 12:03

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 13. 11:49

Szia Lizi!
Kincskereső vagyok... a lélek kincseit keresem az emberekben.
Pusz:A

Ühüm.
Én a küldetés szót úgy értelmezem, hogy valamit ebben az életben "le kell tenni az asztalra". Azzal, hogy keresed a kincseket magadnak profitálsz. És azoknak az embereknek, akikben kutakodsz mitől lesz ez jó?

Én például arra vagyok hivatott, hogy tudást és (bocs, nagyképűnek tűnik) bölcsességet adjak át olyan egyéneknek, akiknek erre szükségük van és nyitottak is rá.

Puszi,

Lizi
2012. március 13. 11:59

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 13. 11:49

Szia Lizi!
Kincskereső vagyok... a lélek kincseit keresem az emberekben.
Pusz:A

Ailet!

Szólj, ha megtaláltad, hátha bennem is van, csak még nem tudok róla... Akkor te leszel a kincs, aki keres és talál... :-)


Puszi,
Éva
2012. március 13. 11:49

megtekintés Válasz erre: Lizelotte - 2012. március 12. 14:57

Ailet!

Neked mi a küldetésed?

Lizi

Szia Lizi!
Kincskereső vagyok... a lélek kincseit keresem az emberekben.
Pusz:A
2012. március 13. 11:46

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. március 12. 12:08

De te miért nem kertészkedsz? :)

Nekem elég hogy nő a fű magától... nem vagyok túl földi jegy. Sajna.... :)
2012. március 12. 14:57
Ailet!

Neked mi a küldetésed?

Lizi
2012. március 12. 12:08

megtekintés Válasz erre: Ailet - 2012. március 12. 11:48

Jól látod. :)) Tökéletesen így van. :))
Puszivirág!
A

De te miért nem kertészkedsz? :)
2012. március 12. 11:48

megtekintés Válasz erre: Virág - 2012. március 12. 11:07

A, hogy én ki vagyok az biztos. :)

Azért kertészkedünk... több okból.
1, lesz élelem
2, megszoktuk, hogy minden évben csináljuk
3, ezt kaptuk örökségül
4, mert jó teremteni valamit és a kezed munkáját élvezni,
5, szeretünk. :)

Jól látod. :)) Tökéletesen így van. :))
Puszivirág!
A
2012. március 12. 11:46

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2012. március 12. 09:51

Egy kicsit úgy érzem, eleged van! :-)

Kicsit igen, abból, hogy nem látjuk a lényeget néha. Sokan egyáltalán nincsenek tisztában önmagukkal és a világban betöltött szerepükkel. Pláne nem a feladatukkal. Nehéz így közös nevezőre jutni, leginkább olyanokkal a legnehezebb, akit szeretünk. :))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: