Magasugrás
Látogatók száma: 48
Az első virtuális marketing oktatóm egyszer azt mondta, az egyik nekem adott kritika után, amiben azt írták, hogy fejlődjek még, hogy ő nagyon utálja azt a szót, hogy fejlődés. Még nagyon zsenge és jóhiszemű voltam, és azt gondoltam, hogy szolidaritásból nekem is utálnom kell ezt a szót. Bár próbált uralkodni rajtam, felhasználni és a saját képére formázni, de azt nem tudta megakadályozni, hogy mélyen magamban ne gondolkozzak el azokon a jószándékú, ám kemény kritikákon, amelyeket kaptam... Végül elérték a céljukat.
Szeretem, ha megmondja XY a frankót, mert tőle lehet tanulni. Türelmes és megmondja, amit kell, ha keményen is. Mert őszinte ebben, talán túlságosan is. De, aki akar haladni valamerre, annak kell ez. Akkor is, ha elsőre nem esik jól. Az injekció sem esik jól, de mégis szükséges.
Szeretem, amikor a barátaim szeretik az írásaimat, de attól nem lehet igazán fejlődni egy bizonyos szint után. Ezt már a Virtusban megtanultam. Szerettem azt a helyet, mert olyan családias volt, hamar lett egy virtuális családunk, számtalan unokatestvérrel, féltestvérrel, nagynénivel és virtuális szülővel. Még családfát is rajzoltunk, hogy a csatlakozni, azaz beházasodni kívánó új tagok és jómagunk is nagyobb rálátással lehessünk a bonyolult családszerkezetünkre. Jókat mókáztunk, viccből haiku-ban beszélgettünk, rémes rímeket faragtunk, s nevettünk. Az sem zavart, ha a "szomszéd szobában" a késdobálás ment a politikai csatározásokban, mert elég nagy volt a bolygónk mindenkinek. Ha írtunk valamit, megnéztük egymás írását, megdicsértük egymást. Az jólesett. Igen jól. Csak hiányoztak a kis célok, feladatok.
Jó, ha van valaki, aki utat mutat, segít célokat kitűzni, és magasabbra teszi neked a lécet annál, mint amit magadnak emelnél csak rajta. A végén menni fog. Mert addig "ugrasz", amíg végül majd csak sikerül. Persze közben levered párszor a lécet, talán meg is ütöd magad, de ha nem adod fel, sikerülhet. Aztán még magasabbra teszi. No, akkor jön a szentségelés, a fohászkodás - persze csak magadban -, aztán újra nekifutsz. Újra és újra, mert ennek soha nincs vége.
A cikket írta: Virág
Hozzászólások
időrendi sorrend
Tetszik az írásod, mert örök igazságot feszeget.
Valamennyiünkben létezik egy magasra helyezett léc, melyet átugrani szeretnénk, s amint sikerül, azonnal emelünk rajta, s újra meg újra nekirugaszkodunk, s ez egy végtelen folyamat.
Kellenek a célok, a magasra tett lécek, munkában és magánéletben egyaránt, hogy legyen kihívásunk, amely előre viszi kicsiny létünket.
Üdv: Yolla
Örülök, hogy tetszett Zsom, és hogy több is rejlett (volna) benne. :)
Sokat tanultam a Virtuson, főleg azt, hogy "hogyan ne" csináljak valamit. Kár, hogy bezárt, néha hiányzik. Látom, hogy FB-on alapítottak kisebb csoportokat, de persze az nem ugyanaz.
Nagyon igazad van, mert fejlődni az élet minden területén lehet. Én ma pl takarításban alkottam akkorát, hogy ha bemegyek a főzőfülkébe, akkor mindig azt hiszem, hogy eltévedtem. :))))
Tetszik a cím, mint szókép. Az írás pedig nem csak arról szól, ami benne van. Hiszen simán el lehet vonatkoztatni, az élet bármely területére, akár munka, akár hobbi, akár érzések kifejezése, vagy bármi is lehetne megfogalmazatlan tárgya a témának.
Így, hogy leírva van a Virtus és a családfa, stb. beszűkül a tér, egyetlen dolog felé. Ez sem baj, nagyon is jó, hogy az érzéseidet és képességeidet megmozgatta egy közösségi oldal. De egy valami biztos. A tehetséget nem mások fogják rád sütni. Mondani és értékelni persze lehet és kell is, de azt Te érzed, ha mozgat Téged valami elemi erő egy bizonyos irány felé.
Sokat tanultam a Virtuson, főleg azt, hogy "hogyan ne" csináljak valamit. Kár, hogy bezárt, néha hiányzik. Látom, hogy FB-on alapítottak kisebb csoportokat, de persze az nem ugyanaz.
Nagyon igazad van, mert fejlődni az élet minden területén lehet. Én ma pl takarításban alkottam akkorát, hogy ha bemegyek a főzőfülkébe, akkor mindig azt hiszem, hogy eltévedtem. :))))
Így, hogy leírva van a Virtus és a családfa, stb. beszűkül a tér, egyetlen dolog felé. Ez sem baj, nagyon is jó, hogy az érzéseidet és képességeidet megmozgatta egy közösségi oldal. De egy valami biztos. A tehetséget nem mások fogják rád sütni. Mondani és értékelni persze lehet és kell is, de azt Te érzed, ha mozgat Téged valami elemi erő egy bizonyos irány felé.
Ezt jól megírtad de van tán akinek csökkenteni kellene a szintet. Péld. nekem :D
Ty
Ty
Ha nem akarod: nincs.:)