Másolat
Látogatók száma: 46
Szia Müszélia! Müszélia után, szabadon! Ihletet kaptam a cikkedből, és igenis eszembe jutott, a" bezzeg az én-mi időnkben".
Sajna, vagy "hál Isten" nem vagyok már mai csirke. Az írásod nagyon sok régi emléket jutattot eszembe!
1975- környékén voltam abban a korszakban, amikor az ember eldöntheti, mi az ami igazán bejön neki.
Mindig is imádtam, ha a fiúk minimum engem láttak az első helyen, ha meg valamilyen jelét is adták, az meg pláne a szívemig hatolt.
Viszont mindig is utáltam, ha ez átlátszó, vagy mesterkélt volt.
Tudom nehéz a különbség határait meghúzni, pláne, mert nagyon vékony a vonal.
Való igaz, sokan, nagyon sokan, mi nők, vonzzuk a barmokat, viszont az is igaz, hogy mi is" barmok" vagyunk, hogy hagyjuk magunkat.
Hiszünk, mindennek-és-mindenkinek, aki azt adja elő amit látni-vagy hallani szeretnénk.
Való igaz, követünk el hibákat, van köztünk, akinek sikerül kijavítani, de olyan is van akinek soha nem sikerül.
Az Én (nagybetűvel) olvasatomban, ezt mindenkinek meg kell tapasztalnia, ilyen, vagy olyan formában. Akinek ezt nem sikerül megtapasztalnai, az szegényebb lesz egy élménnyel, egy tapasztalattal.
Azt elemzed, "az agresszív macsó jó választás, mert jó alanyok a gyereknemzésre."
Az én olvasatom más.
A "macsóval semmi bajom, az" agresszív" ami taszít, de nagon"
Ha NŐ vagyok, és családot akarok akkor az agresszivitás, az nem fér bele, semmilyen formában!
Azt is tudom, hogy sok nő nem osztja ezt a nézetet, meglátásom szerint ebből lesznek a HÍREK.
Azt, hogy mindenki a saját sorsának kovácsa, én sem osztom teljes mértékben, a nevelkedés, neveltetés nagy században közrejátszik.
A tanulság?
Az a nagy barom aki hagyja magát a külső hatások miatt, és fog szenvedni, de nagyon, amikor rájön, nem ez a lényeg.
A lényeg, hogy akkor amikor ez történik, csak kevesen vesszük észre, azt, ami történik.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
szia M.
örülök, hogy én lettem a "múzsa." ez csak egy cikk... annyi biztos, hogy én magam nem barmot választottam, se rövid, se hosszú távra - és végül, legvégül az se lett jó. most már ott tartok, hogy egyedül a legjobb.
Való igaz sokszor jó kicsit egyedűl, de nem jó hozzászokni, mindenki megtalálja, amit keres,előbb, vagy utóbb!
Maresz
örülök, hogy én lettem a "múzsa." ez csak egy cikk... annyi biztos, hogy én magam nem barmot választottam, se rövid, se hosszú távra - és végül, legvégül az se lett jó. most már ott tartok, hogy egyedül a legjobb.