újabb események régebbi események további események
03:19
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
09:40
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
01:33
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:00
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
04:56
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
05:35
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:28
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
14:31
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:26
Divi Éva új bejegyzést írt a naplójába
13:26
Divi Éva új bejegyzést írt a naplójába
07:29
Gaya módosította a naplóbejegyzését
06:18
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:13
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
16:16
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
06:01
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
02:03
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
20:40
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
19:57
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
06:14
Gaya új bejegyzést írt a naplójába
01:21
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába

Papucs és elvárások

2010. október 26. - Látogatók száma: 98

Írjak mesét, persze, füstölgök magamban jó szokásomhoz híven. Nem is én lennék, ha nem morgolódnék állandóan. Én nem tudok mesét írni!!! Nem tudásnak pedig nyögés a vége, na jó, tudom, az a nem akarás-hoz van. Na de akkor is. Folyton olyat várnak el tőlem, amire úgy érzem, hogy képtelen vagyok. Ez elég nyomasztó dolog. Érdekes, hogy olyan sok ember van, aki azt gondolja, hogy tudja, hogy hogyan kéne élnem az én életemet. Tudják, hogy mit kéne tennem, hogy mi lenne jó nekem, mi válna a hasznomra és még sorolhatnám. Igazából olyan sokan akarnak jót nekem, hogy örülnöm kellene neki. Csak ne akarnának mindannyian mást... Képtelenség mindenkinek megfelelni.
" - Elvárásoknak megfelelni nem nagy öröm Kisvirágom, olyan vagy, amilyen vagy."
Bárcsak mindenki így gondolná...
Azért megtárgyaltam a klinikai szakpszichológusommal - aki egy félisten - ezeket az elvárás dolgokat, és mondta, hogy ez az erőszaknak egy formája. Mivel olyat várnak el tőlem, amire nem vagyok még felkészülve, és nem vagyok benne biztos, hogy akarom-e egyáltalán. Vagyis nem akarom. Most nem, és utána se biztos. Miért hiszi mindenki azt, hogy tudja, hogy mi a jó nekem? Értem én, féltenek. De nem kéne. Úgy nem nő fel az ember lánya, ha állandóan féltik. Én már repülök, csak még senki sem látja. Biztos, mert még csak az álmaimban. De onnan már csak a következő lépés a valóság. Persze nyuszi vagyok, lehet, hogy sosem merek majd igazán repülni, mert nem merem megmutatni, hogy micsoda pompás szárnyaim vannak... Pedig vannak! Én már látom... Titokban már repültem is... csak meg ne tudják. :)

Szóval írjak mesét... mintha az olyan könnyű lenne. Másfél éve többnyire állattörténeteket írtam, de ezek mind igaz történetek voltak. Nem nevezném igazán mesének őket. De úgy fél év után elkezdtek megjelenni a Pets - Magazinban. Ez nagy örömmel töltött el, és növelte az önbizalmam, ami nincs. Ebben volt az első: http://www.pets-magazin.hu/index.php/archivum/89-lapszam/295-17-szam

Abban az időben, amikor ezeket írtam, azt gondoltam, hogy csak olyan történetet tudok írni, amik valóban is megtörténtek. De unokahúgom hercegnős rajzfilmjei hatására írtam pár kis hercegnős firkát, mert hangulatba hozott. Azonban az egyik után csúnyán leszúrtak, hogy nagy galádság itt abbahagyni. Mondom, hát azért van a fantáziátok. Na, hogy erre mit kaptam... Úgyhogy folytattam... vagy 12 része lett. Itt is megtalálható Kőszív király néven. Még az első cikkeim között. Bár utólag visszatekintve elég giccses, de élmény volt együtt írni az olvasókkal. És innentől kezdve írtam pár sorozatot, amolyan lányregényest, de a csajok élvezték, én pedig egy idő után rájöttem, hogy tudok írni olyat, ami nem valóságos történet, hanem csak fantázia. Azért mindegyikben benne voltam, valóságos volt többnyire a helyszín, így nem mondhatom, hogy teljesen kitalált mindegyik. Na de ezek nem nevethetők mesének... lányregények csupán, olcsó ponyva. De szerettem, és azért mert láttam rajta keresztül valamit... azt, hogy mire vagyok képes. De visszatérek a meseíráshoz, mert szeretem a kihívásokat...

Meseírás... gyerekkoromban szerettem a meséket, rengeteget olvastam. Na jó, még most is szeretem, megvallom. De írni? Egy barátom azt mondta, hogy nagyon jól tudnék írni gyerekeknek, mert olyan rácsodálkozós vagyok. Azt hiszem még mindig nem sikerült felnőnöm igazán. De óriási különbség van az írás és az olvasás között. Vagy nem?

Meséltem már nektek Papucsról? Papucs egy fekete fiúcska, fehér mellénykével és tappancsokkal, mit a mellékelt ábrák mutatják. Papucs ugyanis egy nyuszifiú. Én vagyok a mostohája, ugyanis a szülei meghaltak. Vagyis én vagyok az anyukája. Egyik éjjel négyszer kiugrott a dobozból, és rendszerint már újra kiugrott, mire visszaültem a fotelbe. Negyedszerre megelégeltem a dolgot és az ölembe vettem. Nem járja, hogy nem tudok miatta csetelni. Először csak reszketett az ölemben, majd amikor rájött, hogy milyen jó helyen van nálam, kiterült, és elégedetten szuszogott.
- Papucs! - becéztem, miközben simogattam...

Hideg, esős idő volt aznap, amikor Papucs megunta a szobafogságot és kereket oldott. Az ég szürke volt a felhőktől, de őt se ez nem érdekelte, se az, hogy vizes lesz a lába a fűben, és sáros a bundája a cuppogós pocsolyákban. Fürgén szedte a lábait, mielőtt az anyukája észreveszi...
- Papucs megint kiszökött a szobájából! - panaszkodik nyúlanyóka.
- De miért csinál ilyesmit? - néz rá aggódva Sharon, a cicaasszony.
- Biztos, hogy azzal a rosszaság Hudinivel találkozzon. Mindig bajba sodorja az én kicsi fiamat...
- Hudini, az a kis vörös bundás?
- Bizony, a szomszéd erdőben lakik a nagy tölgyfa odvában.
- Megértem, hogy aggódsz, Hudininek megveszekedett híre van, és tényleg mindig bajba kerül - ért egyet vele Sharon asszony.
- Múltkor is azt történt, hogy...

A cikket írta: Virág

4 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 26. 22:15

megtekintés Válasz erre: farkasp - 2010. október 26. 22:11

"- Múltkor is azt történt, hogy... "
...nem tudok mesét írni, segíts... :)

Én is pont ezt szerettem volna mondani Péter... :)
Már megint gondolatolvasó vagyol. :)
2010. október 26. 22:14

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2010. október 26. 21:57

Luca: ahogy írsz és amit írsz:)

Akkor jó, én is. :)
2010. október 26. 22:11
"- Múltkor is azt történt, hogy... "
...nem tudok mesét írni, segíts... :)
2010. október 26. 21:57
Luca: ahogy írsz és amit írsz:)
2010. október 26. 20:03

megtekintés Válasz erre: anubis - 2010. október 26. 19:46

Hidd el, Luca, néha a nyuszik is tudnak repülni.

Kívánom neked, hogy kapj szárnyakat:-)

Tudod;-)

Papucs szárnyak nélkül is repül, akkorákat ugrik. De értem, hogy mit akarsz. :)

Te is! :)

Tudod... ;)
2010. október 26. 20:02

megtekintés Válasz erre: BanMagdi - 2010. október 26. 19:29

Itt nem hagyhatod abba!!

Még nem tudom hogyan folytassam.
2010. október 26. 19:46
Hidd el, Luca, néha a nyuszik is tudnak repülni.

Kívánom neked, hogy kapj szárnyakat:-)

Tudod;-)
2010. október 26. 19:29
Itt nem hagyhatod abba!!
2010. október 26. 18:20

megtekintés Válasz erre: Postáska - 2010. október 26. 17:49

Folyt köv.? Szeretem :)
Pussz

Nem tudom. Mit szeretsz?
2010. október 26. 18:19

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2010. október 26. 15:19

Olyan komolyan írsz, majd hirtelen jó a váltás..., lesz folytatás?
Pinokkió

Köszi, őszintén szólva nem tudom, hogy lesz-e. Még nem vagyok hozzá elég érett. Szóval még nem ért meg a gondolat.
2010. október 26. 17:49
Folyt köv.? Szeretem :)
Pussz
2010. október 26. 15:19
Olyan komolyan írsz, majd hirtelen jó a váltás..., lesz folytatás?
Pinokkió
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: