Repülés szárnyak nélkül 3. rész

Látogatók száma: 53

Egykedvűen peregnek a napok, mintha semmi sem változna, reggel felkel a nap és este meg lemegy, a postaláda naponta megtelik, Panni néni finomakat főz, rendben tartja a háztartást, Csongor elutazik a nagyszülőkhöz, Viola napi tizenkét-tizenhat órát dolgozik, és egyedül Csilla nem érzi jól magát ebben az új helyzetben, mert úgy érzi, hogy apja távozásával ingoványos lett talpa alatt a talaj.

Süt a nap és nyolc órára huszonhat fokra melegszik a levegő, ilyenkor strandra kellene menni, nem pedig szigorlatozni, ráadásul Kecskésnél, aki tízből hetet visszatapsol. A magas, szikár, középkorú professzor az egyetlen a főiskolán, aki komolyan veszi az oktatást, mert rajta kívül valamennyi kollégája tisztában van azzal, hogy ez a felsőfokú tanintézmény a tehetős szülők kevésbé tehetséges gyermekeinek ad diplomát, sikeresen elvégzett három év után, a többmilliós tandíj megfizetése mellett. Miután az oktatókat is jól megfizetik, erről senki sem beszél, ahogyan arról sem, hogy az itt szerzett diplomával elsősorban a saját családi vállalkozásokban lehet elhelyezkedni, mert más cégeknél nem szívesen alkalmazzák őket.

Nem működik Csilla kocsijában a tolatóradar, ezért nem mer elindulni vele, inkább taxit hív. Rossz jel, lehet, hogy jobb lenne elhalasztani a vizsgát, de hiába töri a fejét, már nem fér a vizsgaidőszakba ebből a tárgyból két időpont, amennyiben utóvizsgáznia kellene.

A szóbelire belépő egy egyórás teszt hatvan százalékos teljesítése. A nagy előadóban mindössze húsz vizsgázót kell elhelyezni, így három soronként öt szék különbséggel ülnek az izgatott hallgatók és semmi esélyük a puskázásra. Kecskés professzor úr legszívesebben engedélyezné a puskázást, mert azzal sem mennének sokra, hiszen a tananyagra épülő, de önálló gondolkodást kívánó feladatokat állított össze az egyetemi diákjainak, melyet most csupán tesztelni akar a főiskolán, mindössze annyit könnyítést ad, hogy három megadott válaszból kell kiválasztani a jó megoldást, ellenben megkurtítja a megoldásukra fordítható időt.

Az írásbeli után harminc perccel kifüggesztik a tanszék ajtajára az eredményt, hogy kik mehetnek szóbelizni, a többiek pedig kérhetnek új időpontot, de az nem számít utóvizsgának.

Csilla végigolvassa a harminc kérdést, csak utána kezd el gondolkodni a megoldásukon. Ohó, tulajdonképpen hat feladat az egész, más-más megközelítésben. Hiszen ez egy nagy átverés! Azt hiszi, a Nagy Kecskés Professzor, hogy átjárhat Babos Csilla józan eszén?!

Húsz perc alatt végez és odaadja Kecskésnek a tesztet.
- Visszajöhet, és folytathatja, ha gondolja! – nyugtatja diákját a professzor, mert meggyőződése, hogy a felét sem tudja ennyi idő alatt megoldani és úgysem tud puskázni.
- Köszönöm, már készen vagyok! – szabadkozik Csilla és mosolyogva farkasszemet néz a tanárával.

Csilla lemegy a büfébe, iszik egy kávét és felhívja Krisztiánt, de nem sikerül elérnie, mert a fiú a műtőben van, sebész rezidensként éppen szorgalmasan kampózik a főorvos úrnak. Hívja az öccsét, kicseng, de nem veszi fel Csongor, nem is hallja, mert meggyet szed a nagyapjával a szőlőskertben, ahová nem vitte magával a telefonját.

Akkor most kivel beszélgessen, hiába töri a fejét, nincs tippje egyetlen egy sem. A „barátnői” habos torták, velük csak felszínes a kapcsolata, a csoporttársaival sem különb. Édesanyjával kamaszkorától kezdve nem találják a közös hangot.

Felemeli a kávéscsészét, hogy megigya az utolsó korty kávéját, amikor belehasít a gondolat, hogy az édesapja a legjobb barátja! Elejti a csészét, amely milliom darabra törik a kövezeten és akkorát szól, mintha elsütöttek volna egy fegyvert. Minden szem rászegeződik, a büfésnő rosszallóan csóválja a fejét, Csilla szabadkozik, és úgy elpirul, mint akit tiltott dolgon kaptak. Kétségtelen, hogy a kávéscsészetörés sem mindennapi elfogadott tevékenységek közé tartozik, pláne nem a főiskola büféjében.

- Hagyja csak, majd felseprem! – kiált rá a büfésnő, amikor kézzel kezdi összeszedegetni a csésze darabjait – Még a végén elvágja a kezét!

Köszönésfélét morogva az orra alatt, gyorsan elhagyja a büfét, ennél már az is jobb, ha az előadóterem előtti folyosón várakozik.

Ott tart, hogy az apja a legjobb barátja, hiszen sokszor éjszaka, amikor Bálint fáradtan hazaért, és Csilla valamiért felébredt, lement hozzá a konyhába, ahol közösen falatoztak Panni néni főztjéből és közben megvitatták az élet dolgait.

Egyik éjszakai falatozásuk alkalmával, amikor Csilla még csak másodikos gimnazista volt, apja kifejtette neki, hogy ifjú, csinos hölgyként arra koncentráljon, hogy jó házasságot kössön, nem muszáj neki egyetemi professzornak lennie, bár, ha tanulni akar, akkor egyengeti ugyan az útját, de jobb szeretné, ha fiatalon nagypapává tenné, mert a nők igazi dolga a gyerekszülés és a családi tűzhely melegen tartása, a férfiaké pedig a megélhetési költségek előteremtése. Cseppnyi keserűséget érzett akkor az apja hangjában és most, hogy így visszagondol a beszélgetésükre, beugrik neki a kép, ahogyan apja levág egy falatnyit a rántott húsból, felszúrja a villájára, félúton a szája felé megakad a mozdulata, valósággal lecsapja a tányérra a villát a hússal együtt és felpattan a székről, pakolj el és menj aludni, szól oda neki és kiviharzik a konyhából.
Másik alkalommal előadást tartott neki a férfiak mentalitásáról, a skalpgyűjtőkről, a magabiztos macsókról, a félszegekről, amelynek nagy hasznát vette Csilla a párkapcsolatai során.

Lassan szállingóznak ki a teremből a vizsgázók és az évfolyam legsármosabb fiúja Csillához lép:
- Miért jöttél ki olyan hamar? Annyira azért nem volt nehéz a teszt.
- Gyorsan befejeztem és szomjas lettem, nem akartam ott üldögélni még egy fél órát.
- Gyere, menjük ki a sarki cukrászdába, meghívlak egy sütire.

A nagy süteményezésbe úgy belemerülnek, hogy lekésik a teszt eredmények kifüggesztését, és mire visszaérnek, a többiek már izgatottan tárgyalják a részleteit, és amint meglátják őket, azonnal rájuk szállnak:
- Miért ajánlott meg neked szóbeli nélkül Kecskés prof egy jelest? – kérdezi Csillát az évfolyam esze.
- Miről beszélsz? – kérdez vissza zavartan a lány, - még nem is láttam az eredményt.
- Nézd csak meg! Engedjétek oda a kisasszonyt! – zavarja szét a többieket Luca, aki irigyli Csillát az ízléses, elegáns, mégis modern megjelenése miatt.

A professzor úr most sem tagadja meg önmagát, a húsz vizsgázóból tizenketten szóbelizhetnek, s közülük Csillának megajánlott szóbeli nélkül egy jelest.
- Nocsak, kollégák, látom, tetszik az eredmény! – lép ki az ajtón Kecskés prof. - Maga, Babos, jöjjön csak be! A szóbeli a hatos teremben lesz!

Csilla kicsit megszeppenve követi tanárát, aki majd most mondja meg neki, hogy csak vicc volt a jeles megajánlása, vagy ami még rosszabb, itt felelteti a jegyért, tételhúzás nélkül, belekérdezve szinte valamennyi témakörbe.

A professzor leülteti a diákját az első sorba, maga pedig fel, s alá járkálva, higgadtan mondja a monológját:
- Babos, maga az egyedüli, aki kiszúrta a metodikámat és százszázalékos eredményt produkált, fél óra alatt. Tetszik nekem a maga éles józan esze! Kitűnik a sok elkényeztetett úri gyerek közül. Azt is tudom, hogy magának nincs szüksége diplomára, hiszen a családi vállalkozásaikból élete végéig jól megélhet. Egy kérdésem lenne: miért nincs magában kellő ambíció ahhoz, hogy a saját erejéből boldoguljon? Mindene megvan, de magának semmiért sem kell megküzdenie, csak elfogadta azt. Képességei ennél sokkal többre predesztinálják. Szeptembertől az Oxfordi Egyetemen tanítok, és szeretném, ha maga is ott tanulna. Gondolkodjon és egy hét múlva várom a válaszát. Itt a névjegyem, hívjon fel! Viszontlátásra!

Valósággal kitámolyog a teremből, és közel sem biztos abban, hogy jól érti Kecskés prof ajánlatát, azt azonban ösztönösen érzi, hogy erről nem szólhat a többieknek, akik közül tizenegyen ott várakoznak a hatos terem előtt. Inkább elkerüli őket, és ellenkező irányba fordul a folyosón, s alig várja, hogy kiérjen a napfényre.

Hunyorog az éles fényben, felveszi a napszemüvegét és lassan elindul a villamosmegálló felé. Nincs is jegye, inkább elsétál a metróig, ott tud jegyet venni és közben eldönti, kivel ossza meg Kecskés prof ajánlatát. Egyáltalán, mi lehet mögötte? Nem a legjobb tanuló, akkor miért éppen őt kapacitálja?

Még két héttel ezelőtt gondolkodás nélkül az apjához futna ezzel a hírrel, de érzi, hogy immár hiába tenné, másra koncentrál az apja, egyébként sem támogatná elméje csiszolását. Egy park mellett megy el, meglát egy üres padot az ecetfa árnyékában, sietősre veszi a lépteit, nehogy valaki elfoglalja előle.

Lágy szellőlányok kergetőznek a fa lombja között, ettől kicsit könnyebb elviselni a hőséget. Szóval ott tart, hogy apja támogatására nem számíthat, az öccse még gyerek, vele erről nem beszélhet, Krisztián még biztosan a műtőben van, s estig úgysem tudná elérni, kizárásos alapon marad az anyja, akivel meg nem értik meg egymást.
Nehéz húszévesnek lenni, állapítja meg és előveszi a telefonját, hogy megcsörgesse az anyját, aki felveszi ugyan, de csak annyit mond, hogy ebédeljenek együtt a Kiskulacsban, egy órakor találkozzanak.

Jegyet vesz a metróban és hazabumlizik a busszal, ahol Panni néni igencsak meglepődik:
- Jaj, kislányom, csak nincs valami baj? – sopánkodik, s kiesik kezéből a porrongy, mert éppen takarít. – Nem főztem ebédet, azt hittem, csak vacsorára érsz haza. Készítsen neked egy gyors lecsót?
- Csókolom, Panni néni, köszönöm, nem vagyok éhes.
- Jól van, gyerekem, akkor felteszek egy kávét és mesélj, mi történt!

Az asszony figyelmesen hallgatja a lányt, közben jár a keze, felteszi a kávét, a tegnapi almás pitéből szabályos paralelogramma szeleteket vág, kistányérra teszi és megszórja porcukorral, majd tölt két pohár narancslét, közben lefolyik a fekete nedű, mellyel megtölt két csészét, s cukorral meg egy flakon tejszínhabbal azokat is az asztalra teszi. Leül maga is, kinyújtja kissé dagadt lábát. Csillára néz, s látja a gyerek arcán a teljes tanácstalanságot, mely a hangjából is kiérződik.

Befejezi Csilla a mondandóját, és közel egy percre csend telepszik közéjük.

Panni néni üresen issza a kávéját, azért többször megkavarja, hogy hűljön egy kicsit, majd vesz egy mély levegőt és megszólal:
- Pontosan fogalmazott a professzor úr. Ne legyen kételyed afelől, hogy arról kell döntened, megméretteted magad, vagy egész életedben elkényeztetett gyerek akarsz maradni. Legyél őszinte magadhoz Csilla, felnőtt vagy, önállóan dönthetsz az életedről, mert a lehetőséggel élsz, avagy sem, az nem függhet senki mástól, csak magadtól. Anyagi gondjaid nincsenek és nem is lesznek. Az a kérdés, mennyit érsz magadnak?

Csilla babusgatást várt Panni nénitől, ehelyett szembesülnie kell azzal, hogy a nyolc általánost végzett házvezetőnő és az egyetemi professzor, más-más megfogalmazásban, de ugyanazt vágják a fejéhez, megméretteti magát, vagy sodródik az árral, önálló gondolkodó lény akar lenni, vagy elkényeztetett, eltartott nőszemély?

Beleharap az almás lepénybe, amely finomabb, mint tegnap volt, mégsem akar lemenni a torkán, csak forgatja a szájában, nem meri kiköpni, s nem tudja lenyelni sem.
- Ne kínlódj, kislányom, döntsd el, lenyeled vagy kiköpöd? Helyetted senki más teheti meg egyiket sem.

Némi narancslé segítségével lecsúszik torkán a sütemény, felhörpinti a forró kávéját, csak úgy, keserűn, felpattan a székről és odaugrik Panni nénihez, átöleli a meglepett asszonyt:
- Köszönöm, Panni néni! Sokat segített és finom volt a tízórai! Sietek, mert anyával ebédelek.

Tusol, és szakadt farmert vesz fel, fehér pólóval, melynek elején hatalmas tűzpiros pillangó virít.

Anyja már türelmetlenül nézi az óráját, amikor fél egy után két perccel megjelenik az étteremben.
- Szia, anya, bocs, hogy késtem! Nagy hírem van! Szeptembertől az Oxfordi Egyetemre járok!

Viola szája sarkában megjelenik az elégedettség mosolya.

Folyt.köv.