(S)írok, hogy olvass - (S)írok, hogy szeress

Látogatók száma: 208

Kedves xxx! Igen, a xxxxxxxxx, ahogy én látom. A múlt heti vihar után, az „Apró örömök megérnek itt is egy mesét” (jan. 16), valamint a „Kommunikációs problémáink” (jan.17), okán írtam hozzád 17-én egy hsz-t, amit végül nem raktam fel.

Tündér privát rám bízta akkor a döntést, hogy megjelenítem-e vagy sem, eddig vártam vele, mert a parázs vita és a törölt hsz-ek miatt, inkább hagytam, gondoltam, elül a téma, megnyugszol Te is.

Erre mit látok tegnap, jön a Düh2-ben a folytatás és a Kommunikációs problémáink cikknél megint.
Írod, a segítség már nem kell. Pedig úgy látom, most kélne csak el igazán, mert ennek sosem lesz vége.

Ezt a cikket azért raktam össze, hogy a kiáltást, ami a cikkeid és azok hsz-ire adott reakcióid folyamán jönnek, lefordítsam és egy hallgatható, érthető hangszínbe rakjam, a teljesség igénye nélkül.
Kérlek, ne piszkálásnak vedd, ha csak ennyi maradna meg benned olvasása után, kár volt az energiát áttöltenem figyelem formájában feléd.
Mondjuk, van bőven, nem sajnálom. Megtaláltam a forrást.

A jelenséged nem egyszeri, és nem egyedi.
Ugyanilyen "évák és ádámok" vannak máshol is közöttünk, ott vannak a munkahelyeken, a villamosokon, a lökdösődő tömegben, minden családban egy „zsörtölődő” nagynéni vagy nagybácsi személyében.

Esetünkben itt harsog, csúcsosodik ki, ezen az oldalon. Az ember sokszor nem tudja, hogy baja van, csak azt, hogy semmi sem jó. És ilyenkor azt sem tudja, hova forduljon, főleg, ha úgy érzi, nincs miért.
A társaság és a család nem érti, miért reagál és nyilvánul meg, úgy, ahogy. Ő maga tudat alatt nem kontrollálja a megnyilvánulásait, mert csípőből lő. Az ego nagy úr, szeret játszmázni, kiabál, a lélek pedig szenved és suttog.
Nos, én ezt a suttogást hallom.

Van egy hiányzó láncszem. Tünetnek kell lennie ott, ahol újra és újra jön a kiabálás, véget nem érve.
Az „Apró örömök…” hozzászólásai még 17-én törlésre kerültek, egyedül Tamásét engedted ott megjelenni. Tehát a visszakiabálást már nem fogadod el, de a suttogva mondott vélemény tekintélyt parancsolón belefér.
Megjegyzem, így nincs értelme és folytonossága a hsz-eknek, mert egyoldalú.
És az sem megoldás, hogy ami nem tetszik, azt egyszerűen le lehet tiltani, ahogy a Düh2-ben írod.

„Ezek kiakasztanak” – volt ilyen véleményed is.
Ezek szerint sikerült nekik, mármint két törölt hozzászólás gazdájának.
„Megjegyzem az írásom, amire jönnek ezek a hsz-ek nagyon jó.” – majd szemlesütve hozzáfűzted.

Nos, az öndicséret, azt kell mondanom, így magunk között, finoman szólva büdös.
Mikor rádöbben az ember, hogy mennyi mindent nem tud még, és elkezd szerényen csendesen figyelni, akkor mondhatja el, hogy tud valamit.
De amíg csak a saját magát dicsérő szavait hallja meg, és nem sok van, aki ebben megerősítené, csak aki megingatja, az már jelent valamit.

Én azt látom, hogy kapkodsz jobbra, balra.
Termeled a cikkeket vég nélkül, és a mennyiség a minőséget nem emeli.
(Ezt az óta Tamás összeszámolta.)

Azután jössz a könyvmásolással. Többen szóltunk Tündérnek, mert ez szabályellenes. Nem is tudom, honnan juthatott eszedbe? Pótcselekvés.
Tudom milyen, mikor az ember szólna, de nincs kihez. A figyelem önmagunkon tartása energiagyűjtés.
Majd több cikket áthozol a naplódból, dupla, vagy semmi, senki se maradjon le róla, mindenki hallja.

Utána kitalálod, hogy már megírt cikket tálalsz be, történetesen Lakyluck-ét. Ez sem jön be, jön más: a Kommunikációs problémáink.
A királyi többes szám, 1.szám 1. személy helyett.
Onnan folyt köv. a csevegőben, és a Kérdezd a férfiben. Most jön a Düh2, és az újabb hsz-ek, amiből megint töröltetés lesz könnyedén.
A kör bezárul.
Ez nem kevés jel.

Ahogy elemzek, rakom össze a függőleges és a vízszintes gondolatfigurákat, mint a bábukat a sakktáblán - keresem a kiváltó okokat és az eszközt a megoldáshoz - észreveszem egy elejtett mondatod a Fájdalomforrás cikkednél.
Ha kezelnélek, megkérdezném, milyen fizikai panaszaid vannak?
Ott meg is adod a választ írásban: „valami nem stimmel a gerincemben”.
Itt a hiányzó láncszem. Már csak le kell fordítani, ez mit jelent.

A gerinc a tartás, az egyenesség és a hajlékonyság szimbóluma, hisz ez a dolga. Ebből adódóan már ott is van a mindennapjaink szóhasználatában, milyen az, ha valakinek nincs tartása, merev, vagy épp gerinctelen, és így tovább. De vehetjük az emberi tartás kifejezést, amelyet érthetünk fizikai és átvitt értelemben is. A túlzott (belső) teher, szintén szimbolikusan megroppantja a hátat és a gerincet, csigolyákat.

A belső világunk jelenik meg a külső világunkban, és kicsiből haladunk a tágabb felé.
A belső teher külső jelekben, testben nyilvánul meg, kívül manifesztálódik.
Tehát az a korábbi megnyilvánulás, másik Évánktól, a Divitől, ki szerint: „a belső lelki problémák jó része a kinti világból ered” - nem teljesen, de fordítva igaz.
Neki keresem Miskolc környékén a terapeutát, még nem kaptam meg a választ.

Visszatérnék arra, hogy esetedben ez a termelékenység, folyamatos szereplési, bizonyítási kísérlet, és erőn felüli megjelenési vágy, jelenlét, egy éhség az elismerésre, a figyelemre, a szeretetre és a törődésre.
Túl sokat raksz a hátadra kívül és belül, hogy ez megvalósuljon. Mihelyt a belsőd kezd megnyugodni, magára talál, nem lesz szüksége többé megfeszülve a bizonyításra, hogy önmagadért Vagy szerethető.
Hanem megkönnyebbül, fellélegzik, nem kiabál és pozitívan, lazán, kedvesen, észrevétlenül beilleszkedik a környezetébe. Ezt a kisugárzást megérzi a megfelelő partner, innentől kezdve ugye hogy a nap is másként ragyog.

Nagyon szívesen keresek az otthonodhoz közel Neked is segítséget. A helyében én kezdeném veled egy megnyugtató Kövi Szabolcs zenével, beszélgetéssel a fent leírt módon, összefüggéseket keresve, feltárva és lefordítva, mi miért történik körülötted, és mi az üzenete.
Folytatnám egy kezeléssel, a fizikai tünetekre figyelve, megbeszélve a stressz oldás technikáját és a táplálkozási szokásaid, majd elvinnélek meditációban egy szigetre egy angyali találkozóra.
Végül házi feladatként otthon meghallgatnád Biegelbauer Pál: Ki vagyok én? 1. előadását.

Most így belegondolva, olyan kizökkentés érne, mint egy kificamodott bokát, mikor hazatalál.
Szépen lassan elfelejti, hogy egyszer nem találta a helyét.

A cikket írta: Je t'aime

előző cikk következő cikk

10 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

« előző
1
2
következő »

Funkciók

Webáruház

Cikkajánló

(S)írok, hogy olvass - (S)írok, hogy szeress

Hozzászólások