Szeretem, nem tehetek róla
Látogatók száma: 65
Szeretem, ha valaki érti amit csinál, no és ha a tehetség mellé szenvedély is párosul, bizonyára meglátszik majd azon a dolgon.
Szeretem a festményeket. Jó elmerengni régi korokon, más kultúrában, történelmi pillanatokban kirándulni. Ha lenne egy időgépem gondolattal már sokszor szembesültem, főleg, mikor egyik kedvenc festményem valahogy elém kerül, vagy csak mert esik az eső és most épp alkalmat nyújt egy kis nézelődésre.
Egyik nagy szerelmem a németalföldi festészet a maga különleges ábrázolási módjával. Valami őserő rejlik a képeken megjelenő természet és ember kapcsolatában. A hihetetlenül apró részletekig kigondolt komponálásban, a jelképrendszerben, aminek megfejtése még ma is izgalmas feladat.Ha ránézek a Van Eyck testvérek Genti oltárára, vagy az Arnolfini házaspárra, mindig újabb részlet bújik elő. Mint egy rejtvény, egy kód, melynek első pillantása is tetszetős, hát még, miután rájössz mi minden rejlik még a sorok között. Mint egy olyan ember, akivel érdemes beszélgetni, hisz annyi van benne, ami még érdekelhet engem. A kutya a hűség szimbóluma, a levetett saru Mózes történetén át a hely szentségét hivatott megjeleníteni, az égő gyertya az eskütételé és még folyathatnám . Mintha egy hihetetlenül tiszta, kellemesen nyugtató tóban fürdene az ember, átadva magát a gondolatoknak, az időnek.
Szeretem, hogy túl azon, hogy a jellegzetes Németalföldi vonások felismerhetőek a festményeken, minden alkotónak meg van a maga egyénisége. Különösen szívem csücske Pieter Bruegel, az idősebbik. Majd minden képéért oda vagyok, a flamand közmondások ábrázolásai egyszerűen bájosak, a magával ragadó portrékkal. Azok a fejek.... A parasztlakodalom mozgalmas,merészen komponált, a Vadászok a hóban című képe a hideget még a nyári melegben is sugározza.
Ha már nem láthattam eredetiben a műveket, most legalább a technikának köszönhetően egy új világ tárult elém nem régiben. Több festmény megtalálható az interneten is gigapixeles méretben fotózva, elővarázsolva azt, amit a szem nem láthatott eddig, csak élőben.
Id. Bruegel uram Bábel tornya festményén különösen jól esett nézelődni nem rég ebben a formában. A torony története bibliai eredetű. A Teremtés könyve szerint a tornyot Noé utódai kezdték építeni, akik akkor még mind egy nyelvet beszéltek. És mondának: "Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén. "/Mózes 1,11,1-9/
Bruegel tornya a Római colosseum épületére emlékeztet, nem véletlenül, bár érdekes, hogy ebben az időben épp ez az épület volt a keresztényüldöztetések szimbóluma. A bibliai történetet a flamand tájba illeszti és megtűzdeli a XVI. század technikai újdonságaival. Rendkívül megnyerőek az építkezés apró részletei. Emelő szerkezetek, korabeli hajók, ágyú, mind azt sugallja, hogy a téma valahogy aktuális ebben az időben is. A kép előterében a király, aki Spanyol származása miatt nem éppen a nagy tömegek kedvence, de nyíltan szidni persze akkoriban sem illet egy koronás főt, így kedvesen hajbókolva ábrázolják előtte a nemeseket. Kis fricska azonban a király fejétől nem túl távol egy pici alak, aki épp dolgát végzi lehúzott nadrággal a bokorban. Tuti csak véletlen lehetett! Bírom ezt a pasast :)
A különböző szinteken furcsán zajlanak az események, mint egy országban, ahol van ami remekül működik, kész csillog villog, de nini, épp alatta a tartóoszlopok ferdék. Eldőlni készül a vár. A rend és a rendezetlenség egyszerre uralja a teret, a harmónia látszólagos és a hűs természetesség nyugalma alatt rezegnek az apró kövek, alig várva, hogy kirobbanjon a feszültség.
Remélem felcsigáztam a kedélyeket egy kis kalandozásra a képen, és sikerül megtalálni gigapixeles verziókat róla! Ha valaki pedig addig menetel a Németalföldi festmények felé, hogy
időt szán egy kis mozizásra, ne hagyja ki a Malom és kereszt című filmet. Ebben Bruegel egy másik festményének részletei elevenednek meg, az út a Kálváriára című, melyben a több mint 500 alakot felsorakoztató festményben lévő gondolatok végre mozgóképpé válnak, megidézve a korabeli embereket, tájat, érzéseket. A film írója Lech Majewski igazi utazásra hívja a nézőt, lenyűgöző látványvilágával...Nagyon klassz! :)
A cikket írta: vikibal
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem kétséges, hogy rád a festmények ilyen hatással vannak... Ahogyan ábrázolod, csodálod. Ilyen megfogalmazásban kétségtelen, mennyire szeretheted... Érezni. Én is szeretem a festményeket, de az érzések, amit keltenek, bennem reked, nem tudnám megfogalmazni ilyen szépen, számomra mit jelentenek... Megy az 5*
Puszi
Örülök, hogy te is kedveled a festészetet. Nekem könnyebb róluk írni, mint az irodalmi művekről.
Kinek mi... :-)
Puszi