Szomjazom
Látogatók száma: 60
Mostanában sokat gondolkodom magamon,az életemen. Számtalan kérdés között mindig visszatérek egyre: Vajon milyen érzések hiányoztak a mindennapjaimból? Mivel rettenetesen rosszul sült el az eleje, így nagyon sokáig a düh, a harag és olykor olykor a tehetetlenség érzése uralta a szívemet, lelkemet. Ha visszagondolok, odáig sosem mentem el, hogy a gyűlölet mételyezzen, de nagyon kellemetlenül éreztem magam. Hamar rá kellett jönnöm, hogy a világ, amiben élünk nem habos torta,s az emberek nem cukor nyalókák. Többször éreztem a keserű ízt a számban és ez nagyban rányomta a bélyegét minden erőfeszítésemre.
Rettenetesen hiányoltam azokat a pillanatokat, amikor egyszerűen csak attól jó valami, hogy a közeg, amiben benne vagyok éppen az jó. Sajnos mindig kifogtam egy delikvenst,aki céltáblaként használt és eleinte nem is tudtam vele mit kezdeni,mert nem értettem a cselekvést vagy a támadást? Nem akarok durva szavakat használni, de ma már muszáj leírnom,hogy bizony voltak az életemben oltári szemét emberek, akik kihasználták a valami folytán szerzett előnyüket és bizony hozzám vágták a fegyverüket. Mi volt, amivel ennyire szúrtam a szemüket?
Nos, csak arra tudok gondolni, hogy nekem volt olyanom, ami nekik sosem lesz. Volt tartásom, becsületem, tisztességem, őszinteségem, tisztaságom (naivitás? talán) és kedvességem. Ezekkel a tulajdonságokkal képtelen voltam legyőzni őket, mert hajtotta az irigység minden mozdulatukat. Nem mintha akartam volna, inkább először csak álmélkodva néztem, aztán megbotránkozva viseltem, majd csendesen tovább álltam. Arra hamar rájöttem, hogy nem érdemes bokszkesztyűt felvenni, mert az olyan lett volna, mintha a levegőbe vagdalkoznék. Ezért más irányt vettem, inkább, mint az én érzékeny lelkemet tovább facsarják. Persze ők azt hitték, hogy nyertek, pedig hatalmasat veszítettek. No, nem az én személyemet! :D
Az esélyt veszítették el, az olyan emberi lét esélyét, ahol úgy lehet élni, hogy élvezheted minden pillanatát, mert a lelkedet nem sorvasztják a rosszindulat, az irigység, a butaság, a cinizmus, az arrogancia, a tisztességtelenség, a kapzsiság fullánkjai. Ma már, hogy beértem, sokkal hamarabb megérzem az emberek valódi gondolkodását, hamarabb átlátom a viselkedésük célját. Ez azért jó, mert sokkal több olyan emberrel tudok kapcsolatban lenni, akikre mindazok a tulajdonságok igazak, mint amit magamról vélek. És még mindig szomjazom.
Szomjazom az igaz emberi értékekre. Szomjazom a boldog pillanatokra. Szomjazom az igazi barátokra. Szomjazom a napsütésre, a csodára, hogy az emberek megváltoznak az irányomba, mert érzik, hogy mindaz, ami bennem van, az számukra ugyan nem sok, de nekem fontos, mert igaz, tiszta, őszinte és kedves.
Ma olvastam egy családról, akik segítséget kértek a lakhatásuk megoldására. Elszomorodtam, hogy emberek mennyire érzéketlenek és mennyire durvák azzal, aki bajban van. Fantazmagória amit szeretnék? Ha az emberek egymással kedvesek lennének egy picit?
Ma megyek egy idős házaspárhoz, akik olyan üdítően hatnak az én lelkemre, mint 40 fokban egy jó kis limonádé, mert a szó legnemesebb értelmében EMBEREK. Kedves emberek. Ma jó napom lesz, mert az ilyen találkozások elhitetik velem,hogy a kedvesség lehet olyan fegyver, amit ha használunk harmóniához vezet.
A cikket írta: herdika
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak egy gondolat a válaszodra!
Ha Neked így JÓ!....mert nem ezt vettem ki a bejegyzésedből, akkor miért írtad egyáltalán le?!
Köszönöm, hogy válaszoltál, szia
Ha Neked így JÓ!....mert nem ezt vettem ki a bejegyzésedből, akkor miért írtad egyáltalán le?!
Köszönöm, hogy válaszoltál, szia
Szia! A tulajdonságaid olvasva, azt kell, hogy mondjam, a mai világunkban nem jutsz messzire! Ezek ma nem fegyverek! Apró örömökkel kell beérned ami azért nem kevés, és a csodákkal, amik körülvesznek! A magam tapasztalataiból merítettem a gondolatom! Nem ismerlek, így rövidre fogtam mondandóm is!
Szeretettel olvastalak!
üdv.
Szeretettel olvastalak!
üdv.
Én is gyűjtő vagyok. Még annak is megadom a kellő tiszteletet, aki azt nem viszonozza... Valóban érdemes szóba elegyedni tőlünk idősebb emberekkel, ami nem csak nekik - lehet - aznap ez volt a minden..., nyitott szemmel járni, hogy észrevegyük másoknak is hasonló gondolatok motoszkálnak a fejében... csak nem mindenki képes azt szavakba foglalni... Én is azt mondom, segíteni kell egymáson!!!